Matolcsy György magyar jegybankelnök tegnap kipattant, és javaslatokat fogalmazott meg az Európai Unió, Európa kormányai és úgy általában a nagyvilág számára. Közelebbről Matolcsy arról beszélt – mit beszélt? fölszólított! –, hogy azonnal mondjon le Olli Rehn gazdasági és pénzügyi uniós biztos, mert megbukott az általa képviselt gazdaságpolitika; az EU vezetői és kormányai meg tüstént lássanak hozzá egy ötpontos program megvalósításának, melynek főbb irányait nem más, mint Matolcsy György dolgozta ki; továbbá a nagy, globális hitelminősítők haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat Magyarország fölminősítéséről. A világ érdeklődve figyel.
Eközben Ópusztaszeren:
Fazekas Sándor vidékfejlesztési és megtekintésügyi miniszter a Hungarikum Bizottság üléséről távozóban bejelentette, hogy öt új taggal bővült a hungarikumok listája. Úgymint: Puskás Ferenc életműve, Kassai Lajos lovas-íjász módszere, a gyulai kolbász, a szikvíz és a magyar operett. Így együtt.
Eleve sok értelme van annak, hogy magyar döntéshozók magyar dolgokat a magyarok körében világhírűvé nyilvánítanak, és csak Magyarországon érvényes védettséggel látnak el. De legalább mi büszkék vagyunk rá, kár, hogy egyes elfajzottaknak az ópusztaszeri bombasztikus miniszteri bejelentést követően a hungarikumról a szikvízzel hajtott baloldali összekötő jut eszébe, aki hátrafelé nyilaz egy szál gyulai kolbásszal, miközben részleteket ad elő a Csárdáskirálynőből.
A szerénységet és a tárgyszerűséget viszont ne vegyük föl a hungarikumok közé. Legalábbis, ha az MNB elnökéből indulunk ki, márpedig miért indulnánk ki másból, ha ő az, aki minden rendszerben és minden körülmények közt érvényesül, és amit művel, az tényleg unikális. Az ugyanis elmaradottabb, mondhatni ortodoxabb helyeken nemigen fordul elő, hogy ha valaki – szigorúan a számoknál maradva – szerény, 1%-os növekedéssel veszi át a gazdaságot, majd hivatalából való távozásakor ugyanez a mutató -1,7%, akkor nekiáll tanácsokat osztogatni másoknak. Úgy, hogy másoknak nem áll rendelkezésre tízmilliárd eurónyi elzabrálható nyugdíjvagyon, melyről szentül megígérték, hogy nem költik el, hanem egyéni számlákon tartják majd nyilván, de természetesen nem tartották nyilván egyéni számlákon, bizonyítva, hogy a főhős nemcsak zsarol, eltulajdonít, elkótyavetyél, hanem – újabb hungarikum! – hazudik is.
Amúgy is: Matolcsy munkássága mindenképpen megőrzésre méltó. Az interkontinentális fordítókorong, a Kelet-európai banán, a simplicity, az ugyanannak a szabadságharcnak a nevében kiűzött, majd visszahívott IMF, az egyetlen ember által érzékelt adósságállomány-csökkenés, a magánlevelezésre fenntartott minisztériumi sajtóosztály és a fordítóirodaként üzemeltetett minisztérium, a piros pöttyök, meg az önszorgalmú cenzorkodás; de leginkább a bizonysága annak, hogy nevezhetnek ki bármekkora futóbolondot fontos állami tisztségbe, úgyis megszokjuk.
Ezt a megszokást, ezt rögzítsük mint a legeslegnagyobb hungarikumot.