Bár azt soha, senki nem vonta kétségbe, hogy a Free és a Bad Company egykori frontembere, Paul Rodgers jó választás lenne Freddie Mercury elárvult helyének betöltésére, de az sokakat foglalkoztatott, hogy vajon melyek lesznek azok a dalok, amik a legjobban fekszenek Rodgers hangjához.

A koncertet, - talán, hogy még jobban fokozzák a hatást - nem Queen-számmal, hanem a Reaching Out című 1996-os Rodgers-May kompozícióval kezdték. Ezután azonban belevágtak a Tie Your Mother Down című korai, rockos Queen opusba. Majd négy ismert dal jött a Királynő repertoárjából: A Little Bit Of Love, I Want To Break Free, Fat Bottomed Girls és Crazy Little Thing Called Love sorrendben.

Az új divatnak hódolva, egy akusztikus blokk következett, amelyben először a Seagull című 1974-es Bad Company-dal hangzott el Paul Rodgers gitárján, Roger Taylor bongó-dobjainak kíséretében. A '39 című dalt Brian May énekelte szólóban, akusztikus gitárját használva. Később ébresztőként egy kemény elektromos gitárszólót is lenyomott - csakúgy a "mihez tartás végett".

A These are The Days Of Our Lives és a Radio Ga Ga slágerek előadásánál Roger Taylor is hallatta a hangját, majd ismét egy dal a Bad Company programjából Can't Get Enough Of Your Love címmel.

Sokan várták a világban, - gondolom így lesz ez majd április 23-án a Budapesten is - a Bohemian Rhapsodyt, - főhajtásként a néhai Freddie Mercury művészete előtt, a videokivetítőn ő is "besegít" Paul Rodgers-nek. A búcsúdal természetesen, mi más is lehetne, mint a Show Must Go On.

Az első ráadás Paul Rodgers jutalma, amikor elénekli a Feel Like Makin' Love (Bad Company) és az All Right Now című rockhimnuszt, a felejthetetlen Free blues-rock bandát megidézve.

A második ráadásban a rockzenei népünnepélyek és focimeccsek legnépszerűbb számai, a We Will Rock You és a We Are The Champions jelentik a csapat búcsúját.