A pszichopátia rejtélyesnek mondható az evolúció szempontjából. Bár morálisan negatív tulajdonságról van szó (a pszichopatákat felszínes érzelmek, az empátia hiánya, erkölcstelenség, antiszociális viselkedés és a megtévesztés képessége jellemzi), mégsem rostálódott ki genetikailag az évezredek alatt. Sőt, néha egyenesen úgy tűnik, hogy az ilyen emberek mindenütt ott vannak.

E fura jelenség magyarázatát kutatta a Cambridge-i Egyetem Humán Evolúciós Tanulmányok tanszékének szakembere, és a véleményét a The Conversation magazinban fejtette ki. A pszichopátia, a biológusok szavaival élve, hátrányosnak vagy rosszul alkalmazkodónak tűnik. Azt feltételezve, hogy ennek a rendellenességnek genetikai összetevői is vannak, azt várnánk, hogy idővel csökkenni fog az ilyen emberek száma, azonban nem ez történik. Bizonyítékok vannak arra, hogy – bizonyos összefüggésben – az ilyesfajta hajlam akár genetikai előny is lehet. A szakember a magyarázatot az ugyancsak a pszichopatákat jellemző megtévesztésben, csalásban vélte megtalálni.

A bizalom és a megbízhatóság fontos elemei az emberi társadalmi evolúció történetének. Evolúciós szempontból a legsikeresebb emberek azok, akiket megbízhatónak tartanak. A bizalom tovább ösztönözi az együttműködést, ami segített az embernek eszközöket készíteni, városokat építeni, és elterjedni az egész világon – még a legbarátságtalanabb környezetben is. Ezt egyetlen más faj sem érte el, így az emberi együttműködés, mondhatni, a természet csodája. Azonban miután kulturális csoportok már túl nagyok lettek ahhoz, hogy mindenkit külön-külön ismerni lehessen, előtérbe került a bizalom szükségessége.

Egy idegennel való együttműködéshez bizalom kell: hinni kell abban, hogy nem fog nekünk ártani. Azonban az idegen meg is téveszthet bennünket – evolúciós szinten például megbízhatónak tetteti magát, majd megöl vagy ellopják a húst. Azok a csalók, akik ezt megcsinálják, előnyben részesülnek: több élelemük lesz, és valószínűleg jó vadásznak gondolja őket a többi gyanútlan ember. Az evolúciós pszichológusok ugyan azzal is érvelnek, hogy az emberek kifejlesztették azt a képességet, hogy nagy valószínűséggel felismerik a csalókat, akik így hátrányos helyzetbe kerülnek, különösen azokban a csoportokban, ahol szigorú a büntetés.

Flickr/Dave Wild

Ez így egyszerűen hangzik, viszont a valóságban probléma elé állítja az embert. Minél összetettebb ugyanis egy társadalom, annál könnyebben hamisítják az emberek az együttműködési hajlandóságot. A büntetés elkerülése melletti csalás evolúciós szempontból még mindig a legjobb stratégia, amit egy ember használhat. Az ilyen emberek aránytalanul sok vezető pozíciót töltenek be, és úgy tűnik, több kapcsolatuk is van, azaz nincs akadálya a sikeres szaporodásnak, ami az evolúciós siker fontos összetevője.

De vajon ezek után miért nincs több pszichopata? – teszi fel a kérdést a cikk szerzője

Van néhány meggyőző elmélet arról, hogy miért nem gyakoribbak ezek a rendellenességek. Nyilvánvaló, hogy ha mindenki pszichopata lenne, akkor folyamatosan elárulnák az egyént, aki így valószínűleg teljesen elveszítené azt a képességét, hogy megbízzon másokban.

Arról is sok szó esik manapság, hogy a pszichopátia csak részben genetikai eredetű, és sok köze van az úgynevezett „emberi fenotípusos plaszticitáshoz”, azaz azzal a veleszületett képességhez, hogy a génjeink különböző körülmények között eltérően fejeződnek ki.

Vannak, akik például úgy gondolják, hogy a pszichopátiához kapcsolódó érzéketlen és érzelemmentes vonások a nem megfelelő nevelés következményei. Amennyiben a nagyon kisgyermekek nem kapnak gondoskodást vagy szeretetet, érzelmileg valószínűleg kikapcsolnak – ez egyfajta evolúciós hiba a katasztrofális traumák megelőzésére.

Kiderítették: ebben más az agyuk a pszichopatáknak

Megtalálták a kutatók azt az agyi rendellenességet, ami magyarázatot adhat arra, miért válik valaki pszichopatává.

Érdekesek a kulturális különbségek is, azaz hogy a különböző országokból származó emberek nem kapcsolják össze ugyanazokat a vonásokat a pszichopátiával. Például egy kultúrák közötti tanulmány kimutatta, hogy az iráni résztvevők – az amerikaiakkal ellentétben – nem minősítették pszichopátiára utaló jelnek az álnokságot és a felületességet.

A pszichopátia kulturális kontextusa azonban reményt is jelenthet. A pszichopátia, legalábbis részben, olyan jellemzők összessége, amelyek lehetővé teszik az emberek számára, hogy boldoguljanak – evolúciósan szólva – még akkor is, ha szörnyű nehézségekkel kell szembenézniük. Viszont a társadalom megpróbálhatja újra definiálni, hogy melyek a kívánatos tulajdonságok, a siker etikai szempontból történő újra fogalmazása lehet a továbblépés. Az evolúcióban éppen az a csodálatos, hogy végső soron mi is segíthetünk annak alakításában – írja a szakember a Conversation folyóiratban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.