Sajnos erre nincsenek szavak, mert hát, ahogy elnézzük, józan észérvekkel érvelni felesleges. Talán majd, néhány évtized múlva a történelem igazságot szolgáltat, és a gyerekek történelemórákon az ötvenes évek gumipitypang és gyapottermelési kísérleteivel egyenértékű ostobaságként fogják tanítani, hogy volt itt egy kormány, amelyik azt gondolta, hogy bulizással fogja csökkenteni az államadósságot.

A történelemkönyvek remélem arról a jelentéktelen tényről sem fognak elfeledkezni majd, hogy hiába a teljesen debil ötlet, (több ezer évig kellene gyűjteni, hogy látszata legyen, miközben azt a pénzt sokkal államadósságcsökkentőbb módokon is fel lehetne használni) de még a kivitelezést is olyan bénán csinálták meg, hogy önmagához képest is bukás lett az egész.

Lehetett volna ugyanis egy sikeres szuperkoncert, csápoló tömegekkel, özönlő emelt díjas sms-ekkel, szép bevétellel. Amitől ugyan még mindig több tízezer évig kellene gyűjteni az államadósság-ellenes malacperselybe, de legalább mondani lehetett volna, mint a Békemenet után, hogy tessék, ennyien állnak ki a kormány céljai mellett, akiknek fontos az összefogás, meg hogy a haza fényre derüljön. Csakhogy ahhoz például meg is kellett volna hirdetni az eseményt, ami a nagy államadósság-ellenes nekidurálásban elmaradt. Így csak pár százan mentek el a Sportarénába csökkenteni az államadósságot, ami szigorúan koncertszakmai szemmel néze is kemény buktának tűnik, de még lehet, hogy az államadósság is nőtt tőle, miután az államnak is ráfizetés. A szemét államadósság meg röhög a markába.

Ültessenek inkább gumipitypangot, és annak az árából csökkentsék az államadósságot! Vagy esetleg próbáljanak meg valami klasszikus módszert, mint a pénznyelő állami cégek rendbetétele, az állami költséghatékonyság fejlesztése, a befektetői hitelesség javítása, gazdaságélénkítés, meg ilyenek. Állítólag voltak helyek, ahol így is működött.