A Komcsik Vagyunk, de Beleállunk Párt (eredeti nevén: Fidesz) hadat üzent a pékeknek, akik abban az imperialista tévedésben éltek mostanáig, hogy saját maguk határozhatják meg, mennyiért kínálják eladásra az általuk készített kakaós csigát. Ők azért lettek a nép ellenségei, mert az olajár esése ellenére nem csökkentették a termékeik árát. Ami majdnem annyira rendszerellenes gondolat, mintha arról is szabadon akarnának dönteni, hogy mit árulnak. Na persze. Mi a garancia arra, hogy holnap nem fog minden pék kenyér helyett ablakmosó folyadékot árusítani, ha olyanja van?

Központi akarat nélkül lehetetlenség, hogy ennyi pék spontán módon pont azt süsse, amire a vevőknek szükségük van, majd éppen annyit kérjen az áruért, amennyit a vevők adnának érte. A káosz és a hiány elkerülésének egyetlen módja a Nemzeti Kenyérboltok megszervezése, aminek első lépése az árak szabályozása.

„A magyar családoknak csak annyit kelljen fizetni a termékekért és szolgáltatásokért, amennyit feltétlenül szükséges” – jelölte ki az irányt Rogán „Árleszállítás" Antal, annyiban mindenképpen hitelesen, hogy egyes ismerőseinek csak annyit kellett fizetniük a belvárosi ingatlanokért, amennyi feltétlenül szükséges.

LMP-s, jobbikos, MSZP-s, PM-es, fideszes, DK-s kedves előfizetőink összezavarása érdekében ezen a ponton muszáj felidézni azt a korszerűtlen teóriát, hogy a termékek áráról az úgynevezett piac dönt a kereslet és a kínálat alakulása alapján. Esetünkben ez valószínűleg úgy történne, hogy előbb-utóbb az egyik pék – miután kiszámolta, hogy mennyivel csökkentek az olajár esés miatt a költségei ­­– a vevők elcsábítása érdekében lejjebb viszi az árait, és a verseny miatt követi a többi.

De ez csak szóbeszéd. A hatósági ár egyszerű és átlátható, akár a kenyérjegy.

Azt is meg kell említeni, hogy a magyar politika főszabálya itt is érvényesül, azaz a fideszes őrületeknek majdnem mindig van szocialista előzménye. Az egyik utódpárt kispályás kihágásait intézményesíti szabályként a másik.

„Árkommandót hoz létre a kormány, hogy ellenőrizze: az árakban is érezteti-e hatását a legmagasabb kulcsot érintő áfacsökkentés” – ez nem tegnapi hír, hanem 2005-ös. Mesterházy „semmi közöm Gyurcsányhoz” Attila beszámolt arról, hogy a miniszterelnök (Gyurcsány) kezdeményezésére „ősztől konzultációkat folytatnak a multinacionális cégek, illetve a lakossági szolgáltatók képviselőivel a kérdésről”.

Vonatkozó tagek: #nincsujanapalatt, #ezertvanleszakadas, #ittmindenkikomcsi.

Viszont, ha már árdrágítás.

A benzinár csökkent a legjobban, de a taxik viteldíja nem változott, mert a fővárosi rendelet rögzíti az árakat. Az utasok nem annyit fizetnek, mint amennyi feltétlenül szükséges, hanem sokkal többet, mert árdrágítók hoznak rendeleteket.

Ennél súlyosabb, hogy 1 milliárd forintos osztalékot vett fel a miniszterelnök felcsúti barátja a cégéből. Az osztalék a bevételnek az a része, ami nyereségként a költségek és az adók kifizetése után megmarad. A felcsúti barát, akit a miniszterelnök még mindig nem tüntet fel a vagyonnyilatkozatában, olyan cégből vett fel ekkora osztalékot, amely állami megrendeléseket teljesít.

Tehát egy ekkora osztaléknyival többet fizettek neki közpénzből annál, mint amennyi feltétlenül szükséges. Igaz ez a Közgépre is, az onnan kivett háromszor ekkora nyereség alapján. Ahogy a miniszterelnök vejének vállalkozása sem annyit kér az önkormányzatoktól, mint amennyi feltétlenül szükséges.

Csupa megrögzött árdrágító. A teljes vagyonelkobzás a minimum!