Talán még sokan emlékeznek arra, hogy néhány hónappal ezelőtt porszem került a Fidesz-KDNP szavazógépezetébe. Néhány frakciótag távol maradt, illetve késve érkezett a parlamenti patkóba, s ezért a kétharmados többségnek alig sikerült átszuszakolni egy fontos személyi döntést a törvényhozáson. Orbán Viktor nem is habozott, haladéktalanul magához rendelte és nemcsak megrendszabályozta, de meg is büntette a renitenskedőket. Az akkori ügy nagy port kavart, de valójában jelentéktelen a mostani malőrhöz képest, hisz ezúttal „forradalmi” kérdésről, a kormány gazdaságpolitikájáról, a pártba vetett bizalomról, s nem utolsósorban Orbán Viktor hiteléről, szavahihetőségéről van szó a Matolcsy-ügy kapcsán, s ez ehhez kapcsolható botránysorozat okkal rendítheti meg nemcsak a választók, de még a Fidesz-szavazók bizalmát is a választások előtt. Miről is van szó?

2009. november 10-én Orbán Viktor az ATV műsorában elhúzta a mézesmadzagot a nézők orra előtt, amikor kijelentette: „2010-ben egyszeri, nagyarányú adócsökkentés lesz, ha a Fidesz kerül kormányra". A választói füleknek oly kedves kijelentés később is gyakran szerepelt a párt és Orbán kommunikációjában, s alighanem fontos szerepe volt a Fidesz kétharmados győzelmében. Nem véletlen tehát, hogy a FIDESZ-KDNP kormányra kerülése után, április 26-án egy nemzetközi sajtótájékoztatón Orbán az „adóforradalomról” is beszélt, s azt ígérte, hogy az adóbevallásunk egy söralátéten is elfér.

Ezt követően azonban a sok mindenre kiterjedő forradalomnak ez a szegmense kissé háttérbe szorult, mert Kósa és Szíjjártó nyilatkozatai, az IMF-vel és az EU-val folytatott csatározások lekötötték a kormányzati energiákat. A kormány június 8-ra gyorsan összedobott 29 pontjában azonban ismét felbukkant a korábbi ígéret, hisz a 2. pont így hangzott: „Egykulcsos családi adózás bevezetése két év alatt…mindenki nyertes lesz. 16 százalékos lesz már jövőre ez az adómérték a személyijövedelemadó-rendszerben.”

A következő hetekben azonban az általános titkolózás közepette megint csak nem szivárgott ki semmi az adócsökkentés részleteiről, majd a szakemberek helyett megint csak a miniszterelnök nyilatkozott egy „forradalmit” július 27-én az Este Extrában: "Januártól átállunk az egykulcsos adórendszerre…, amitől az várható, hogy a magyar gazdaságot Közép-Európa legversenyképesebb gazdaságává teszi."

Az előkészületi munkákról azonban továbbra sem tudhattunk meg semmit, viszont szeptember elején, Kötcsén Orbán Viktor már óvatosabban és árnyaltabban fogalmazott, amikor kijelentette, hogy "nem egykulcsos adót, hanem minden idők legalacsonyabb adókulcsát vezetik be." Az elkövetkező hetekben azonban, ahogy a jövő évi költségvetésről, úgy erről az újabb változatról sem tudhattunk meg semmit. Viszont szeptember folyamán a kulisszák mögötti belharcokról egyre több részlet szivárgott ki. Matolcsy nemcsak tárcája vezető embereivel (Naszvadi György költségvetési államtitkár, Bathó György adóügyekért felelős költségvetési helyettes államtitkár, akit „kényszerszabadságolt”), de Navracics Tiborral, majd utóbb Varga Mihállyal is konfliktusba került.

Szeptember 23-án aztán a botrány átkerült a médiába is. Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára egy Magyar Nemzetnek adott interjúban azt nyilatkozta: a kormány 2013-ra alakítja ki egykulcsos, 16 százalékos, családokat támogató adórendszerét. Az átalakítás 2011 januárjában indul, de az új rendszer csak 3 év alatt áll fel. Vagyis azonnali, radikális adócsökkentésről már nincs szó,  sőt a korábbi ígéreteket is „széthúzták”, ami valószínűleg komoly vitákat eredményezett, ám erről a nyilvánosság vajmi keveset tudhatott meg. Az viszont „robbant”, hogy a tárcán belül, s egyes tárcák között is komoly nézeteltérések vannak szakmai és személyi kérdésekben egyaránt.

Szeptember 24-én Varga Mihály a Miniszterelnökség államtitkára (aki aligha véletlenül tartja a szemét a gazdasági, költségvetési ügyeken) meggyőzte Orbán Viktor miniszterelnököt arról, hogy a költségvetés készítése közben hiba lenne Bathót felmenteni. A kormányfő nem is írta alá Matolcsy leváltást szentesítő határozatát, aki viszont ennek ismeretében sem adta be a lemondását. Sőt támadásba lendült!

Szembe menve Orbán Viktorral és saját államtitkárával, Matolcsy a Hír TV-ben szeptember 27-én, vasárnap azt nyilatkozta, hogy 2011. január elsejétől mégis bevezetik a 16 százalékos egykulcsos adót és a családi adózást. Kincstári optimizmussal úgy vélekedett, hogy ez óriási áttörés lesz, az egymillió új munkahely megteremtésének az egyik, ha nem a legfontosabb eszköze. A miniszter szerint ez az egykulcsos adórendszer a térségben, sőt az Európai Unióban a legversenyképesebb lesz, mert a legalacsonyabb adószinttel működik, s a legegyszerűbb adózást kínálja.

Ehhez képest ezen a héten a keddi hírek között már az olvashatták, hallhatták az időközben teljesen összezavarodott adózó polgárok (és választók), hogy „Az egykulcsos családi adózás kétkulcsos lesz?”(Népszava),”Egykulcsos adó szuperbruttóval?” (Hír TV), „Még sok a kérdőjel az egykulcsos családi adózás kapcsán” (atv.hu).

Most itt tartunk, s aligha van vége a komédiának. Néhány dolgot azonban már most is megállapíthatunk. Mindent összevetve kulcsfontossága ellenére jelenleg az Orbán-kormány legsebezhetőbb reszortja a gazdaságpolitika, illetve annak minősíthetetlenül béna kommunikációja. Ez pedig elsősorban Matolcsy felelőssége, aki – úgy tűnik – néha a saját minisztériumát sem tudja kézben tartani. Okkal az a látszat, hogy a gazdasági csúcsminisztériumban – fogalmazzunk finoman – nincs rend (a tárca vezetői nemcsak adóügyekben tesznek ellentmondásos nyilatkozatokat, hanem pl. a bedőlt lakáshiteleseket megmentő állami intézményről, a nyugdíjakról, az IMF-tárgyalások folytatásáról is zavaros a kommunikáció), ráadásul Matolcsy ellentmondásba, vitába keveredik Navracsics-csal, Varga Mihállyal is, sőt Orbán Viktor se nagyon profitálhat minisztere szerepléseiből (pedig szüksége volna rá!). Riasztó hírek érkeztek a Matolcsy és Fellegi Tamás között az ITD Hungary birtoklásáért folytatott pankrációról is, amelynek vesztese csak a jobb sorsra érdemes beruházás fejlesztő cég lehet.  

Miközben Orbán Viktor az utópiák végéről szónokol, minisztere 2030-ra azt vizionálja, hogy utolérjük az EU-t. Brüsszelből hazatérve szemrebbenés nélkül hirdeti meg – korábbi kijelentéseit cáfolva –,hogy megszorítások nélkül is meglesz az idei 3, 8 %-os, illetve jövő évi 3 % alatti hiánycél. Vajon mire alapozza ezeket az adatokat, ha mások eközben csontvázakról és tönkretett országról kommunikálnak, rekord méretű az államháztartás hiánya, a  miniszterelnök Kötcsén 2850 milliárdos hitel jövő évi visszafizetéséről beszél, a belügyminiszter pedig a növekvő szegénységből fakadó bűnözésre készíti fel a rendőrséget?

Ne legyen kétségünk, a Matolcsy-ügy valójában Orbán Viktor ügye. S nemcsak azért, mert alkalmatlan embert választott a gazdasági ügyek élére, hanem mert ez a botránysorozat a miniszterelnöknek is próbaköve. A kívülálló most azt látja, hogy a „forradalmi csapatok” harcban állnak, de a nagy kapkodás, zűrzavar közepette mintha egyes parancsnokok már egymást lőnék. S a „vezénylő tábornoknak” ehhez egyelőre nincs érdemi szava.  Igaz, nem könnyű a választás, a döntés, mert ebből a helyzetből most már nehéz jól kijönni.

Ha a költségvetés előkészítése közben, vagy annak elfogadása után leváltja a gazdasági csúcsminiszterét, az rossz üzenet nemcsak a nemzetközi pénzpiacnak, az Európai Uniónak, de a a Fidesz-híveknek is. Ha a helyén hagyja, akkor folytatódhat a mostani fejetlenség  Ám ami még ennél is lényegesebb, az efféle „ügyek” nyomán könnyen elillanhat az erőskezű, határozott, tévedhetetlen vezér illúziója, mert az első dominó eldőlése magával hozhatja további dominók bedőlését is.

A Matolcsy-ügyre tehát valójában Orbán Viktor presztízse, hitele, szavahihetősége, kikezdhetetlennek hitt karizmája is rámehet. Ezért most a miniszterelnök lépése következik. De az már most biztos, hogy ha jól dönt, akkor is csak a kisebbik rosszat választhatja.