Felül az utasok, alul a napelem. Egy különös kísérleti projekt zajlik egy svájci falu, Bütter közelében. A körülbelül egy éve indult ötlet mögött a Sun-Ways nevű svájci startup áll. Mérnökei arra gondoltak, hogy a vasúti sínek közötti üres tér (a talpfák feletti rész) tökéletesen alkalmas lehetne napelempanelek fogadására, ráadásul ez a terület semmilyen más célra nem használható.
Az elképzelés – kis léptékben – már meg is valósult, jelenleg egy 100 méteres, működő, nagyforgalmú vasútvonal-szakaszon 48 napelem található a sínek között. Elég alacsonyan vannak ahhoz, hogy a vonatok probléma nélkül áthaladjanak felettük, és könnyen eltávolíthatók, amikor a pályán javításra van szükség.
A létesítmény ugyan kicsi, és évente nagyjából csak annyi áramot termel, ami néhány európai háztartás éves fogyasztásával egyenértékű, azonban ha beválik, egy új, jóval nagyobb léptékű módszert mutathat a napelemek elhelyezésére. Ez talán fontosabb Svájcban, mint más helyeken, ugyanis az országban is nagy szükség van a megújuló energiára, de az új napelemes projektek ellenállásba ütközhetnek, amikor beköltöznének a svájciak dédelgetett tájaiba – jegyzi meg a ZME Science.
A technológia megvalósítása egy szőnyeg lefektetésére emlékeztet. A Sun-Ways kifejlesztett egy mechanizmust, amellyel a napelemeket előre összeszerelt, rugalmas „szőnyegként” lehet leteríteni a sínek közé. A paneleket egy erre a célra átalakított, egyedi svájci vonatszerelvény rakja le menet közben. A vonat hátuljából legördülő napelemszőnyeget automatikusan rögzítik a sínekhez. A rendszerrel állítólag akár napi 1000 négyzetméternyi panelt is fel lehetne szerelni. A paneleket, amelyeket az elhaladó vonatok hátuljára rögzített kefék tisztítanak, úgy tervezték, hogy akár 240 km/órás szélben is stabilak maradjanak.

A legfontosabb jellemző az eltávolíthatóság. A vasutak kritikus infrastruktúrát jelentenek, amelyet gyorsan kell ellenőrizni, javítani és tisztítani. A sínek közé történő állandó telepítés valószínűleg nem lenne megvalósítható, ezért a Sun-Ways úgy tervezte a paneleket, hogy a személyzet karbantartás céljából le tudja szerelni, majd utána újra fel tudja szerelni azokat.
A 2028 áprilisáig tartó hároméves teszt során a Sun-Ways a telepítést és eltávolítást, a pályaellenőrzéseket, a vasúti berendezésekkel való kompatibilitást, a karbantartás hatásait, a szennyeződés felhalmozódását és az energiateljesítményt vizsgálja. Azt is ellenőrzik, hogyan bírják a panelek a vonatok által keltett hatalmas légnyomást, a rázkódást, a port, valamint a téli havat és fagyot. A lehetséges aggodalmak közé tartozhat a panelek vakító fénye, amely elvonja a mozdonyvezetők figyelmét. Ezt a vállalat tükröződésmentes szűrőkkel kezelné. A jövőbeli projektek telepítése előtt a vakító fény elemzését is tervezik, ahogyan az már a vasúti sínek közelében lévő napelemparkok esetében is gyakorlat.
Ha a tesztek sikeresek lesznek, Svájc az óriási, 5000 kilométeres vasúthálózatával évente akár 1 terawattóra zöldáramot is termelhetne így, ami az ország teljes áramfogyasztásának nagyjából a 2 százalékát fedezné – állítja a Sun-Ways. A megtermelt áramot közvetlenül a vasúti felsővezetékekbe vagy a környező települések hálózatába tudnák táplálni.
A startupnak ennél nagyratörőbb tervei is vannak. „Több mint egymillió kilométernyi vasútvonal van a világon. Úgy gondoljuk, hogy a világ vasútjainak 50 százalékát fel lehetne szerelni a rendszerünkkel” – mondta Baptiste Danichert, a Sun-Ways társalapítója.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.