Az eredményről

Szinte hihetetlen fordulatot hozott az elnökválasztás második fordulója Romániában: a Keresztény-Liberális Szövetség jelöltje, Klaus Johannis az első körös 10 százalékos hátrányát 9 százalékos előnyre fordította a szociáldemokrata Victor Pontával szemben. Romániában már hagyománya van annak, hogy az első fordulóban második helyen végző jelölt fordítani tud – ez Traian Băsescunak kétszer is sikerült –, de az újdonság, hogy valaki 30 százalékról indulva 54 fölé tornázza föl magát, miközben az esélyesebb, az első fordulóban 40 százalék fölött teljesítő jelölt csak 5 százalékot tudjon javítani.

Mi okozta a fordulatot?

A fordulatnak több oka is van, ezek közül a legfontosabb az, hogy a végkimenetelt nem az első körben más jelöltekre szavazók, hanem az akkor távol maradók voksai döntötték el. Klaus Johannis okosan ismerte fel, hogy nem a pár százaléknyi szavazatot maguk mögött tudó jelöltekkel kell egyezkednie, hiszen az első körben jobboldali jelöltekre (Elena Udrea, Monica Macovei) szavazók többsége mindenképp őt fogja támogatni, a kisebbségiek szintén, ezért explicite ki is mondta, hogy ő senkivel nem egyezkedik. Ezzel pedig egy olyan jelölt képét mutatta fel a távolmaradóknak, aki nem megalkuvó, nem a saját érdekeit keresi, és nem hajlandó elvtelen kompromisszumok megkötésére.

Ennél sokkal fontosabb volt azonban az az elégedetlenségi hullám, amelyet a külföldi szavazókörzetek körüli botrányok okoztak. Annak tudatában, hogy a más országokban élő románok döntő többsége hagyományosan a jobboldali jelöltet támogatja (emlékezetes: Băsescu 2009-ben úgy nyert elnökválasztást, hogy a Romániában leadott szavazatok többségét ellenjelöltje kapta, viszont a diaszpóra eredményei megfordították az állást), a Ponta-rezsim megpróbálta ellehetetleníteni a szavazási procedúrát, így sokan, nagyon sokan nem tudtak szavazni, annak ellenére sem, hogy egész nap sorban álltak. A november 2-i első forduló urnazárását követően több európai nagyvárosban alakultak ki spontán tüntetések, amelyeket szolidaritási tüntetések követtek az országban. Ezeknek a tüntetéseknek pedig olyan felhajtó ereje volt, hogy tízszeresen visszájára sült el Pontáék terve: egységbe kovácsolták azokat, akik szerint elég a Dâmbovița-parti politizálásból. A határokon túl élők kétszer annyian mentek el szavazni a második fordulóban, és a begyűrűző elégedetlenség egy klasszikus kampánymódszerekkel elérhetetlen méretű mobilizációt eredményezett: 62,04%-os volt a részvétel az első fordulós 53%-hoz képest. Beszédes, hogy még a két székelyföldi megyében, Hargitában és Kovásznában is nagyobb volt a részvétel, mint az első fordulóban, amikor két magyar jelöltre is szavazhatott (volna) a tömbmagyarság. De az is beszédes, hogy Kolozs megye úgy nőtt 55,38%-ról 69,56%-ra, hogy az egyetemisták – akikből Kolozsváron van mintegy százezer – négynapos minivakációt kaptak, hogy állandó lakhelyükön szavazhassanak. A mobilizációban óriási szerepet játszott a Facebook is, ahol Johannis a választások napján előzte le like-számban Pontát, estére pedig már közel 150 ezer like-kal verte.

Mi várható?

A vasárnapi elnökválasztás egy igazán jó hírrel szolgált: azzal, hogy nem Victor Ponta lett az államfő.

Klaus Johannis, bár szász, egyelőre nagyobb román, mint a románok. Jellemző momentum volt, hogy kampányzáró sajtótájékoztatóján énekelte végig a román himnuszt kórusban edződött hangján, mint ahogy az is, hogy következetesen „kedves románoknak” szólította szavazóit. Szászságából nyilván kihasználta a szászokkal kapcsolatos pozitív sztereotípiákat saját hiányosságai leplezésére (nem lassú, csak megfontolt, mint a szászok; nem buta, csak kimért, mint a szászok; nem gyenge kommunikátor, hanem csak a lényeget mondja el, mint a szászok), de ezt leszámítva nem sok maradt kisebbségi önazonosságából. Külön probléma, hogy azt szajkózza, Románia példamutató a kisebbségi jogok szempontjából, és megoldottnak tekinti a kisebbségi kérdést. Ezzel pedig nyilván nagyon beszűkíti a nemzetközi mozgásteret a kisebbségi érdekérvényesítést illetően. Ki hinné el, hogy egy olyan országban, amelynek egy kisebbségi az államelnöke, nincs minden rendben a kisebbségi jogokkal?

Ami Románia szempontjából azonban ennél fontosabb: tovább folytatódik az a megosztottság, amely egyrészt az intrikák miatt akadályozza a rendszer olajozott működését, másrészt garancia arra, hogy nem lophat az egyik fél mindent szét. Az is valószínűsíthető, hogy egy újabb politikai hercehurca periódusa következik, hiszen az új államfőnek azzal a miniszterelnökkel kell együtt dolgoznia, akit legyűrt vasárnap. Victor Ponta ugyanis veresége ellenére miniszterelnök marad, és továbbra is ő az ország messze legerősebb pártjának az elnöke, aki egyelőre csak belülről buktatható meg.

(A szerző a Transindex szerkesztője)