Felsorolni is nehéz lenne, milyen jótékony hatásai vannak a futásnak. Amellett, hogy segít csökkenteni a testsúlyt, növeli az állóképességet, segíti a szív- és érrendszer egészségét, és összességében az ember lelkének is jól tud esni egy kiadós kocogás.
Vannak azonban olyanok is, akik ennél sokkal többet szeretnének: feszegetni a saját határaikat. Erre lehetnek jók a különböző távra kiírt versenyek, amelyek közül az egyik legnehezebbnek kétségtelenül az ultramaraton számít. Gyakorlatilag minden olyan futóverseny ide tartozik, amelynek távja hosszabb a hagyományos maratoni táv 42195 méterénél.
A legtöbbször egy ilyen verseny 50 kilométeres, a világ leghosszabb ultramaratoni távja pedig 4988 km-t ölel fel. Az amerikai Colorado Anschutz Egyetem kutatói nemrég arra voltak kíváncsiak, hogy miként hat a szervezetre az ultramaratoni megpróbáltatás.
A vizsgálatba 23 profi futót vontak be, akik a Martigny-Combes à Chamonix versenyen (40 kilométer) és az Ultra Trail deMont Blanc versenyen (171 kilométer) álltak rajthoz. Travis Nemkov, a Blood Red Cells & Iron című tudományos lapban megjelent publikáció egyik szerzője és kollégái számos különböző biomarker szintjét mérték meg a sportolóktól a verseny előtt és közvetlenül utána vett vérmintákban.
Mint kiderült, a futás olyan mechanikai és kémiai terhelést jelentett a szervezet számára, hogy a vörösvértestek sérültek. Az egyik jelentős változás az volt, hogy rugalmatlanabbá váltak, ami korlátozta a mozgásukat a szervezetben. Ez a változás azonban csak az ultramaratont futóknál volt megfigyelhető.
https://hvg.hu/360/20250927_hvg-ultrafutas-maraton-hosszutavfuras-kockazat-hasmenes-rak
Egy másik, szintén fontos változás, hogy a vörösvértestek regenerálódási képessége csökkent. A kémiai markerek alapján úgy tűnik, a szervezet nem tudott lépést tartani a kívülről érkező hatással: vagyis az ultramaratoni táv megtételének terhe nagyobb volt, mint a szervezet regenerálódási képessége.
Nemkov szerint azt egyelőre nem tudni, hogy mennyi időbe telik, mire a károsodást kijavítja a szervezet, vannak-e a károsodásnak hosszú távú hatásai, és ha igen, akkor azok jók vagy rosszak-e.
A szakemberek hangsúlyozzák: a vizsgálatot érdemes lenne nagyobb mintán is elvégezni, illetve a jövőben érdemes lenne felderíteni a közvetlen ok-okozati összefüggést is, ezt ugyanis ez a kutatás nem tárta fel – írja a Science Alert.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
