Uniós szigorítás: mennyire őszinte a Fidesz öröme?

Kedden hagyták jóvá a tagállami pénzügyminiszterek azt a magyar EU-elnökség alatt előkészített hatos jogszabályi csomagot, ami az unió gazdasági kormányzásának kiterjesztését jelenti.

A hat jogszabály célja, hogy erősítse a tagállamok közötti gazdasági és költségvetési koordinációt, ezáltal csökkentse az európai gazdasági és monetáris unió két része közötti kiegyensúlyozatlanságot. Elég arra gondolni, hogy miközben 17 EU-tagállam közös pénzt használ és az Európai Központi Bank határozza meg és hajtja végre a közös monetáris politikát, addig a nemzeti költségvetések kialakításánál eddig jóval kevésbé érvényesült közös uniós akarat.

Mivel a csomag fő elemeinek alkalmazására már 2012 év elejétől sor kerül, ez új kereteket ad a honi gazdaságirányításnak is. Ennek a hatása már a 2012. évi költségvetés végrehajtásakor érződni fog, például a szigorúbb adatszolgáltatási, beszámolási és intézkedési kötelezettségeken keresztül.

Paktumos úton

A hatos csomagból négy javaslat a monetáris uniót megalapozó stabilitási és növekedési paktum reformjával foglalkozik (Ebben definiálták az euróövezethez való csatlakozás feltételeit – a költségvetés hiánya nem haladhatja meg a GDP három százalékát, az államadósság pedig a GDP 60 százalékát – , valamint ebben fogalmazták meg az ehhez kapcsolódó szankciókat is – a szerk.). A másik két javaslat az EU-n belüli makrogazdasági egyensúlytalanságok kezelésére irányul.

Az első csoport jogszabályai egyrészt erősebb felhatalmazást adnak az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy előzetesen fellépjenek a renitensek ellen. Másrészt – és ennek még nagyobb a jelentősége – keményebb beavatkozást, szankciókat is lehetővé tesznek.

Ismert, hogy majdnem minden tagállam jelenlegi költségvetési helyzete és többségük államadósság-problémája nem felel meg a stabilitási és növekedési paktum előírásainak. Az eddig alkalmazott formájában a túlzotthiány-eljárás mint szankció nem volt hatékony. A Bizottság ezentúl eredményesebben tudná a tagállamokat a kötelességeik betartására sarkallni, például azzal, hogy bírságolhatnának is.

A második csoport jogszabályai új makrogazdasági felügyeleti mechanizmust vezetnek be. Ezek között lenne olyan külső és belső mutatókat (nagyjából 10-et) tartalmazó eredménytábla, amely segítene felfedni a gazdaság különböző részein kialakuló egyensúlyhiányt. Ha ez a „riasztási rendszer” jelezne, akkor az államháztartásokra alkalmazandó túlzott deficit-eljáráshoz hasonló eljárás lépne életbe, ami az euróövezeti tagállamok esetében bírságot (a GDP 0,1 százaléka) is vonna maga után.

Automatizmusok és szankciók

Fontos különbség, hogy bírságról van szó, nem pedig pénzügyi intézkedésről. Ahhoz, hogy elháruljon a kivetése, a tagállamok többségének a támogatását kellene megszerezni („fordított többségi szavazás”).

A törekvés egyértelműen az, hogy a tagállamoknak immár a nemzeti költségvetéseket érintő gazdaságpolitikai kérdésekben is az EU szintjén koordinált döntéseket kelljen hozniuk. Hogy mielőtt ezekben a kérdésekben egy tagállam határoz, kikérje az unió véleményét.

Időközben az állam- és kormányfők által alkotott Európai Tanács következő ülésére (október 18-19.) már ezen a csomagon is túlmutató javaslat készül. José Manuel Barroso a múlt szerdai parlamenti beszédében pedig megismételte, hogy az Európai Bizottság is hamarosan átfogó elképzelést terjeszt elő ugyanebben a témában.

Ebből joggal tűnhet úgy, hogy az EU a különböző krízishelyzetekre továbbra is az integráció kiterjesztésével és elmélyítésével reagál.

Jó ez nekünk?

Nyilvánvaló, hogy az új szabályozási rendszer még több előretekintést és koordinációt kíván a hazai költségvetési politika alakítóitól. Nem lesz elég például az ún. konvergenciaprogramban az elvárásoknak megfelelő makrogazdasági számokat és intézkedési terveket bemutatni – amiket aztán eddig egyetlen magyar kormány sem vett komolyan. Nem lehet majd sajátos szemléletű, csak hazai viszonylatban értelmezhető költségvetést összeállítani, egyedül a közös kritériumoknak megfelelő, egységes szabályokra épülő, átlátható módon tervezett rendszert lehet majd alkalmazni.

A tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló új irányelv alapján egységesebb és szigorúbb számviteli és statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség lesz, előre meghatározott módon kell a költségvetés alapjául szolgáló előrejelzéseket elkészíteni, ún. számszerű költségvetési szabályokkal, a hiányra és az adósságra vonatkozóan megállapított referenciaértékekkel. Mindehhez független ellenőrzés és elemzés fog kapcsolódni. Ezen előírásokat 2013. december 31-ig kell életbe léptetni és alkalmazni.

Vagyis a 2013-as költségvetés összeállítása garantáltan máshogy fog zajlani, mint a 2012-es.

Őszinte tisztelettel

A gazdasági kormányzásra vonatkozó hatos csomag tervezetét a pénzügyminiszterek tanácsa még márciusban Matolcsy György vezetésével szavazta meg. Az európai parlamenti vita során nem a magyar képviselők vitték a prímet, bár a szavazás során támogatták a javaslatokat. A vitához hozzászólva a fideszes Mészáros Alajos (Európai Néppárt) azt mondta, „az egyensúlyt nemzetközi szinten kell felügyelni, de tagállami szinten kell kezelni”, megjegyezve, hogy „örömmel támogatta” a vonatkozó előterjesztést.

A kormányzati szektor hiányáról és adósságáról a KSH a napokban közölt adatot az európai statisztikai hivatal, az Eurostat felé a túlzott hiánnyal kapcsolatos eljárás keretében. A jelentés feketén-fehéren megmutatja, hogy nem teljesül a 2011-es költségvetésben meghatározott hiánymutató, tehát a Bizottság további tájékoztatást és intézkedéseket fog kérni.

Ennek tükrében azt, hogy mennyire lehetett őszinte a képviselő öröme, mindenki maga döntse el.

Magyari Donát

közösségi és fejlesztéspolitikai szakértő