A Földről legtöbbször alig vehető észre, de a Nap folyamatosan hatalmas, töltött plazmafelhőket lövell az űrbe. A koronakidobódások (CME-k) gyakran a napkitöréseket kísérő jelenségek, ha pedig a töltött részecskék elérik a bolygó mágneses mezőjét, jó esetben csak sarki fény jön létre, rosszabb esetben viszont a geomágneses vihar megzavarja a földi kommunikációt és az elektromos hálózatot.
A tudósok úgy vélik, hogy évmilliárdokkal ezelőtt, amikor a Nap és a Föld is fiatal volt, ez a naptevékenység sokkal intenzívebb volt. A korai Nap olyan erős CME-ket indított útnak, amelyek befolyásolták az élet megjelenését és fejlődését bolygónkon. A kutatók éppen ezért folyamatosan figyelik azokat a napszerű csillagokat, amelyek hasonlítanak a Nap fiatal verziójára, a feljegyzések pedig azt mutatják, hogy ezek sokkal erősebb CME-ket produkálnak azoknál, amiket a modern korban jegyeztek fel – írja a SciTech Daily.
A fiatal Napból származó hatalmas kidobódások drámai módon változtathatták meg a Föld, a Mars és a Vénusz ősi légkörét. A kutatók azonban még mindig próbálják meghatározni, hogy ezek a csillagkitörések mennyire hasonlítanak a ma látható CME-khez. Most a Kiotói Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi tudóscsapat arra próbált meg választ keresni, hogy egy fiatal napszerű csillag képes-e a mostani Naphoz hasonló mértékű CME-ket létrehozni.
A csapat a Hubble űrteleszkóp, valamint japán és korai földi teleszkópok által az EK Draconis nevű csillagról rögzített adatokat elemzett. A Hubble a forró plazmára érzékeny távoli ultraibolya emissziós vonalakat, a földi egységek pedig a hidrogén spektrumát figyelték, így lényegében egyszerre voltak adatok a kidobódás forró és hideg komponenseiről.
A csapat megállapította, hogy a forró, 99 726 Celsius-fokos plazma 300-550 kilométer/másodperc sebességgel lökődött ki a csillagból, amit nagyjából 10 perccel később követett egy nagyjából 10 000 Celsius-fokos hidegebb gáz, ami 70 kilométert tett meg másodpercenként. A forró plazma sokkal nagyobb energiát hordozott, mint a hideg, ami arra utal, hogy a múltban gyakran előforduló erős CME-k erős lökéshullámokat és energikus részecskéket hozhattak létre, amelyek képesek voltak erodálni vagy kémiailag megváltoztatni a korai bolygók légkörét.
Az erről szóló tanulmány a Nature Astronomy című tudományos lapban jelent meg.
Mivel a tudományos megállapítás szerint az erős CME-k segíthetnek a bolygón beindítani az életet, ezért a mostani vizsgálat eredménye komoly jelentőséggel bír a jövőben az idegen élet utáni kutatás során.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
