Balogh Csaba
Balogh Csaba
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Miközben évente bukkan fel a hírekben egy-egy újabb „műanyagevő” baktérium, a környezetvédő szervezetek mellett egyelőre a tudósok is inkább aggódnak, semmint bizakodnak a jövőt illetően. Ez már a plasztikparadicsom, vagy lesz ennél rosszabb is?

A műanyag olyannyira elterjedt, hogy nemcsak a felhasználási területeit lenne nehéz felsorolni, de sokaknak szinte már fel sem tűnik a természetellenessége. Olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Pedig ha nemcsak „mű anyagról”, hanem a mai értelemben vett műanyagról beszélünk, azt a legtágabb értelmezés szerint is csak másfél évszázada fejlesztették ki. Tömegtermelése pedig csupán a két világháború között indult be igazán, nem egészen függetlenül a háborús gazdálkodás által előidézett hadászati és társadalmi igényektől.

A gyűjtőnév mögött rengetegféle műanyagtípus rejlik. A tudományos elnevezések közül több is bekerült a mindennapi nyelvhasználatba: a poli(vinil-klorid)-ra utaló PVC kifejezés mellett viszonylag gyakran használatos a polietilén, no meg a polietilén-tereftalátot jelentő PET is. A téma éppen a PET-palack kapcsán került ismét a hírekbe, egy két évvel ezelőtt kisebbfajta szenzációnak tálalt történet friss fejleményével. Még 2016-ban egy japán szeméttelepen olyan baktériumot találtak, amely a köznyelvi megfogalmazás szerint „műanyagot eszik”. Valamivel pontosabban ez annyit tesz, hogy képes lebontani a polietilén-tereftalátot. Egy nemzetközi kutatócsoport azóta vizsgálta a baktérium működését. Sikerült is azonosítaniuk az általa termelt enzimet, és miután a munka során – a tudományos legendárium szerint véletlenül – módosították azt, maguk is meglepődtek, hogy ezáltal 20 százalékos hatékonyságnövelést sikerült elérniük.

Képen a szuperenzim
©

Amerikai vegyészek 2014-ben bukkantak rá „műanyagevő” férgekre: azt tapasztalták, hogy a viaszmoly lárváinak bélbaktériumai képesek a polietilén lebontására. Hamarosan az aszalványmoly lárváiról derült ki ugyanez. Egy görög–svéd kutatócsoport pedig 2015-ben publikálta eredményeit, melyek szerint egy gombafaj (Fusarium oxysporum) is képes hasonlóra. Lassan minden évre jut tehát egy effajta felfedezés, ami jelzi, hogy komoly társadalmi és ma már üzleti igény is lenne egy műanyagbontó csodaszerre, ha lehet, mellékhatások nélkül. A megoldástól azonban még mindig messze vagyunk, ahogy azt a friss szenzációt okozó „szuperenzim” fejlesztésében részt vevő, a Melbourne-i Egyetemen dolgozó tudós, Oliver Jones is elismerte. Az ausztrál vegyész szerint sokkal hatékonyabban el lehetne érni az élővilág által kívánt fejleményeket a műanyaggyártás visszafogásával.

Ezt első körben az újrahasznosítás mértékének növelése segíthetné. A The Guardian által idézett adatok szerint a világon előállított műanyag holmik ötödét kitevő PET-palackok újrahasznosítási rátája Indiában 90 százalékos, Japánban pedig 100-ból 72 palack kerül vissza így a forgalomba. Európában és az Egyesült Államokban azonban csak 48, illetve 31 százalékos ez az arány.

A vásárlók környezettudatosságának növelését több nagy gyártó is a zászlajára tűzte. Április közepén például az Adidas jelentette be két új sportcipőmodelljét, melyek a Parley for the Oceans nevű nonprofit szervezettel való, többéves együttműködés legújabb gyümölcsei. A „zöld” UltraBoost cipők gyártása során páronként 11 darab, az óceánból kihalászott műanyag palackot használtak fel. Szintén a múlt héten került forgalomba a H&M idei Conscious Exclusive kollekciója, melynek egyik darabját a Bionic Yarn által gyártott, hasonló nevű anyagból készítik. Egy tavalyi estélyi ruhájának textilrostjaihoz például egyenként 89 darab, a kínai partokról begyűjtött PET-palackot daráltak be. A Net-Works környezetvédelmi szervezet a vizek(b)en hagyott halászhálókat gyűjti, amelyekből a világ legnagyobb szőnyeggyártója, az Interface készít kárpitot. A 2012 óta tartó együttműködés 142 tonnányi kallódó halászhálótól szabadította meg az óceánok élővilágát.

A tengeri madarak gyakran élelemnek nézik a műanyagdarabokat. Madarat gyomráról
©

Ha a globális hatást nézzük, a fenti kezdeményezések és termékek önmagukban csak kicsit érnek többet némi vásári látványosságnál. Erre utal egyebek mellett az a tavaly novemberben közzétett tanulmány, amely szerint a 2016-os évben az Egyesült Államokban nemhogy nőtt, hanem 2,4 százalékkal csökkent a műanyag palackok újrahasznosítási rátája. Ez több mint 1,3 milliárd tonnával több „parlagon maradt” műanyagot jelent, egyetlen országban. A washingtoni Műanyag-újrafeldolgozók Szövetsége (APR) és az Amerikai Vegyipari Tanács által huszonhetedik alkalommal közzétett éves jelentés az okok közé sorolja az exportpiaci változásokat, de azt is, hogy valamivel kevesebb anyagot gyűjtöttek be újrahasznosításra, ráadásul ezek egyre szennyezettebbek voltak.

Pedig igencsak sürgető lenne a környezetünkben felhalmozódó műanyag problémájának – az akkumulátorforradalomhoz hasonlóan – mindig néhány éven belülre jósolt megoldása. A Science című tudományos folyóiratban három éve megjelent becslés szerint 2025-ben a sós vizekben élő minden háromtonnányi halra egytonnányi úszó műanyag jut majd. Az Ellen MacArthur Alapítvány becslése szerint 2050-re már ugyanannyi plasztik lehet az óceánokban, mint hal. David Attenborough és csapata A kék bolygó című természetfilm-sorozat forgatásakor egy olyan esetet dokumentált, amikor egy gömbölyűfejű delfin kicsinye elpusztult. Az amerikai Nemzeti Éghajlati Adatközpont óceántudományi szakemberei ekkoriban azonosítottak először mikroplasztikot palackorrú delfinek bélrendszerében. A két jelenséget összekapcsoló Attenborough-ék arra jutottak, hogy a kis állat végzetét feltételezhetően az anyatej mikroplasztik-szennyezettsége okozta. Az 5 milliméternél kisebb műanyagdarabokból a tudósok becslése szerint egy szemétszállító teherautónyi kerül a világ óceánjaiba – percenként. Bár a műanyag még nincs olyan régóta velünk, hogy tapasztalati bizonyítékunk legyen rá, de a tudósok becslése szerint különböző fajtái 350–1000 év alatt bomlanak le.

Praktikus plasztik

Miközben egyre több helyen tiltja törvény a műanyag bevásárlószatyrok használatát, a britek pedig éppen a szívószál és a fültisztító pálcika betiltására készülnek, az is tény, hogy a műanyag alkalmazása jelentősen hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. A plasztik viszonylag olcsón gyártható, ráadásul csekély súlya miatt a szállításának költségei is alacsonyak. Súlyához képest tartós, nem vezeti az elektromosságot, átlátszó formában is létezik, valamint lényegében szagtalan.

A szerkezetekben alkalmazott műanyagnak köszönhetően kisebb például az autók és a repülőgépek súlya – előbbieknél mázsában, utóbbiaknál tonnában mérhető a megtakarítás. És akkor a rakományokat szállító, szintén műanyagból készült konténerekről még nem is beszéltünk. Ennek köszönhetően – érvelnek a műanyag támogatói – jóval kevesebb üzemanyagra van szükség a légi és földi járművek előrejutásához, ami pedig kisebb környezetszennyezést jelent. Igen ám, de ha nincs műanyag, akkor talán el sem terjedtek volna ilyen mértékben a közlekedési eszközök, a kevesebb jármű pedig szintén kisebb szennyezést okozna – riposztoznak a plasztik ellenzői. A részben feltételezéseken alapuló vitában igen nehéz igazságot tenni, az mindenesetre könnyen belátható, hogy a tudomány, az orvoslás és a mindennapi életünk kényelme sem tarthatna ott, ahol ma, ha nem született volna meg a műanyag. Sőt mai formájában nem létezhetne például napelem sem, amely pedig jelentős mértékben hozzájárulhat egy fenntarthatóbb világhoz.

Nehezen eldönthető kérdés, hogy mindez megérte-e. Leginkább arra lehetünk kíváncsiak, hogy létezik-e – az éppen a műanyag áldásos hatásainak köszönhetően is zakatoló – fejlődésnek olyan szintje, ahol a mennyiség átfordul minőségbe, és a tagadhatatlanul jelentős károkozást feltétlenül szükséges eszköznek tekinthetjük majd egy emberibb (és állatibb) jövőben.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Idegengyűlölő, rasszista és antiszemita magyar miniszternek nevezték Trócsányit, perel

Idegengyűlölő, rasszista és antiszemita magyar miniszternek nevezték Trócsányit, perel

Sírás lett a vége a szegedi chilievő versenynek

Sírás lett a vége a szegedi chilievő versenynek

Mikor szegjük meg a szabályokat? És mi köze ennek a főnökeinkhez?

Mikor szegjük meg a szabályokat? És mi köze ennek a főnökeinkhez?

„Egy mondat”: a hajléktalanságban élők védelmében tüntettek a fővárosban

„Egy mondat”: a hajléktalanságban élők védelmében tüntettek a fővárosban

Már 445 milliárd forinttal támogatta a nagy cégeket a kormány

Már 445 milliárd forinttal támogatta a nagy cégeket a kormány

Ízelítőt kapott Portugália Leslie-ből, a hurrikánból

Ízelítőt kapott Portugália Leslie-ből, a hurrikánból