Michael Disney, a cardiffi egyetem csillagász professzora, aki évek óta folytat cunami-tanulmányokat is, a keddi The Times című brit lapban azt írta: túlélők fennmaradt beszámolói szerint 1607. január 20-án, reggel 9 órakor "vízhegyek zúdultak" a nyugat-angliai Bristoli-csatorna környékére, és az ár olyan gyorsan nyomult a szárazföld belseje felé, hogy "még az agarak sem tudtak elfutni előle".

Disney adatai szerint a XVII. századi angliai és walesi szökőárnak több ezer halálos áldozata volt, falvak, gazdaságok tűntek el a föld színéről, és a környék fejlődése legalább száz évre teljesen leállt. A tudós szerint ez volt az eddigi legnagyobb természeti csapás, amely Angliát és Walest érte.

A tanulmány szerint máig nem derült ki, hogy pontosan mi is történt, de egyes beszámolók arról szólnak, hogy a tengerár előtt nem sokkal a térségben földrengést észleltek, vagyis "a kép összeáll".

Disney szerint az Atlanti-óceánt nem övezik olyan egymás alá süllyedő kéreghatárok, amilyenek a Csendes-óceánban és - kisebb gyakorisággal - az Indiai-óceánon szökőárakat idéznek elő, de pusztító szökőárak itt is rendre előfordulnak. A földrengések ugyanis gigászi tengeralatti földcsuszamlásokat idézhetnek elő az európai kontinentális talapzat szélének meredélyein, amelyeken több tucat köbkilométernyi instabil üledék zúdulhat alá 500 kilométeres óránkénti sebességgel.

A tudós ezért Cardiffot, Wales fővárosát a világ egyik leginkább szökőár-veszélyeztetett városának nevezi, és cikkében felfedi, hogy csoportja külön tanulmányozza a cardiffi lakosság megmentésének lehetőségeit. Disney számításai szerint tízszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy cardiffi lakos szökőárban hal meg, mint annak, hogy végzetes közúti baleset éri.

A szakértő szerint - aki még Londont is veszélyben látja - az alacsonyan fekvő brit városokban evakuálási terveket kellene kidolgozni, és időnként kiürítési gyakorlatokat is kellene tartani arra az esetre, ha az Atlanti-óceán is megindulna.