Egy újabb vészjósló tanulmány jelent meg nemrégiben, amely a túlnépesedési katasztrófára hívta fel a figyelmet. Az ausztrál Finders Egyetem kutatói több mint két évszázados demográfiai adatokat elemeztek, amelyeket ökológiai növekedési modellekkel vetettek össze. Az 1950-es évekig még minden rendben volt, de azután történt valami.
Míg az 50-es évek előtt a több ember több innovációt, több bővítési kapacitást jelentett, a 60-as évek elején ez a növekedési ütem csökkenni kezdett, miközben a népesség folyamatosan nőtt. Másként fogalmazva: az elmúlt évszázadokban a fosszilis energiahordozók, az ipar és a mezőgazdaság, a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a Föld több embert tartson el, mint amennyit a természet önmagában bírna, a múlt század közepén azonban megfordult a trend, és a bolygó most kezdi benyújtani a számlát.
A kutatók „negatív demográfiai fázisnak” nevezik ezt a jelenséget: a népességnövekedés már nem eredményez arányos kapacitásnövekedést. Corey Bradshaw vezető kutató szerint ez az egész olyan, mint egy motor, ami ugyan még mindig jár, de elérte a maximális fordulatszámát. A szakemberek szerint a túlnépesedés 11,7 és 12,4 milliárd fő között fog tetőzni (valamikor 2060 és 2070 között), majd csökkenni kezd. Viszont 12 milliárd a becsült abszolút maximum. Ha arra gondolunk, hogy állítólag 2,5 milliárd lenne az ideális szám, akkor bizony elég nehéz idők várnak az emberiségre, különös tekintettel arra, hogy a népesség mérete jobban összefügg a környezeti változásokkal (hőmérséklet, ökológiai lábnyom, kibocsátások), mint az egy főre jutó fogyasztás.
Érdekes kérdés, hogy miért fog egyszer tetőzni, megállni, majd csökkenni a népességszám. A tanulmány a negatív visszacsatolás logikájára épít: ha egy rendszer túlnő a kapacitásán, akkor önmagát kezdi visszaforgatni. Ez történhet gazdasági okokból (drága a gyereknevelés), társadalmi okokból (későbbi családalapítás) vagy környezeti nyomás miatt.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tanulmány nem előrejelzi a hirtelen összeomlást, hanem realisztikus értékelést kínál az emberiség jövőjét alakító hosszú távú nyomásokról. A Föld „biokapacitásának” túllépése olyan következményekkel jár, mint az erősebb éghajlati hatások, a csökkenő biológiai sokféleség, a csökkent élelmiszer- és vízellátás, valamint a növekvő egyenlőtlenség.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a globális modelleknek, amilyenen ez a tanulmány is alapult, vannak korlátai. Egy egész bolygó ellenállóképességének a becslésében túl sok egyidejű változó (technológia, elosztás, politikai változások, mezőgazdasági és egyéb innováció) van. Ráadásul az emberekre alkalmazott „eltartóképesség” továbbra is megfoghatatlan fogalom. Ettől függetlenül, a kutatók bíznak abban, hogy az eredményeik arra ösztönzik a kormányokat, szervezeteket és közösségeket, hogy hosszú távra tervezzenek, felismerjék a Föld környezeti korlátait, és olyan stratégiákra összpontosítsanak, amelyek csökkentik a fogyasztást, stabilizálják a népességet és védik a természeti rendszereket.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
