Negyvenöt éve gyilkosság áldozata lett Amerikában egy (történetesen fekete bőrű)  protestáns tiszteletes, aki a „faji” megkülönböztetés, pl. az iskolai szegregáció – hogy külön tanítsák a fekete és a fehér gyerekeket – ellen küzdött. 

Ma, Magyarországon, egy (történetesen fehér bőrű) tiszteletes, a Fidesz-kormány vezető embere a „faji” megkülönböztetésért küzd – pl. az iskolai szegregációért, vagyis hogy külön tanítsák a cigány és a fehér gyerekeket. Ennek a negyedik alkotmánymódosítás után meg akarják teremteni a jogi feltételeit. figyelmen kívül hagyva, hogy nemcsak a Balog által meghirdetett, az EU által pedig elfogadott  integrációs alapelveknek mond ellent (meg mindennek, amit emberinek nevezhetünk), de bizonyítottan erősíti a társadalmi egyenlőtlenségeket is.

A magyarázó szöveg nyilván az lesz, majd csak figyeljetek, hogy „nekik” is jobb, ha „tőlünk” elkülönítve, a „szociokulturális sajátosságaikat figyelembe véve” kapnak „magas szintű nevelést és oktatást”, de mindenki tudja, hogy ez rizsa. Az is tudja, aki mondja. A romáknak az lenne a jobb, ha nem „ők”-ként kezelnénk őket „mi”, és nem volnának „white only” osztályok. Ha mondjuk a gyerekek gyerekek lennének, csak úgy, mindenféle háttérből. Van ám ennek is módszertana, van út az egymás befogadása felé (talán Balog tiszteletes is hallott róla), csak az nyilván nehezebb, rögösebb, mint a gettósítás, a C osztályok kijelölése.  

A rizsa mögött kábé annyi van, hogy nem akarja a Fidesz-KDNP által eszményített középosztálybeli keresztény magyar, hogy a gyereke padtársa cigány legyen.

De hogyan tovább? A buszon csak hátra szállhassanak? Esetleg ne is legyenek, ahogy a fő hangadó hirdeti?