"Ariel Saron kormányfővel egyetértettünk abban, hogy véget vetünk az izraeliek és a palesztinok elleni erőszakos cselekedeteknek, bárhol is legyenek" - jelentette ki a január 9-én megválasztott palesztin elnök. Az egyiptomi üdülővárosban tartott négyoldalú csúcstalálkozón Ariel Saron izraeli kormányfő közölte, hogy Izrael több száz palesztin foglyot szabadon enged.

Kezet fogtak © AP

Az egyiptomi üdülővárosban tartott csúcstalálkozón Ariel Saron izraeli kormányfő, Mahmúd Abbász palesztin elnök, Hoszni Mubarak egyiptomi államfő és II. Abdalláh jordániai uralkodó vesz részt.

A rendkívüli biztonsági intézkedések között kezdődött találkozót egy rövid kétoldalú megbeszélés előzte meg Ariel Saron és Mahmúd Abbász között. Ez volt az első személyes találkozó a két politikus között, amióta Abbászt január 9-én a Palesztin Hatóság élére megválasztották a novemberben elhunyt Jasszer Arafat utódaként.

A több mint 4000 halálos áldozatot követelő palesztin felkelés, az intifáda befejezését szorgalmazó Mahmúd Abbász megválasztását reménykedve fogadta a nemzetközi közösség és Izrael, amely a néhai palesztin elnök személyében látta a békefolyamat akadályát.

A közel-keleti válság megoldásának egyik előfeltétele az erőszak kölcsönös beszüntetése. Egy átfogó békemegállapodáshoz azonban számos kulcskérdésben megoldásra kell jutniuk a feleknek:

HATÁROK: A palesztin fél területi követelése kiterjed valamennyi, 1967-ben megszállt területre: Ciszjordániára, a Gázai övezetre és Kelet-Jeruzsálemre egyaránt. Izrael kész a Gázai övezet átadására, de ragaszkodik Kelet-Jeruzsálemhez és biztonsági okokból Ciszjordánia stratégiailag fontos területeihez.

TELEPEK: Az 1967 óta megszállt területeken emelt zsidó telepek nagy akadályt képeznek a békefolyamat útjában. A palesztinok a nemzetközi jogot sértőnek tekintik a telepeket és követelik a "megszállók" kivonulását. Izrael ezzel szemben a Jordán nyugati partjának 1950-es, Jordánia általi annektálása jogos következményének tekinti saját bevonulását. A konzervatív zsidók szemében a terület a bibliai "Nagy-Izrael" része.

JERUZSÁLEM: Különösképpen kényes a zsidó és mohamedán szent helyeket egyaránt magába foglaló város jövőbeli státusának kérdése. Izrael történelmi alapon az egész, osztatlan Jeruzsálemet fővárosának tekinti. A palesztinok az 1967-ben izraeli fennhatóság alá vont és 1980-ban formálisan annektált Kelet-Jeruzsálemet szeretnék fővárosuknak. Az 1999-es Camp David-i izraeli-palesztin csúcstalálkozó a Jeruzsálem feletti vita miatt futott zátonyra.

MENEKÜLTEK: Az 1948-49-es és az 1967-es háború következményeként közel négymillió palesztin menekült él a megszállt területeken és a szomszédos arab államokban. A palesztinok a nemzetközi jogra hivatkozva követelik, hogy a menekültek és azok leszármazottai visszatérhessenek az "elvesztett hazába". A követelés Izrael részéről mindeddig elutasításra talált, mert megkérdőjelezné az ország zsidó identitását.