Magyarországon jó ideje nem folyik érdemi, szakmai vita a magyar külpolitikáról. Szekértáborok cserélik ki véleményüket, s meggyőződésüket saját igazságukról. Jelen sorozat ezen az áldatlan állapoton kísérel meg változtatni azzal, hogy tematikus szakértői értékeléseket közöl a jelenkori magyar külpolitika főbb irányairól, földrajzi és szakpolitikai értelemben egyaránt. A szerzők szándéka a sorozattal nemcsak a szélesebb közönség tájékoztatása, hanem egyfajta társadalmi vita elindítása is.

A közvetlen mintát a 2008-ban az akkor Göncz Kinga által vezetett Külügyminisztérium által publikált Külkapcsolati Stratégia elkészítésének folyamata jelentette. A stratégiát megalapozó tematikus háttértanulmányok döntő többsége ugyanis nyilvános volt. Az érdeklődők a HVG honlapján nemcsak elolvashatták az elkészített anyagokat, de kommentálhatták is, akár a honlapon, akár a szerzőket közvetlenül megkeresve. Emellett az anyagok nyilvános bemutatására több konferenciát, illetve nyilvános szakmai beszélgetést is szerveztek a háttértanulmányok elkészítésében részt vevő kutatóintézetek. A tanulmányok egy része pedig könyvalakban is megjelent. A téma iránt érdeklődő, és adójukkal az állam működését lehetővé tévő állampolgároknak a stratégiaalkotásról való, ilyen mélységű tájékoztatására, illetve bevonására sem előtte, sem utána nem volt példa a szélesebben vett kül- és biztonságpolitika területén.

Mit tudunk a jelenlegi magyar külpolitikáról? És honnan tudhatjuk?

Számos nyugati és közép-európai országban létező gyakorlat a nemzeti külpolitikáról folytatott nyilvános társadalmi vita. Ennek legtöbbször civil szervezetek, kisebb részben állami kutatóintézetek biztosítanak fórumot, változatos formában és keretek között. Csehországban egy cseh civil szervezet, a Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete 2007 óta minden évben kiadja a cseh külpolitika évkönyvét, amelyben részben az elmúlt esztendőt értékelik, részben pedig ajánlásokat fogalmaznak meg a következő időszakra. Szlovákiában virágzó külpolitikai think tank környezet működik, négy-öt civil szervezet is foglalkozik szélesebben vett kül- és biztonságpolitikai kutatásokkal, köztük természetesen a szlovák külpolitika aspektusaival is. Litvániában nemcsak a Vilniusi Egyetem egy kutatóintézete, de több kisebb civil szervezet is kutatja nemcsak a nemzetközi politikai helyzet változását, de Litvánia külpolitikáját is. Az érdeklődő állampolgárok tehát könnyen tudnak a hivatalos dokumentumokon és nyilatkozatokon túl is információhoz, magas színvonalú szakmai értékelésekhez jutni saját országuk, saját kormányuk külpolitikájáról.

Magyarországon azonban – itt nem részletezendő okokból – lényegében hiányzik a külpolitikáról folytatott nyilvános társadalmi vita. Noha léteznek kül- és biztonságpolitikai tárgyú folyóiratok, például a Külügyi Szemle, a Nemzet és Biztonság vagy az Európai Tükör, ezekben a magyar kül- és biztonságpolitikára vonatkozó kevésszámú cikk vagy történeti tárgyú, vagy alapvetően leíró, nem pedig elemző jellegű. Kritikai elemzés alig készül, és az sem rendszeres. Bár a napi sajtóban természetesen jelennek meg külpolitikai tárgyú publicisztikák, ezekre a legritkább esetben érkezik reakció akár a kormányzat, akár más szakértők részéről, érdemi vita tehát nem tud kialakulni.

Mélyebb, szakmai igényű értékelésekkel még rosszabb a helyzet. Sokatmondó, hogy míg a Magyarországnál háromszor kisebb lakosságú Litvánia és ötször kisebb Lettország is képes évről évre megjelentetni a nemzeti külpolitikával foglalkozó, komoly tudományos értékű könyveket, addig Magyarországon ilyen jellegű áttekintés nem készül. A Magyar Külpolitikai Évkönyv – amelyből ráadásul a 2012-es volt az utolsó, ami megjelent – csak eseménytörténeti áttekintést és dokumentumokat tartalmazott, ám elemzéseket nem. Ez részben nyilván annak tudható be, hogy kiadója a mindenkori Külügyminisztérium, amelytől nehezen lenne elvárható, hogy saját tevékenységével kapcsolatban esetleg kritikus megfogalmazásokkal éljen, részben azonban valószínűleg annak, hogy a minisztériumi apparátusból hiányzott és hiányzik a szándék a szélesebb – magyar és nemzetközi – közvélemény tájékoztatására.

Sem az egykori Magyar Külügyi Intézet, sem utódja, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, sem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nem készít(ett) a magyar külpolitikát annak főbb aspektusaiban bemutató, tudományos igénnyel elemző áttekintést. Bár a szándék időről időre felmerült, finanszírozás hiányában a projekt sosem jutott el a megvalósításig. A legutolsó, komoly áttekintést adó munka a Gazdag Ferenc és Kiss J. László szerkesztésében 2004-ben megjelent, Magyar külpolitika a XX. században című könyv volt, és ennek már tizenegy esztendeje. Azóta nem készült még csak hasonló sem. A legutolsó ilyen jellegű kísérlet a Haza és Haladás Alapítvány által a brit European Council on Foreign Relations által kidolgozott módszertant követve 2013-ben elkészített Magyar Külkapcsolati Bizonyítvány a 2012-es évről című rövidebb, alapvetően kvantitatív értékelés volt, amelynek azonban sajnos nem lett folytatása. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2014-ben készült ugyan egy Gazdag Ferenc által szerkesztett „A magyar külpolitika 1989-2014” című tankönyv, ez azonban, bár kiváló eseménytörténeti leírása az elmúlt huszonöt évnek, mélyebb elemzést – jellegéből és terjedelméből adódóan – nem tartalmaz. Ráadásul a kötet nem kerül kereskedelmi forgalomba sem, így pedig a közgondolkodásra gyakorolt hatása szükségszerűen limitált marad.

A legígéretesebb kísérletek még talán az online szférában vannak. A Kül-Világ remek nemzetközi biztonságpolitikai tanulmányokat közölt ugyan, de magyar vonatkozású írás nagyon kevés volt benne, és egy ideje már nem is frissül a honlap. Kifejezetten jó, széles áttekintést adó, egyébként többségükben kritikus tanulmányok találhatóak a Political Capital tematikus blogján, azonban itt a kormányoldali álláspont nemigen jelenik meg, nagyjából kizárt tehát a vita lehetősége. Tapasztalt diplomatákból álló szerzőgárdájának köszönhetően ígéretesen indult a Messzelátó Blog is. Amióta azonban kiderült, hogy a bloggazda az MTVA-tól kap (nem szűkmarkú) fizetést a blogbejegyzésekért, a blog nemigen tekinthető másnak, mint a hivatalos álláspont egy újabb közvetítési csatornájának – ami ráadásul egyirányú, mivel blogtól szokatlan módon, a megjelent cikkeket nem lehet kommentelni, nincs tehát lehetőség semmiféle párbeszédre a szerzőkkel. Összességében tehát az online szférában sem jutunk messzebb annál, mint hogy lényegében elbeszélünk egymás mellett.

A sorozat célja

Jelen sorozat szerzői ezen a szerencsétlen helyzeten kísérelnek meg a maguk korlátozott eszközeivel változtatni. Reményeink szerint a HVG felületén rendszeresen publikált tanulmányokkal lehetőségünk lesz a szélesebb közvélemény tájékoztatására a jelenkori magyar külpolitika aktuális kérdéseiről.

A sorozatban megjelenő tanulmányok várhatóan kritikusak lesznek a jelenlegi kormány külpolitikájával szemben, szakmai és értékalapon egyaránt. Elképzelhetetlen ugyanis elemzés bírálat, vagy annak lehetősége nélkül.

A fő kérdést nyilván az fogja jelenteni, hogy javítja-e Magyarország nemzetközi pozícióját, megítélését és – a kormány által abszolút elsőbbségi területként kezelt – külgazdasági helyzetét az, ami a 2014-ben megkezdett radikális átalakítás következményeként létrejövőben van. Említhető az elvi alapú külpolitika deklaráltan (!) viszonylagossá tétele, a szavak és a tettek összhangjának hiánya, és nem mellesleg ehhez kapcsolódóan a minisztériumi működés teljes szétzilálása. Mindez legfeljebb arra alkalmas, hogy lázas tevékenység látszatát keltse, miközben valójában keveset hoz a konyhára, hiszen se szimpátiát nem kelt, se nem biztosítja partnereinket álláspontunk tartósságát illetően, végül pedig azt sem éri el, amit szeretnénk: a gazdasági előnyök maximalizálását.

A bírálat mellett nem szabad megfeledkezni ugyanakkor azokról a sikerekről sem, amelyek kiterjesztése, folytatása hosszú távon is az ország érdeke lehet. A 2010 óta eltelt öt esztendőben stratégiai értelemben is sikernek számított például a magyar katonák részvétele az afganisztáni műveletekben, vagy éppen Marton Béla tripoli nagykövet és beosztottainak példamutató helytállása a 2011-es líbiai válság idején. Mindezt néhány esetben részben sikeres tevékenység egészítette ki: az EU soros elnöksége idején csak a kormányzati politika egyéb szegmensei (pl. a médiatörvény, az állampolgárság szabályozása) akadályozták meg, hogy a külügyi szakmai apparátus munkája teljes sikernek minősülhessen.

Sorozatunk tehát messze túlmutat a hagyományos, és néhány szerző által egyébként rendszeresen gyakorolt kormánykritikán. Ehelyett a konstruktív gondolkodást helyezi előtérbe azzal a céllal, hogy ne csak rámutassunk a problémákra, hanem ahol lehet, javaslatokat fogalmazzunk meg a szükséges változtatásokról. Ilyen szempontból bizonyos értelemben tehát a fentebb említett cseh külpolitikai évkönyvek tekinthetők mintának, mivel ajánlásokat is teszünk majd, különösen a sorozat második felében.

Ebből az alapvetően konstruktív szemléletből adódóan a sorozat szerzői kifejezetten fontosnak tartják, hogy a jelenlegi kormányzathoz szorosabban vagy lazábban kötődő szakembereknek is megjelenési felületet biztosítsanak, amennyiben ők fontosnak érzik a vitába való bekapcsolódást. Bárki, aki cikkel, tanulmánnyal szeretne hozzászólni a vitához, a publikálás módjáról ezen az e-mail címen kaphat tájékoztatást.

A sorozatban publikáló szakértők cikkeikért semmiféle juttatásban nem részesülnek. A leírtak a szerzők saját személyes véleményét tükrözik, nem tekinthetők tehát egyetlen párt, szervezet vagy politikai csoportosulás hivatalos álláspontjának sem. A leírtak hitelességét nem a szerzők intézményi hovatartozása vagy formális pozíciója adja, hanem a mögöttük álló, bárki által egy egyszerű internetes kereséssel ellenőrizhető, legtöbbször évtizedes szakmai munkásság és tapasztalat.

Reményeink szerint mire a sorozat véget ér, az elkészült tanulmányokból ki fog rajzolódni egy, Magyarország számára minden fontos külpolitikai irányt és területet felölelő átfogó koncepció. Ennek segítségével pedig kidolgozható lehet majd egy modern, hosszú távú, a jelenlegi szűk külgazdasági fókusz helyett az ország alapvető euro-atlanti értékeire és stratégiai érdekeire alapuló, reális külpolitikai program.

A szerző a Helsinkiben működő Finn Külügyi Intézet kutatója, történész-politológus. A cikkben leírtak saját személyes véleményét tükrözik.