Galaxishalmazt már korábban is használtak tárgyak nagyítására optikai hullámhosszokon, de ez az első alkalom, hogy arra használtak egy galaxishalmazt, hogy a röntgensugarak hullámhosszán nagyítsanak fel távoli objektumokat – közölték a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói a Nature Astronomy című szaklapban bemutatott tanulmányukban.

A csillagászok a Tejútrendszer egy tízezrede méretű "kisgyerek galaxis" kék foltját észlelték éppen akkor, amikor első csillagait képezte. Ez fényes kék ívként jelenik meg, ahogyan a szupernagy tömegű, kozmikus szempontból rövid életű objektumok magas energiájú röntgensugarakat bocsátanak ki – olvasható a tanulmányban. "A kicsi kék folt azt jelenti, hogy ez egy nagyon apró galaxis, amely sok szupermagas hőmérsékletű, nagyon nagy tömegű fiatal, nemrég formálódott csillagot tartalmaz" – mondta Matthew Bayliss, az MIT kutatója.

M. Bayliss/M. McDonald/NASA/ESA

A szakértő szerint ez a galaxis nagyon hasonlatos az univerzumban kialakult legelső galaxisokhoz, amelyeket korábban soha senki nem látott röntgensugarakban a távoli univerzumban.

A kutatók a galaxishalmazokat kozmikus nagyítólencseként használták az úgynevezett gravitációs lencse technikájával. A gravitációs halmazok olyan nagy tömegűek és gravitációs erejük olyan nagy, hogy meg tudják hajlítani az univerzum képét és egyéb környező fényeket. Egy galaxishalmaz mögötti objektum által kibocsátott fény a halmaz köré "hajlik" és a megfigyelő irányába kissé más hajlásszögből érkezik, végül egy nagyított képet alakít ki.

A tudósok korábban galaxishalmazokat használták már arra, hogy optikai hullámhosszokon nagyítsanak fel objektumokat, de röntgensugarak hullámhosszán még nem használták, mivel a galaxishalmazok maguk is hatalmas mennyiségű röntgensugarat bocsátanak ki.

NASA/CXC/MIT/M.McDonald et al.

A csillagászok két hasonló röntgensugár-emisszóra vonatkozó mintázatot fedeztek fel a csillaghalmaz körül. Ez a két kibocsátási mintázat egyetlen apró, 9,4 milliárd évvel ezelőtti kicsiny barna törpéhez vezethető vissza, abba az időszakba, amikor az univerzum még csak 4,4 milliárd éves volt.

A csillaghalmaz mögötti apró galaxist 60-szorosára nagyította fel a gravitációslencse-hatás.

"Minden galaxisnak ezzel a fázissal kell kezdenie az életét, de nem gyakran látunk ilyen galaxisokat a szomszédunkban" – mondta Bayliss. "Most visszamehetünk az időben, betekinthetünk a távoli univerzumba, életüknek ezen korai szakaszában lévő galaxisokat találhatunk és elkezdhetjük tanulmányozni, mennyire volt más a csillagformálódás folyamata."

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.