Az Irak ellen 2003 márciusában indított katonai invázió még élénken él a térség urainak emlékezetében. Ezért az Irak és Szíria közötti párhuzam erősen nyugtalanítja Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, Abdallah szaúdi trónörökös herceget és Moammer Kadhafi líbiai vezetőt. Az lebeg a szemük előtt, hogy ha Washington rá tudja kényszeríteni akaratát Szíriára, akkor ők lehetnek az arab világon belüli változásokat szorgalmazó amerikai nyomás következő célpontjai.

Amennyiben Szíria csakugyan rákényszerül csapatai kivonására Libanonból, annak nyomán megnövekedne az amerikaiak befolyási övezete a térségben. Ez aggasztó következményeket vonhat maga után jó néhány arab vezető számára, akiket az is nyugtalanít, hogy bármely amerikai vagy izraeli légi csapás, illetve amerikai erődemonstráció erősítheti az uralmukkal szembeni ellenállást, amelyet harcos muzulmán csoportok vagy demokráciát követelő aktivisták testesítenek meg.

Szaddám és Aszad egy cipőben?

Kivonulást sürgető libanoniak © AP

Jóllehet Aszad a Time magazinnak adott interjúban sietett leszögezni, hogy "én nem vagyok Szaddám Huszein (iraki diktátor)", egyértelmű hasonlóságok mutathatók ki Szaddám két évvel ezelőtti helyzete és Aszad kényes mai pozíciója között. Mind a ketten szembeszegültek a reformokat sürgető felhívásokkal, buzgón bírálták az amerikai politikát, menedéket nyújtottak militáns csoportoknak, és hajthatatlan álláspontra helyezkedtek Izraellel szemben.

Egy Szíria elleni amerikai inváziónak ugyan roppant kicsi a valószínűsége (már csak az amerikai hadsereg lekötöttsége miatt is), ám Washington ma olyasmivel számolhat, amit nélkülözni volt kénytelen az iraki háború idején: Franciaország, Németország és Oroszország támogatásával. E három állam két évvel ezelőtt vehemensen ellenezte Irak megtámadását. A volt libanoni kormányfő, Rafík Haríri februári meggyilkolása azonban felháborította és arra késztette őket, hogy alapvetően módosítsák a hagyományos arab barátnak tekintett Szíriával szembeni magatartásukat. Berlin, Moszkva és Párizs egyként követeli a Libanonban állomásozó 14 ezer szíriai katona kivonását.

Európának is elege lett

Egyes szakértők szerint a Szíriával szembeni politika módosítása alkalmasint az Európa és az Egyesült Államok közötti új megértés része; ennek keretében a puha európai megközelítés párosul az erőfitogtató amerikai fellépéssel. Mások szerint viszont Európának egyszerűen elege lett abból a magatartásból, hogy Damaszkusz az európai államokkal takarózva dacol az amerikai nyomással, amelynek célja külföldi fegyveresek Szíriából Irakba történő beszivárgásának megakadályozása és a militáns csoportoknak nyújtott szíriai támogatás beszüntetése.

Bárhogy is legyen, az amerikai követelések maradéktalan szíriai teljesítése értékes győzelemhez juttatná Washingtont a demokrácia közel-keleti térhódítása érdekében vívott hadjáratban azok után, hogy Irakban fordulópontnak nevezhető parlamenti választásokra került sor január 30-án, a palesztin területeken pedig - Jasszer Arafat halála után - a mérsékelt Mahmúd Abbász került választás útján az elnöki székbe.