Magyar egészségügy: két mondat a túlélésről

Tudod, mi az a hemangioma? Elmondom.

A hemangioma ércsomó vagy érdaganat. Sokfelé tanyát üthet a szervezetben, ám mind megjelenésének, mind alakváltozásainak oka ismeretlen. Általában nincs nagyobb jelentősége, mint egy anyajegynek, ám amikor nagyobb a jelentősége, életveszélyes lehet. Ez olyankor áll fenn, ha relatíve nagy, vagy ha növekedésnek indul egy belső szervben – például a májban, ahogy az én esetemben történt. Ilyenkor elkezdi nyomni, akár roncsolni a körötte levő ép ereket. Az is előfordulhat, hogy kifakad, s akkor belső vérzés lép fel, amiben könnyű meghalni.

Az első mondat, amit ma megtanulunk, így hangzik: „ha a májban hemangiomát találnak, és az meghaladja a 4-4,5 cm-es méretet, érdemes mielőbb eltávolítani”.

Ez elég egyszerű mondat, innentől már tudod is. Ami azért jó, mert az orvosok többsége nem tudja.

2012-ben egy 6,5 cm-es hemangiomát találtak a májamban, de mind az ultrahangos, mind a háziorvos azt mondta, hogy nincs tennivaló, nézzük meg egy év múlva. 2013-ban, amikor ismét megnéztük, már 7,5 cm volt; akkor azt mondták, a növekedés minimális, nézzünk rá jövő ilyenkor. Jövő ilyenkor 9 cm-es volt, de még mindig senki nem mondta, hogy ki kéne venni. Én viszont elkezdtem utánanézni a neten, és megijedtem, mire egy szakorvos azt mondta: ha félek, menjek el K. professzorhoz az 1.sz sebészetre.

Mire kijöttem K. professzortól, még jobban féltem. A professzor ugyanis azt mondta, ekkora hemangiomát bent hagyni is veszélyes lehet, és kivenni is; döntsem el, melyiket vállalom. Egy hét múlva felhívtam, hogy vegye ki. Most októberben kerültem sorra, 3 órás műtét volt, majdnem félméteres vágással, komplikációkkal és vérátömlesztéssel. Nem elég, hogy ki kellett kanyarítani a májam harmadát; a hemangioma, amely az első, 2012-es észleléskor még „jól körülhatárolható képlet” volt, akkorra szétterjedt a hasüregben, belecsimpaszkodott a főverőérbe és rácsavarodott az egyik vesére is.

A varratszedéskor azt mondta a professzor asszisztense: kár, hogy éveket vártam a műtéttel.

És most beszéljünk egy másik mondatról. Így szól: „az emlődaganat leggyakrabban a tüdőre képez áttétet”. Tudtad? Én nem. A feleségem sem. A feleségem édesanyja sem, pedig neki volt emlődaganata tíz évvel ezelőtt, aztán jött a szokásos menet, műtét, sugár, kemó, és jobban lett. De ezt a mondatot az emlőről és a tüdőről nem mondta el neki senki. Akkor sem, amikor elkezdett köhögni, és akkor sem, amikor már hónapok óta köhögött. Amikor már annyira köhögött, hogy hányt a köhögéstől, és legyengült, és folyton visszalázasodott, és fogyni kezdett, akkor sem. Járt pedig orvoshoz Balassagyarmatra, meg eljárt annak a nógrádi falucskának a háziorvosához is, ahol lakott. Kapta egyik antibiotikum-kúrát a másik után, és amikor már világos volt, hogy az nem használ, a háziorvos az izlandi zsurlófűteát javasolta neki. Izlandi zsurlófű!

Akkor a feleségem bevitte a mamát a törökbálinti tüdőszanatóriumba, nem sejtve, hogy már csak néhány, iszonyú nehéz hét van hátra az életéből. Az anyósom tavaly, szeptember másodikán, mindössze 67 évesen halt meg a Korányi intenzív osztályán; akkor már egy ideje altatásban tartották, mivel az ébrenlétet nem tudta elviselni. A tünetei megjelenése utáni fél évben egy nyomorult röntgenre sem küldte el az orvosa. Amikor megkérdeztük, hogy miért nem, azt felelte: „nem kérte a beteg”.

Nem kérte a beteg!

Kár, hogy az emlő- és tüdődaganatról szóló mondatot nem tudta az orvos. És fogalmam nincs, hány ilyen mondat van még. Biztosan nagyon sok.

Isten látja a lelkem, nem haragszom az orvosokra, egy kicsit sem. A feleségem sem, a család többi tagja sem. Az orvosokra haragudni buta általánosítás volna, és igazságtalan is. Az egész elcseszett rendszer hibája, hogy az orvosok közül sokan egyszerű, életmentő mondatokat nem tudnak.

Igen, ez tanulságnak sovány, a megoldást pedig – sajnálom – nem tudom.

Esetleg még annyi, hogy szerintem ne hallgassatok senkire, aki szerint interneten ne keressünk egészségügyi tudást. Muszáj ott keresnünk, sajnos. Nézd meg, most is olvastál az interneten két mondatot, ami megmentheti valakinek az életét, talán pont a tiédet.