Nem azért járok templomba vasárnaponként, hogy gazdasági és környezetvédelmi kérdésekkel bosszantsanak olyan papok, akik egyikhez sem értenek. Jeb Bush republikánus politikus ebbéli nyilatkozatával alighanem sokan egyetértenek, akik számára az egyház - nem csak a katolikus - a lelkek és az intimitás világában illetékes, a többit hagyja a szakemberekre. A pápával szembeni lojális kritikusok is megemlítik, hogy az egyház nem járt soha jól, amikor tudományos kérdésekben túlságosan határozottan nyilatkozott. Ferenc pápa legújabb enciklikája a Glóbusz védelmében íródott, és szerves gondolati egységet képvisel előző apostoli buzdításával, amely a nyerészkedő gazdasággal szemben fogalmazott meg alapvető erkölcsi kritikát. A Latin-Amerikából származó pápával szemben a legminimálisabb elvárás, hogy a kapitalizmus és a szocializmus egyenesén az egyház állásfoglalásait kissé balra tolja. A pápa azonban szolgálatának első pillanatától kezdve nyilvánvalóvá tette, hogy ennél tovább megy, és a világpolitika aktív játékosa akar lenni. Katolikus - vagyis egyetemes - felelősségéből fakadóan szószólója akar lenni a jelen gazdasági, politikai és környezeti folyamatok kárvallottjainak. Nem a gazdasági fejlődést és nem a felelős nyersanyag-gazdálkodást ítéli el, hanem a nyerészkedést, az ember és a természet kizsákmányolását. Leginkább pedig azt a politikát, amely a legmagasabb fórumokon szólamokat harsog, miközben a radikális kihívásokra vonakodik radikális válaszokat adni.
Mindeközben a hétköznapi embertől kezdve, a kis és nagy vállalkozásokon át egészen a multinacionális konszernekig a közös Glóbusszal szembeni felelőtlen magatartás az uralkodó. A pápa ökológiai megtérésre szólít fel, amely kivezet az egyszer használhatóság kultúrájából és abból a kifordult értékrendből, hogy ami nem szolgálja az egyéni érdekek azonnali kielégítését, az értéktelen. Olyan átfogó ökológiára van szükség, amely egyszerre veszi figyelembe a gazdasági, szociális és környezeti kihívásokat. Vissza kell terelni eredeti keresztény szellemiségébe az emberközpontú gondolkodást, amely mára oda jutott, hogy az ember embernek farkasa, aki világából szemétdombot csinált. A pápának ugyan nem feladata kidolgozni globális környezetvédelmi programot, de feladata az emberi jóérzésre és felelősségre apellálni. Arra a szívbe írt törvényre, amely minden jó szándékú embernek ugyanazt mondja - vallási meggyőződéstől függetlenül. Talán a hívőknek sem árt, ha a szószékekről ilyesmit is hallanak.
