A futurisztikus technológia miatt Store of the Future (A Jövő Áruháza) néven fut a Metro Group és a Cisco Systems közös projektje, amelynek részeként a svájci-német Metro Group rádiófrekvenciás azonosítók (RFID) használatán alapuló technológiával szerelte fel a németországi Rheinbergben lévő kisáruházát. A kisváros szupermarketjében használt rendszer lényege, hogy elektronikusan nyilvántartja az áruház polcain és raktáraiban található termékeket, így jelentősen megkönnyíti az eladók és a vevők dolgát: az árucikkekbe beépített csipek és a hozzájuk tartozó, antennákkal egybeépített leolvasóberendezések révén a termék információkkal szolgál dolgozóknak és vásárlóknak egyaránt. Az áruba rejtett mikrocsip tehát ellátja a termék védelmét, és a hozzá tarozó információk felvitelére, olvasására és felülírására is alkalmas.
A Cisco Systems által kifejlesztett technológia a Personal Shopping Assistant (személyi vásárlást segítő, PSA) szolgáltatásain alapszik. A PSA egy e célra kialakított tábla-PC, amelyet az ember a bevásárlókocsi fogójára csíptet, s a vásárlás ideje alatt ez a tábla-PC segíti mindenben. A PSA-t a az Extra Future Card névre keresztelt elektronikus hűségkártyával tudja aktiválni a vevő. Ezt követően a gép már pontosan tudja, hogy kivel is van dolga, és személyre szabott ötletekkel halmozza el átmeneti tulajdonosát. A tábla-PC – egy sor más képesség mellett - útbaigazít, információkkal szolgál az árucikkekről, jelzi az akciókat és azt, hogy a vevő éppen hol tart a költekezésben. A pénztárnál való várakozási időt is csökkentheti a rendszer: a bevásárlókocsikba szerelt RFID-címkék ugyanis tájékoztatják a boltvezetést, hogy hány kocsit toltak be és ki az áruházba. Ha nő a használatban lévő kocsik száma, több pénztárt nyithatnak meg a nagyobb vásárlótömeg gyors kiszolgálása érdekében.
Ahhoz azonban, hogy a vásárló élvezhesse ezeket az előnyöket, egy bankkártyához hasonló vásárlói kártyát kell kiállíttatnia, amelyre a rendszer a vevő vásárlása során nyert adatokat rögzíti. Ezen adatok elemzésével a számítógép a későbbi vásárlás során személyre szabhatja a kiszolgálást: például ha a vevő gyakran vásárol állateledelt, a bevásárlókocsin lévő számítógép tájékoztathatja, ha ezeknél a termékeknél árengedmény van, netán új állateledelekkel gazdagodott a kínálat. Miközben a technológia elterjesztésének harcosai a rendszer vitathatatlan előnyeit hangsúlyozzák, kevés szó esik arról, hogy az eljárás megsértheti a magánszférát. A vevő – vásárlási szokásait tekintve – ugyanis könnyen „nyitott könyvvé” válhat. „Amikor a vásárlói kártyát kiadjuk, a vevő egy szerződést ír alá, amelyben hozzájárul, hogy a vásárlásával kapcsolatos információkhoz hozzájussunk” – válaszolta – adatvédelemmel kapcsolatos - kérdésére Gerd Wolfram, a Metro AG informatikai fejlesztésekért felelős vezetője, hozzátéve, hogy eddig egyetlen vevő sem panaszkodott emiatt. Hasonló véleményen van Mohsen Moazami, a rheinbergi szupermarketben üzemelő rendszer kifejlesztésében aktívan közreműködő Cisco Systems internetes üzletágának elnökhelyettese, aki szerint manapság már egy egyszerű bankkártya használatával is számtalan információt ad ki magáról egy ember.
Bár az amerikai Forrester Research felmérése szerint az Egyesült Államokban a háztartásoknak kevesebb, mint egynegyede a személyes adatai feletti ellenőrzés elvesztése miatt tart az RFID-alapú technológiától, a fejlesztésben résztvevő IBM szerint 2005-re már több tízmilliárd azonosításra alkalmas chip kerülhet forgalomba. A vásárlási szokásokat az eddigieknél részletesebben feltáró adatok elemzésével ugyanis jóval több információ nyerhető és tárolható, mint egy banki bizonylat vizsgálata során. A jövő áruházainak technológiája az információmorzsákból megtudhatja, milyen gyakorisággal és milyen mennyiségben vásárol valaki. A személyt pedig – a vásárlói kártya alapján – azonosítani is tudja.
A rendszer beüzemeltetési költsége – az áruház nagyságától függően – mindössze ötezer és ötvenezer dollár körüli, de előnyös befektetés, mivel e technológia – pl. a raktározás során előforduló emberi hibák kiiktatásával - javítja a vállalat költséghatékonyságát. A német kisvárosban lévő szupermarketen kívül már az angliai Cambridge-ben lévő Tesco áruház is hasonló technológiával van felvértezve. A rheinbergi Metro vezetői ugyanakkor hangsúlyozták: látogatóik szabad akaratuk szerint dönthetik el, hogy hagyományos vagy „modern” módon vásárolnak-e be. Vajon a jövő fogyasztójának mi lesz a fontosabb? A technológia által nyújtott kényelem, vagy adataik biztonsága?