A kép illusztráció

Délegyházán egymás után épülnek a lakóparkok, az egyedi egy-és többszintű házak, sok telken még a kert rendezésre, a házak befejezésre várnak. Mindenestre nagy a nyüzsgés. A lakók, minthogy munkaalkalom szinte nincs a községben, többnyire csak aludni járnak haza. A parcellázások a szoros értelmében körülkerítették az egykori bányatavakat., A naturista telep kerítésén kívül minden mozgásban, de a kapun belépve mintha visszaléptünk volna az idilli nyolcvanas évekbe. Az ötös tó strandján zajlik a meztelen fürdőélet, de feltűnő, hogy kevesen vannak, a nagy forróság ellenére.

A még mindig közművesítés, csatornázás híján lévő kemping területén nincs étterem, csak két lakókocsiból kialakított büfé üzemel. Kevés a sátor, a panzió be van zárva. A sportpályák, a szabadtéri színpad kihalt. Csak a területet a nyolcvanas évek óta bérlő kétszázötven-háromszáz „alapító család” tart ki hűségesen Délegyháza mellett. Panaszolják, hogy évről-évre többet kell fizetniük a kempingnek és az egyesületnek: 1990-ben egy négy fős családtól évente 30 ezer forintot kértek a területért és az éves belépőért, ma 150 ezret. Nekik, az ősnaturistáknak kellene megmenteniük a valamikori tízezres tagság összefogásával létrehozott naturista telepet, de ehhez gyengék és ma már túlságosan kevesen vannak.

Bolyós János MNE elnök. Társadalmi munkás

Bolyós Ferenc társadalmi munkában tölti be az a MNE elnöki tisztét, egyébként, nyugdíjas repülőmérnök. Szívesebben mesél a múltról, mint a magyar naturizmus jelenéről. Elmondja, hogy Jugoszláviában, a hetvenes években ébredt fel a kultúrált meztelenkedés iránti igény a középosztály fiatalabb tagjaiban. Honfitársaink hazai helyszínt kerestek. Két lehetőség kínálkozott: Budakalász mellett az Omszki tónál és a bányatavaknál Délegyházán. Utóbbiból lett a központ, mert háborítatlanabb volt és nagyobb területű. Spontán módon, olykor 15-20 000 naturista is összejött itt, jó közösséget alkottak. Ennek a természetvédő társaságnak korán meggyűlt a baja a hatóságokkal. A szervezet megalakulását akadályozta a helybeliek tiltakozása, és ezt felkapta a Pest megyei pártbizottság néhány prűd tagja is. Az akkori helyi tanács is nehézségeket támasztott: hiányolta az illemhelyeket. Erre a naturisták latrinákat állítottak fel. Ezeket ismeretlenek éjjel eldózerolták, az útra fákat döntöttek. Voltak tehát kisebb konfliktusok. Végül, 1983 augusztus 20-án hivatalosan megalakult az MNE, és mint civil szervezetet, a bíróság bejegyezte. Eredetileg 8-9000-es volt a létszám, ma mintegy 500 tagjuk van. A rendszerváltozás után minden évben 5-800 fő morzsolódott le – panaszolja a veterán naturista. .

A megalakulást követően, 1984-ben, az állami tulajdonban lévő területen kijelöltek huszonhárom hektárt a kemping céljára, azt tizenöt évre bérbe adtak a naturistáknak. A nyolcvanas évek második felétől az MNE még költségvetési támogatást is kapott, akkor már Pest megyétől. Azonban a naturista egyesület előző vezetése – Bolyós elmondása szerint - jelentős adósságot halmozott fel, nem tudtak elszámolni a befolyó pénzekkel. Az egyesület, amikor 1997-ben Bolyós Ferenc átvette az elnökséget, válságos pénzügyi helyzetben volt. A terület ekkor már Délegyháza község önkormányzati tulajdonába került, a tulajdonos pedig felemelt bérleti díjat szedett.

Iszapöltözékben Délegyházán

A naturizmus bizonyos értelemben kiment a divatból, sajnálkozik Bolyós. A régi naturisták felserdült gyermekei, akik Délegyházán nőttek fel, lázadoznak a szülők ellen, s azzal botránkoztatják meg az MNE régi tagjait,hogy ők nem hajlandók pőrére vetkőzni. Az idősebbek egy része pedig sokallja az 1000 Ft-os belépődíjat, körülményesnek találja a hely megközelítését, különösen akkor, ha kénytelen volt megválni gépkocsijától. A módosabbak kertes házukban, medencés nyaralójukban szabadon meztelenkedhetnek, vagy külföldi luxus naturista helyekre utaznak. Akik még Délegyházára járnak, inkább nosztalgiából teszik.

Ami Délegyháza történetét illeti, 1999-ben lejárt a kemping bérleti szerződése, az önkormányzat közölte, hogy a területet el akarja adni. Mivel az MNE nem tudta megvenni, az önkormányzattal és két magánbefektetővel együtt megalapították a Naturista Oázis Kft-t. Az egyesület társadalmi munkában végzett fejlesztéseiért 14 százalékos tulajdoni részesedfét kapott, a délegyházi önkormányzat részesedése 13 százalék,az egyik magánbefektetőé 15 százalék, és a többségi, 58 százalékos részesedés Sánta Istváné, aki a környezetvédő eljárásokat hasznosító KÖRTE Kft ügyvezetője.. Sánta túl akar adni a területen, szerinte ott kivételes adottságú lakópark létesülhetne. Terve megvalósításának azonban számos akadálya van, nemcsak az, hogy azt a naturisták, hasonlóan Délegyháza község önkormányzatához, élesen ellenzik. Egyelőre még a jelenlegi kempinget sem tudják fejleszteni, mert a területen kilenc “zárványtelek” van, amelyeknek tulajdonosaival is meg kellene egyezni. Ez mindeddig elmaradt, ezért nem létesült étterem, panzió a kemping területén, ezért elmaradott a terület infrastruktúrája. Sokan attól tartanak, hogy a tulajdonosok közötti vita esetleges rendezése sem tudja már feléleszteni a szervezett naturizmust. Ám a „délegyházai nudizás” emléke ettől függetlenül sokak felejthetetlen élménye marad.

Pelle János