szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A páralecsapódás nedvességet és penészt hoz magával, és károsíthatja többek között az ablakkereteket. Van viszont egy pofonegyszerű módszer, amellyel elejét lehet venni ennek a kellemetlenségnek, bár vannak, akik szerint nem ez az igazán üdvözítő megoldás.

A kondenzáció, azaz a páralecsapódás során folyékony halmazállapotú anyag keletkezik a gőzből. A National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) magyarázata szerint a kondenzáció nem egy aodtt hőmérséklettől függ, hanem két hőmérséklet különbségétől: a levegő és a harmatpont hőmérsékletétől. Ez utóbbi az a hőmérséklet, amelyen harmat képződhet, ez az a pont, ahol a levegő telítődik, és nem képes több vízgőzt visszatartani. Minden további hűtés a vízgőz lecsapódását okozza.

A mindennapokra lefordítva a fentiek azt jelentik, hogy amikor az otthonunkban vagy mondjuk az autónkban a vízgőz hideg felülethez, például ablakhoz ér, visszaváltozik folyékony halmazállapotúvá, és páralecsapodás keletkezik. Ez viszont nedvességet jelent, és az effajta állandó nedves környezet akár penésszel is együtt járhat.

Az autónál egyszerűbb a helyzet, levegővel fújhatjuk be az ablakot a páralecsapodás megelőzésére, a levegőt kevésbé párásra cserélhetjük, és használhatjuk a klímát is. A lakásban viszont nem ennyire egyszerű a helyzet, viszont létezik egy pofonegyszerű megoldás a kondenzáció elkerülésére: egy tálka sót kell tenni az ablakpárkányra – terjed egy ideje a közösségi felületeken is a tanács.

A só ugyanis felszívhatja a nedvességet a levegőből, lényegében szárítja azt, így csökkentheti a páralecsapódást és a nedvességet. A levegőben lévő kevesebb nedvesség pedig azt jelenti, hogy amikor a beltéri levegő érintkezik a hideg üveggel, kevesebb pára fog lecsapódni.

Andy Ellis kertszakértő szerint a felhasznált sómennyiség az ablak méretétől függően változik, amely mellett elhelyezik a tálkát. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb egy ablak, annál több sóra lesz szükség, bár általában egy kis tálka is megfelelő. Néhány napig kitart egy tálka, s könnyen megállapítható, hogy mikor van szükség cserére, ugyanis a só előbb-utóbb nedvesnek tűnik, és elkezd összetapadni.

Az ILF Science szerint ez a módszer semmivel sem hatásosabb, mint a páralecsapodás megelőzésére szolgáló egyéb eljárások. Ennek az az oka, hogy a só csak viszonylag magas páratartalom mellett kezdi felszívni a vízgőzt. Sokkal fontosabbnak ítélik a szellőztetést, a nedvesebb levegő kiengedése mellett a légáramlás ugyanis segít megakadályozni a vízgőz felhalmozódását a hideg felületen.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!