Olvasgatom az internetre fondorlatos módon kikerült erkölcstankönyv-részleteket, és ahogy olvasgatom, egyre inkább meg- és rádöbbenek: bizony, szükség van az efféle központi iránymutatásra, morális zsinórmértékre, mert különben a gyerekeim tényleg csak úgy élnek majd bele a vakvilágba, ahogy a csillag megy az égen, márpedig úgy nem érdemes, sőt kifejezetten érdemtelen.

Rossz példa vagyok emígy, egy romlott erkölcsi relativista, saját általános erkölcsi relativitáselméletem is van, amelynek értelmében akárhogy szorozzuk is a horrorfilm-nézést a ministrálással vagy a kólafogyasztást a jóféle, nemzeti bundapálinka négyzetével, semmiféle értelmezhető eredményt nem kapunk arra vonatkozólag, hogy illő dolog-e nagy furkósbotokkal partra vetődött bálnákat mészárolni, illetve hová fizessük be az egyházi adót. (Van azért itt egy kivételes eset: a vörösboros kólát – miszerint nagyvadászt – kifejezetten erkölcstelen, megvetendő dolognak tartom, legalábbis egy bizonyos életkoron túl, ez afféle morális origóm.)

Szakállas, a napszemüvegek iránt kifejezett vonzalmat mutató egyedként (morális nullpontomról így tekintek magamra) könnyen adódik a kép, ahogy erkölcsi vak komondorként heverek gyermekeim és a társadalom lába alatt, hogy átbukhassanak rajtam, elhulljanak a kategorikus imperatívuszok rögös csillagösvényén, ahol én vagyok az immorálisan röhögő rög.

Csak helyeselhetem, ha gyermekeim erkölcsi nevelését kiveszik remegő, nikotinfoltos ujjaim közül, hiszen olyan sebességgel távolodom a Nemzeti Egyetértés Univerzumától, hogy egy NER-teleszkópos megfigyelő ezt határozott vöröseltolódásnak érzékelheti, bár ha neadjisten visszafordítanám őrjöngő röptömet, akkor meg ugye kékeltolódásba fordulnék, na, ez se jó, az se jó, mindenképpen lator objektum leszek ebben a szépen, sorokba palántázott planetáriumban. Igenis szükség van szilárd, pontokba szedett erkölcsre – és ha adnak egy szilárd erkölcsi pontot, onnan vigyázzba állítható az egész szerteszét szaladó, kaotikus világegyetem.

Hogy értsék a gyerekeim: A bácsi azért kapott trafikot, mert jó volt. A néni azért beszél róla, kislányom, hogy neked hogyan kell élned, gondolkodnod és cselekedned, mert szeret téged, és mert ért hozzá. Az a másik bácsi azért kap annyit a közpénzekből, mert a közért dolgozik naphosszat. Ha a média igazsága nem egyezik meg azzal, amit látsz, a hiba a te készülékedben van. Ne próbálkozz a hiba önkényes kijavításával, bízd azt szakértő, avatott kezekre. A tudatlanság: erő; a háború: béke, és Háromtengeria mindig is Európával állt háborúban. De sajnos a Felvilágosodás óta egyre erősödő fényszennyezés mindinkább elhomályosítja az egykor szikrázó, öröknek tudott morális konstellációkat. Kapcsoljuk hát le a lámpákat, sötétítsünk el, és ott, a meleg, bársonyos sötétben fogjuk meg erősen a Nemzeti Egyetértés felénk nyújtott kezét. Érezzük át, hogy vezetőnk akadt, afféle kollektív Vergiliusunk.

De azért előbb – biztos, ami biztos – vegyük le a csuklónkról a karórát.