Tetszett a cikk?

A rendszerváltó országokban a gazdasági válság mélyéből elődüböröghet a nacionalista harmadik hullám. Veszélybe került a középosztályok egzisztenciája. Az eddigi nyertesekből vesztesek lesznek. A modernizálók, az európaiasítás gyorsítását szorgalmazók, az élenjáró szakmákban dolgozók, a svájci frankos hitelre lakást vevők vesztik el állásaikat, megtakarításaikat, kapcsolataikat.


Marosvásárhely 1990, véres március: tankok választják el a
magyar és román tüntetőket.
© MTI
1989 kelet-közép-európai demokratikus „refolúciókat”, vagyis forradalomba torkolló reformokat, reformokba öntött forradalmakat hoztak. A nemzeti függetlenség és szuverenitás eszméi a demokratikus, európai és nyugati irányú átalakulással párosultak. Ám, már 1990-91-ben elkezdődtek a nacionalista etnikai „forradalmak”, amelyek meghirdették a következő rendszerváltást, szorgalmazták a mindenkori államalakulatból való kiválást, a nemzeti kisebbségek elleni fellépést. Ez volt jellemző a marosvásárhelyi pogrom Romániájára éppúgy, mint a széthulló Jugoszláviára, az érdes bársonyú csehszlovák szétválásra, vagy a magyar Csurka nemzetközi összeesküvés ideológiájára. Ez az első nacionalista hullám szovjet- és orosz-ellenes, német-gyűlölő, antiszemita, nemzeti kisebbségeket kizáró, Európát, Amerikát, a nyugati világot kárhoztató sérelmi politika volt. Történelmi sértettség és düh keveredett a friss, privatizáció- és liberalizáció-ellenes indulatokkal. Harag, hogy nem jött el a nyugati jólét, de itt volt a munkanélküliség, a magas infláció és a biztonság elvesztése.

Új történelmek íródtak: sértett és kivételes, egyedül igazi és mindenki fölött álló magyar, román, szerb, horvát, lengyel, cseh, szlovák, ukrán történelmek. Új államok, jelképek, himnuszok, egyenruhák születtek. Mindez a múlt mélységesen mély kútjából húzatott fel, és mégis minden vadonatújként született. A délszláv népek között vérrel íródott. Másutt a gyilkos szavak erejével.

Az első nacionalista hullám elült a kilencvenes évek közepén. Fölváltotta valamiféle kettős ígéret: egyrészt az európaizálódás, a NATO-ba, az Európai Unióba való bejutás igénye és lehetősége, másrészt a baloldalnak az a képzete, hogy visszaállítható a korábbi, kádári, titói, giereki korszakok biztonsága. Bársonyos, európaizáló és modernizáló restauráció. Tessék szépen megnyugodni, egymással megállapodni, békén hagyni a nemzetiségeket, abbahagyni a zsidózást, akkor szó lehet az európai tagságról – így beszélt a clintoni Amerika és a kohli Németország. A népek inkább akartak európai jólétet, mint nemzeti rosszullétet. Versenyfutás indult az európai klubtagságért.

Az ezredforduló után, amikor már a cseh, lengyel, magyar politikusoknak és a társadalom zömének is egyértelművé vált, hogy a NATO és az Európai Unió tagsága bizonyos, nemcsak a célvesztés következett be, hanem a folyamatos erőfeszítések miatti kiábrándultság is. Könyörtelen harc indult ezen országok politikai, gazdasági, média- és szellemi tereinek megszerzéséért és tartós birtoklásáért. Nemzetiek és liberálisok, modernizálók és anti-modernizálók, Európa-barátok és euro-szkeptikusok kíméletlen harcba kezdtek. Az európai térből kimaradni látszók ugyanakkor újabb, 1989-hez hasonlatos nekilódulásra vártak, hogy fölzárkózhassanak, magukat fölmutathassák. Mindez egybeesett a 2001. szeptember 11-e után jelentkező erős nacionalista és keresztény-fundamentalista amerikai hullámmal, amely örömmel élesztette a „színes” forradalmakat Grúziától Ukrajnáig.

Egy új, etnikai nacionalista hullám indult, amely Magyarországon, 2002 tavaszán érte el csúcsát, amikor a tömegeket is igazán megérintette. Akkor, márciusban és áprilisban, százezrek hordtak indulattal nemzeti színű kokárdát, és megint mások dühvel nem, s vívtak lélekben élet-halálharcot. A jobboldal mindenütt liberális és bolsevik idegenszívűeket látott, a baloldal húszmillió román munkavállaló betörésével riogatott. De utána jött a szociális populizmus mindent belepő politikája, amely 2006 júniusáig minden magyar politikust Kádárra, központi és helyi titkáraira maszkírozott. Ezért nem sikerült a Fidesz népszavazása a kettős állampolgárságról 2004 decemberében, amikor az ukrán „narancsos forradalom” éppen lázba hozta a balti, a lengyel, a román politikusokat, és részben a népeket is. Ennek a harsogó hullámnak taraján jöttek a Kaczyński fivérek 2005 őszén, s alakult egyre szélsőségesebb nacionalistává a hangulat a balti államokban. 2007 tavaszán kitört az észt-orosz bronzkatona-háború, s megszületett a „defenzív nacionalista demokrácia” ideológiája Oroszországgal és az orosz kisebbséggel szemben.

Nyertesekből vesztesek (Oldaltörés)

De a, mintha apályt mutatna a lengyel mérsékelt jobboldal parlamenti győzelme, a Kaczyński-Tusk közötti törékeny egyensúly, a román szélsőjobboldali erők kiesése a parlamentből, a magyar szélsőségek peremre szorulása. A szlovák Fico is éppen annyi nacionalista sót tesz a szlovák politika levesébe, amennyi koalíciós többségéhez és a szociális populizmus alapanyagaihoz szükséges. A grúz-orosz háború, minden politikusi szándék ellenére, nem váltott ki semmilyen tömegindulatot.

Lehet, hogy mégsem? A közelmúltban tartott magyar-szlovák értelmiségi találkozón Tölgyessy Péter és Szigeti László (Szlovákiából) egybehangzóan állították, tartós és növekvő nacionalizmusról beszélhetünk a rendszerváltás óta. Ez összefügg a társadalmak illúzióival: nyugati életmódot kívántak azonnal, és minderre egyre kisebb az esély. Nem a politikusok szülik a nacionalista választót, hanem a nacionalista választók a Fico-kat, Slota-kat, Kaczyński-kat. A politikusok csak választói igényeket elégítenek ki. A jövő nemzetközileg is a növekvő nacionalizmusé, idegenellenességé az egész világon – tette hozzá Szigeti. Lehetséges.

Amitől igazán tartok, a nacionalista „harmadik hullám”. Ez a hullám a gazdasági válság mélyéből dübörög elő. Most a rendszerváltások utáni, feltörekvő középosztályok rendülnek meg. Most az ő segélykiáltásaikra nem érkezik válasz Brüsszelből és Berlinből, Milánóból és Bécsből. Most nem a csőcselék, nem a vesztesek folytatnak futballháborút, hanem az eddigi nyertesek, immár vesztesként kérdik: ki a bűnös?

Most csalódott forint-nacionalisták, valutájukból kiábrándult, középhatalmiságról ábrándozó złoty-nacionalisták, euro-szkeptikus, magukat nyugat-európaiaknak valló cseh korona-nacionalisták kapaszkodhatnak nemzeti lobogókba Győrben, Poznańban vagy Mláda Boleslavban. Most banktisztviselők és autógyári mérnökök, nagymellényű ingatlanosok és tekintélyes bírák ismerhetik fel magukban az ősmagyart, az igazi szlovákot, a lengyel nemest, a román hazafit. Most ők láthatnak zsidóban, cigányban, románban, szlovákban, európaiban, amerikaiban, mindenki másban felelőst, bűnbakot a sorsért, Trianonért, a végrehajtóért. Mindenről más tehet. Nincs jövő, de ha volna, magyar lenne. Vagy cseh. Vagy lengyel.

Boldog Kétezerkilencet!

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A felcsúti edző szerint az öregebb játékosai nem szeretik a fiatal akadémistákat

A felcsúti edző szerint az öregebb játékosai nem szeretik a fiatal akadémistákat

HVG-rangsor a legnagyobb magyar vállalatokról: A járvány előtti utolsó békeév

HVG-rangsor a legnagyobb magyar vállalatokról: A járvány előtti utolsó békeév

Olasz belügyminiszter: „Elfogadhatatlan” a kijárási tilalom elleni tüntetés

Olasz belügyminiszter: „Elfogadhatatlan” a kijárási tilalom elleni tüntetés