Megrázta az ultramaratonisták (a maratoni távnál hosszabbat futók) közösségét, amikor idén júliusban egy hatvanéves társuk, a detroiti Elaine Stypula összeesett egy 165 kilométeres amerikai verseny első szakaszán, és a gyors, szakszerű segítség sem tudta megmenteni az életét. A rutinos futónő tragédiájához hasonló összeomlások ritkaságnak számítanak ebben a sportágban, a rendszeresen hosszabb távokat teljesítőket inkább egy szintén közelmúltbeli orvosi kutatás aggaszthatja. E szerint viszonylag fiatal (35–50 éves) ultrafutók beleiben jóval nagyobb arányban találtak a vastagbélrák „előfutárának” számító kifejlett polipfajtákat (adenómákat), mint a hasonló életkorú átlagnépesség körében. Míg utóbbiak esetében a kolonoszkópia százból 4–6 esetben mutat ki ilyen elváltozást, a nagy állóképességről tanúságot tevő atléták 40 százalékánál már legalább egy adenóma felfedezhető, 15 százalékuknál pedig előrehaladott fejlettségű polipok észlelhetők.
A kutatást a virginiai Inova Schar Cancer Institute tudósai egy mindössze 102 fős mintán végezték és még csak egy szakmai konferencián ismertették, de a The New York Times napilap máris fontosnak tartotta, hogy több független kutató véleményét kikérje az eredményekkel kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen a futást (és általában a rendszeres testmozgást) a köztudatban az egészséges életmód zálogának tartják. Világszerte egyre nagyobb divat ez a sport, az 1970-es évek óta ugrásszerűen gyarapodott a hobbifutók és a maratonisták tábora, de az extrém megterhelést vállaló ultrázók száma is több mint 1600 (!) százalékkal nőtt az utóbbi negyedszázadban (a jelenség szociológiai vetületéről lásd Hajsza a rajtszámért című írásunkat).
Magyar virtus
Magyarországon is óriási a tülekedés az utóbbi években a futóversenyekre. Az idén tavaszi Telekom Vivicittá “történelmi rekordot” döntött 31 530 fővel (a különféle távokon összesen), ennél is több – szintén “történelmi” mennyiségű – indulóra számítanak jövő hétvégén a Spar Budapest Maratonon, a 2026. tavaszi NN Ultrabalaton mostanában zajló jelentkezései során pedig sokan csalódhatnak, mert például a 7-13 fős csapatok nevezésekor a felület megnyitása után két perccel érkezők már csak várólistára kerülhettek.
Az aggodalom azért is indokolt lehet, mert bár kevés szó esik róla, feltűnően gyakori, hogy a rendszeresen több órát (olykor napot) futással töltő sportolók gyomor- és bélrendszeri panaszokkal küszködnek. Az ilyenkor jellemző gyomorgörcsöt, sürgős székletürítést, hasmenést vagy olykor véres székletet általában e mozgásforma „természetes” velejáróinak tartották, mondván: az illetőben a szokásosnál nagyobb a versenyszorongás, vagy túlteng benne az adrenalin és más hormonok, esetleg nem ivott eleget, netán túl sok fehérjében és/vagy rostban gazdag ételt fogyasztott a rajt előtt. Onkológusok viszont most úgy vélik, ezek a panaszok korántsem olyan ártalmatlanok, mint sokan hiszik, és – különösen, ha rendszeresen előfordulnak – kezdődő vastagbélrákra is utalhatnak.
