Július 1-jén fedezte fel a NASA a 3I/ATLAS nevű üstököst, amely a Naprendszerben kering, és amelyről hamar kiderült, hogy egy csillagközi objektumról van szó. A szakemberek azóta folyamatosan figyelik és vizsgálják a égitestet, hogy minél több információt gyűjtsenek össze róla. Ennek keretében a NASA űrszondái és távcsövei rengeteg felvételt készítettek a 3I/ATLAS-ról, ezeket pedig most egy csokorban tette közzé a szervezet.
Nicky Fox, a NASA Tudományos Misszió Igazgatóságának társigazgatója szerdán arról beszélt, hogy
a jövőben még több lehetőség lesz megfigyelni az üstököst, ahogy folytatja útját a Naprendszerben, és 2026 tavaszán elhalad a Jupiter mellett.
Amikor egy csillagközi üstökös áthalad a Naprendszeren, az kivételesen ritka lehetőséget ad a csillagászoknak arra, hogy tanulmányozzanak egy távoli csillagrendszerből származó mintát. Ezek az objektumok közvetlen betekintést nyújtanak a távoli világok kialakulásába, fejlődésébe és összetételébe, amelyeket az űrszondákkal – jelenleg – nem lehet elérni – írja a Gizmodo.
Miután a csillagászok megerősítették, hogy a 3I/ATLAS csillagközi objektum, a tudományos közösség gőzerővel kezdett el dolgozni, és minden rendelkezésre álló eszközt bevetett, hogy megfejtse az üstökös titkait. A korai megfigyelések arra utaltak, hogy a 3I/ATLAS lehet a valaha felfedezett legidősebb üstökös, és hogy nagyobb és gyorsabb, mint a korábban ismert két csillagközi objektum.

Ahogy a 3I/ATLAS a Nap felé száguldott, növekvő kómájának és csóvájának megfigyelései további jellemzőit tárták fel. A James Webb-űrteleszkóp közeli infravörös spektroszkópjának segítségével (NIRSpec) a csillagászok bizonyítékokat találtak arra, hogy a 3I/ATLAS szokatlanul gazdag szén-dioxidban, ami arra utal, hogy valószínűleg a galaxisunk ezen részén uralkodó körülményektől egészen eltérő körülmények között keletkezett.

Az üstökös szeptember végén tűnt el a Föld látóteréből, miután a Nap fénye miatt nem lehetett látni, de a NASA több marsi űrszondája is észlelte, amikor október elején 30 millió kilométerre repült el a vörös bolygó mellett.

A fenti képet a NASA Maven űrszondája készítette, amelyen az látszik, hogy az üstökös ultraibolya emissziója három különböző hullámhosszra oszlik. Ezek az összetételét alkotó különböző elemeknek felelnek meg.
Az alábbi képet a NASA Mars Reconnaissance Orbiter készítette, és az üstökös homályos kómáját mutatja. A kutatók eközben a marsi elhaladásnak köszönhetően pontosítani tudták a pályáját és pozícióját.

Miután a 3I/ATLAS elhaladt a Mars mellett, a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) űrszonda október 15–16. között felvételeket készített az üstökösről. A SOHO nagyjából 357 millió kilométerről észlelte az üstököst – ilyen nagy távolságból a csillagászok nem számítottak arra, hogy az űrszonda látni fogja az objektumot, de az alábbi kép a későbbi teleszkópképek részletes képösszeállításával készült.

A 3I/ATLAS október végén érte el a perihéliumot, vagyis a Naphoz legközelebbi pontját.
Most ismét látható a Földről, és a NASA szerint a házi távcsövek segítségével 2026 tavaszáig láthatják majd azt a hajnali égbolton.
A 3I/ATLAS december 19-én kerül a legközelebb a Földöz, ekkor 273 millió kilométerre lesz a bolygónktól. Ez a közelség lehetővé teszi a földi teleszkópok számára, hogy a 3I/ATLAS eddigi legrészletesebb megfigyeléseit végezzék el, és újabb adag lenyűgöző képet készítsenek a szakemberek.
A Naprendszerből kifelé haladva 2026 márciusában még közelebb kerül majd a Jupiterhez. A csillagászok azt javasolták, hogy módosítani kellene a NASA Juno-űrszonda pályáját – amely 2016 óta kering a Jupiter körül –, hogy meg tudja figyelni az égitestet. A Juno műszerei új részleteket fedhetnek fel a 3I/ATLAS összetételéről, ami segíthet jobban megérteni, hogy milyen körülmények közül származhat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.