Bár a „végtelen ideig tároló” innováció mögött egy tavaly létrehozott vállalkozás, az SPhotonix áll, valójában évtizedekig tartó kutatás és fejlesztés előzte meg azt a tárolóeszközt, amely túl fogja élni az emberiséget (elméletben). A Delaware-i székhelyű vállalat, amely kutatóintézeteket tart fenn az Egyesült Királyságban és Svájcban, most azt közölte, hogy a finanszírozásoknak köszönhetően kihozta a laboratóriumból (ahol korábban a teljes emberi genomot „vésték” egy korongra) az 5D memóriakristály technológiáját (amit viccesen Superman memóriakristályként is emlegetnek), és közelebb hozta a valós alkalmazásokhoz. Egyúttal felvázolta terveit az üvegalapú tároló rendszerek adatközpontokban történő kísérleti bevezetésére a következő két évben.
A cég adattárolója – írja a Tom’s Hardware – egy olvasztott szilícium-dioxid üveglap, amelyre femtoszekundumos lézerrel írnak, és nanoskálájú struktúrákban kódolják az adatokat. Az információkat öt dimenzióban tárolják: három térbeli koordinátában (x, y, z), valamint a nanoszerkezetek irányában és intenzitásában, amelyeket optikailag polarizált fény segítségével olvasnak vissza. Ez lehetővé teszi, hogy egyetlen „pont” sokkal több adatot tároljon, mint a hagyományos optikai lemezek. Az is sokat nyom a latban, hogy a kristályok nem igényelnek energiát az adatmegőrzésre.
A technológia nagytisztaságú, olvasztott kvarchordozókat használ. A jelenleg elérhető sűrűség lemezenként (12 cm-es CD-méret, 1,2 mm vastagság) több TB, ami nagyságrendileg megegyezik a mágneses lemezes adattárolással. Néhány éven belül el szeretnék érni a 20 TB/lemez sűrűséget. A végső adattárolási kapacitást lemezenként 360 TB-ra becsülik az 5D optikai technológia használatával (360 TB elég milliónyi HD film tárolására). Az adathordozót úgy tervezték, hogy 13,8 milliárd évig – az univerzum becsült koráig – stabil legyen, feltételezve, hogy közben nincsenek külső balesetek.
Az 5D optikai adattárolón rendkívüli biztonságban vannak az adatok, mivel az információkat szerkezeti módosításokban rögzítik olvasztott kvarcüvegben, ami a Föld egyik legellenállóbb anyaga a kémiai változásokkal és a hővel szemben. A lemezek akár 1000 Celsius-fokig terjedő hőmérsékletnek és tűznek is ellenállnak – olvasható az SPhotonix weboldalán. Az üveg akár fél tonna súlyú közvetlen ütést is elvisel, és nem érzékeny a páratartalomra, a folyadékra vagy az elektromágneses impulzusokra.
Az 5D memóriakristályra vésett adatok leolvasásához, azaz az öt dimenzió dekódolásához fejlett mikroszkópiát kell használni. Ehhez egyelőre igénybe kell venni a vállalat laboratóriumi szolgáltatását, viszont azt írják, hogy azok az ügyfelek, akik most vásárolnak kristályokat, elsőként juthatnak majd hozzá a fogyasztói olvasóeszközökhöz.
A prototípus jelenlegi írási sebessége 4 MB/s, az olvasási sebesség nagyjából 30 MB/s. Ez vitathatatlanul lassabb, mint a mai SSD-k tempója, éppen ezért ez a technológia inkább úgynevezett hidegtárolásra alkalmas, tehát archivált kutatási adatok, jogi dokumentumok, múzeumi állományok tárolására, amiket ritkán kell olvasni, viszont hosszú ideig meg kell őrizni. Ezek azok a területek, ahol a 10 másodperces vagy annál hosszabb hozzáférési késleltetés simán elfogadható.
A vállalat körülbelül 30 ezer dollárra becsüli a korai rendszerköltségeket egy íróeszköz és 6000 dollárra egy olvasóeszköz esetében. A laboron kívül telepíthető olvasó várhatóan másfél éven belül elkészül. Az SPhotonix közlése szerint eddig 4,5 millió dollárt gyűjtöttek össze, és jelenleg azon dolgoznak, hogy a technológiai készültségi szint TRL5-ről a TRL 6-ra váltson, ami jellemzően releváns környezetben, nem pedig ellenőrzött laboratóriumi körülmények közötti működést jelent.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
