hvg.hu: A napokban azt nyilatkozta, hogy a kormány futóhomokra építette fel gazdaságpolitikáját, és azzal etetik a társadalmat, hogy Orbán rendszere majd megoldja a problémákat. Mire gondol?

Schiffer András: Az Orbán-kormány politikájában nem látszik a rendszer: gazdaságpolitikájukat a rögtönzések és hangzatos lózungok jellemzik, ideológiai légvárakat építenek. Mi a különadók vitájánál elmondtuk, hogy a válságadókkal vagy a multinacionális cégek különadóival nem lenne feltétlen gondunk. A probléma az, hogy jelenleg egyetlen biztos pontja van ennek a gazdaságpolitikának: miközben a kormány adót akar csökkenteni - nemcsak az egykulcsos szja-rendszer bevezetésével, hanem a tőkejövedelmek adójának a csökkentésével -, alapvetően a felső rétegeknek kedvez, és az így keletkező 600-800 milliárd forintos költségvetési hiánytöbbletet próbálják hektikus módon pótolni. Ezért vetnek ki válságadót, ezért számolják fel a magán-nyugdíjpénztári pillért. Ezek az intézkedések pontosan az mutatják, hogy gazdaságpolitikájukban nincsen koherencia.

Schiffer András

Hernádi Levente

Október elején Orbán Viktor a parlamentben még elzárkózott attól, hogy hozzányúljon a második pillérhez, három hét múlva pedig bejelentette a 14 hónapos einstandot, majd utána az egész rendszer felszámolását. A kormány az adócsökkentés mellett leverte a cöveket, viszont bepánikoltak, hogy emiatt kezelhetetlen méretű lesz a költségvetési hiány, melyet ilyen-olyan különadókkal és államosítással akarnak pótolni. Nem látszik továbbá az sem, hogy az adócsökkentésnek köszönhetően mily módon tudnak érzékelhető számú munkahelyet létrehozni. Munkahelyteremtés helyett munkahelyek szűnnek meg; például a közalkalmazottaknak minden indoklás nélkül fel lehet mondani.

hvg.hu: A társadalom mégsem hördült fel igazán, sőt, a Fidesz a választók körében őrzi előnyét.

S.A.: Kétségtelen, hogy Magyarországon a Fidesz tavaly áprilisban példátlan értékű felhatalmazást kapott a kormányzásra, és az is nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor teljesen racionális módon kalkulált azzal, hogy amíg tartanak a mézeshetek és a mézeshónapok, addig meg lehet lépni minden konfliktusos és nagy jelentőségű intézkedést. Persze, hogy nincs nagy felhördülés a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban, hiszen az emberek egyelőre várják a csodát. A nyolcévi vergődés és katasztrófakormányzás után abban reménykednek, hogy egy erős többséggel és legitimitással bíró kormány talán rendet vág a gazdaságpolitikában. Egyelőre azonban Orbán Viktor Gyurcsány Ferenchez hasonlóan rögtönöz. Az elkövetkező hónapokban viszont ki fog derülni, hogy merre billen majd el a mérleg nyelve.

hvg.hu: A médiatörvénnyel szembeni tiltakozó demonstrációk sem tudtak néhány ezer embernél többet megmozgatni.

S.A.: Sajnos az utóbbi két évtizedben az rögzült a magyar társadalomban, hogy ez az elitek cirkusza. Nem is várható milliós, sőt, százezres tömegtüntetés sem. Egyfelől ezt szomorúnak tartom, hiszen a szabad média, a szabad véleménynyilvánítás és az ellenőrző társadalmi nyilvánosság mindenkinek joga és érdeke lenne. Ugyanakkor nyugodtan magába nézhet az egész politikai és szellemi elit, mert nagy szerepük van a média negatív teljesítményében. A kormány mértéktelen hatalmi étvágyát nagyon hamar érzékelni fogja az átlagpolgár. Ez nehezen kezelhető tehertétel lesz a kormány számára.

hvg.hu: Hacsak nem javul számottevően a gazdaság teljesítménye. Ön szerint hogyan lehetne felpörgetni a gazdaságot?

S.A.: A választási kampányban az LMP a Fidesszel ellentétben ismertette világos gazdasági programját. A Fidesz választási ígéreteiben sem válságadókról, sem egykulcsos adórendszerről, sem a tőkejövedelmek adójának a csökkentéséről nem volt szó. A miénkben viszont szerepelt a járulékcsökkentés, ami szerte a világon kulcs a munkahelyteremtéshez. Kulcsa annak, hogy a tartósan a munkaerőpiacon kívülre rekedteket, azokat, akik a rendszerváltás igazi nagy vesztesei voltak, vissza lehessen vezetni a munka világába. Az LMP volt az egyetlen párt, amelyik nem beszélt adócsökkentésről, beszélt viszont adóátrendezésről, melynek lényege a nagy környezetterhelés, a nagy fogyasztás és a nagy vagyon fokozottabb adóztatása, a másik oldalon pedig a járulékterhek, az élőmunka terheinek csökkentése.

hvg.hu: Mit szól egyébként ahhoz, hogy Semjén Zsolt szerint a határon túli magyarok kettős állampolgárságával választójognak is kell járnia. Az LMP tavaly ősszel megszavazta a kettős állampolgárságával kapcsolatos törvényt. Megbánták?

S.A.: A határon túli magyarok szavazati jogának felvetése egész egyszerűen a politikai közösség felmondása. Mi azért szavaztuk meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt, mert a 2004-es népszavazási kampány mély sebet ejtett nagyon sok határon túli lelkén, megmérgezte a magyar és magyar közötti kapcsolatokat. Egyetértettünk azzal, hogy a kettős állampolgárság megadása nagyon fontos szimbolikus gesztus. Nem zárkóztunk el a Trianon-emléktörvény megszavazásától sem, mert szerintünk is világosan, nyíltan, őszintén és tisztességesen ki kell beszélni a XX. század sérelmeit, többek között a trianoni országvesztést.

Támogattuk a nemzeti összetartozás napjáról szóló kezdeményezést is, de itt kell tenni egy nagyon világos cezúrát: a politikai közösség az egy területen élő embereket jelenti, és az állam az egy politikai közösségben élőket szervezi egybe. A választójog kifejezi, hogy aki egy területen él, az osztja az egy területen élők sorsát. Itt nemcsak az adózásról van szó, hanem arról is, hogy a szavazati jog folyományaként viselni kell a megszületendő szabályozások következményeit is. Ebbe beletartoznak az adójogszabályok mellett az egészségügyi, a rendészeti és minden egyéb szabályozás.

Ha Semjén Zsolt választójogot szeretne adni a határon túl élő magyar állampolgároknak, akkor arra is világos választ kéne adniuk, hogy mit gondolnak például a székelyföldi autonómiatörekvésekről. Egyszerre követelni ugyanis a székelyföldi magyaroknak a magyarországi választójogot, ugyanakkor támogatni az autonómiai törekvéseiket Románia területén – ebben némi ellentmondást érzek. Az LMP abban érdekelt és aziránt elkötelezett, hogy az ország határain kívül élő magyarok őrizzék meg identitásukat, ápolják a magyar hagyományokat és a kultúrát ott, ahol élnek.

A választójoggal kapcsolatos kritikánkra Semjén Zsolt azt válaszolta, hogy az LMP véleményét helyén kell kezelni. Ez világos beszéd volt a részéről; de akkor nem kell bennünket alkotmányozni sem hívni! Pontosan mutatja Semjén demokrácia-felfogását: rögtön megbélyegez, ez viszont ellehetetleníti a politikai párbeszédet. Alkalmatlan arra, hogy egy nyílt vitában megvédje az álláspontját.

hvg.hu: Ugyanakkor az elmúlt hetekben több médium is firtatta, hogy az LMP a választások óta eltelt időszakban képtelen volt üzeneteit eljuttatni az emberekhez, a párt érdektelenségbe fulladt. Ön szerint mi a baj?

S.A.: Ha sokan, köztük politikai ellenfeleink véleménymagyarázói naponta többször leírják blogokban és másutt, hogy szürkék vagyunk, akkor ezt sajnos sokan el is fogják hinni. Nem furcsa, hogy miközben van olyan nap, amikor kora reggel a tévében kezdem a napomat és este a tévében zárom, azt állítják rólunk, hogy láthatatlanok vagyunk? Egyáltalán nem vagyunk láthatatlanok, bár igaz, nincsen médiabirodalmunk, és egyelőre arra sem volt erőforrásunk, hogy országos irodahálózatot építsünk ki. Ettől függetlenül élünk, dolgozunk és rendszeresen kifejtjük a véleményünket, parlamenti ellenfeleinkhez képest a módosító javaslatok sokszorosát nyújtottuk be. Mi voltunk az egyetlen ellenzéki párt, aki idejekorán egy világos, koherens költségvetési politikát tett le az asztalra. Ezt bárki elolvashatja, és utána mérlegelni tudja, hogy az LMP-nek van-e identitása, irányvonala és valóban láthatatlan-e.

hvg.hu: Akkor tehát minden rendben az LMP háza táján? Scheiring Gábor választmányból való kilépését azzal indokolta, elkezdődött a pártosodás az LMP-ben, jobboldali és baloldali tömb van kialakulóban, és őt ez zavarja.

S.A.: Különösnek és szomorúnak tartom, hogy belső levelezéseink rövid időn belül az ellenfeleinkhez közel álló portáloknál landolnak. A párt 2009-ben jött létre, azóta három kampányt csináltunk végig, de azt sohasem titkoltuk, hogy a szervezeti struktúránk rendbetételére mindeddig nem volt elegendő energiánk és lehetőségünk. A jelenlegi szervezeti rendszer nem egy parlamenti párt irányítására jött létre. Természetesen nálunk is vannak súrlódások, hiszen egy pártban különféle súlypontú, felfogású és kulturális hátterű emberek vannak. Ugyanakkor a pártban nincs ideológiai konfliktus. Számunkra 2011 az építkezés éve lesz. Az év első felében elfogadjuk a következő három évre szóló stratégiánkat, pénzügyileg konszolidáljuk a pártot. Hatékonyabb, erősebb szervezet kialakítása a célunk.