Bár a párizsi klímacsúcson egyértelműen deklarálták a világ országai, hogy 1,5 Celsius-fok alatt tartják a globális felmelegedés mértékét, ennek érdekében pedig csökkentik a légkörbe kibocsátott szén-dioxid mennyiségét, egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt nem fogják tudni tartani. Mivel a kibocsátás azóta is folyamatosan emelkedik, sokan az egyetlen megoldást egy olyan technológiában látják, ami kiszűri a szén-dioxidot a légkörből (DAC). Egy friss tanulmány szerint azonban ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai nemrég közelebbről is megvizsgálták a technológiát, és meglehetősen szomorú megállapításra jutottak: a csapat szerint ezek a stratégiák túlságosan optimista, ha nem irreális elvárásokon alapulnak. A One Earth című tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint mindez félrevezető klímastratégiákhoz vezethet, ami így befolyásolhatja a globális felmelegedés elleni erőfeszítések hatékonyságát.

Az IFLScience összegzése szerint a tudósok három mérnöki kihívást találtak a technológiával kapcsolatban. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy hol építsenek meg egy ilyen létesítményt, mi védi meg őket az időjárás viszontagságaitól – ami befolyásolhatja a működésüket –, illetve, hogy hol tárolják a szén-dioxidot. Nem mellesleg pedig: az egységeket olyan energiaforrások közelébe kell telepíteni, amelyek alternatív forrásból állítanak elő elektromos áramot.

A kutatók számításai szerint ha szénenergiával előállított elektromos árammal működne egy ilyen üzem, akkor végül 20 százalékkal több szén-dioxid lenne a levegőben, mint amikor az üzem nem is létezett.

Ha évente 10 gigatonna – vagyis 10 milliárd tonna – szén-dioxidot akarna eltávolítani a légkörből az emberiség, akkor a globálisan megtermelt villamosenergia 40 százalékára lenne szükség. A mostani modellek alapján az ilyen technológia évente 5-40 gigatonna szén-dioxidot tud kiszűrni, ezzel csökkentve az 1850 óta a légkörbe került 950 gigatonnát. A kutatók azonban arra a következtetésre jutottak, hogy „nagyon bizonytalan”, hogy a DAC gigatonnás léptékben bevethető.

Ezen a ponton egy újabb kérdés merül fel: mennyire lehet növelni az üzem méretét? Bár a szén-dioxid óriási hatással van a bolygónkra, a légkörnek körülbelül csak a 0,04 százalékát teszi ki. Ez azt jelenti, hogy hatalmas mennyiségű levegőnek kell keresztülmennie a technológián ahhoz, hogy sok szén-dioxidot lehessen eltávolítani onnan. Egy tonna szén-dioxid kiszűréséhez 1,8 millió köbméter levegőt kell feldolgozni, ami majdnem kétszer akkora mennyiség, mint maga az Empire State Building. Emiatt a technológia drágább lehet, mint amennyivel eddig számoltak.

Az alapvető probléma az, hogy a kibocsátás mértékének csökkentése nem helyettesíthető a légköri szén-dioxid megkötésével. Ha nem sikerül megállítani az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, az katasztrofális következményekkel járhat az éghajlatra, a természetre és magára az emberiségre nézve is, és nem kapcsolhatunk be egyszerűen egy gépet, hogy megjavítsuk.

A szén-dioxid kibocsátás csökkentése pusztán a politikai döntéshozók akaratán múlik, de jelen állás szerint úgy tűnik, egyetlen politikai vezető sem elég bátor vagy felelősségteljes ahhoz, hogy felvállalja az ezzel kapcsolatos politikai, hatalmi kockázatokat. A felelősségre vonás pedig hiába jön el előbb-utóbb emiatt, addigra már késő lesz lépni a globális felmelegedés elkerülése érdekében.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.