A lakosság számának ilyen mértékű felduzzadása miatt a városok túl fognak terjeszkedni határaikon, óriási megterhelést róva majd az ivóvízellátásra, az egészségügyi és más infrastrukturális szolgáltatásokra, és sokan kényszerülnek majd arra, hogy nyomornegyedekben tengessék életüket - állapította meg jelentésében a nairobi székhelyű UNHCS, ismertebb nevén a Habitat.

Az emberek városokba áramlásának kezeléséhez a jelentés szerint mostantól egészen 2030-ig napi 96 ezer lakás felépítésére van szükség, vagyis óránként 4 ezer új lakásra. Anna Tibaijuka, a Habitat tanzániai igazgatója úgy látja, hogy a kormányok és más beruházók nélkül a probléma nem oldható meg. A meglévő városi lakosságot gyarapító új réteget a szegénység, a nyomorúságos lakáskörülmények, a megrendült egészség és a csekély társadalmi aktivitás csapdája fenyegeti - mondta az igazgató. A probléma egy része abból adódik, hogy ezeknek az embereknek a jövedelme túlságosan kevés ahhoz, hogy jó lakásokat engedhessenek meg maguknak a városokban.

A jelentés szerint míg a fejlett országokban az éves átlagjövedelem hatszorosát érhetik el a lakásárak, addig a szegények azzal szembesülhetnek, hogy éves átlagjövedelmük tizenkétszeresét kellene kifizetniük egy otthonért. A kormányok a kis összegű lakáskölcsönök ösztönzésével, a jelzálogpiacnak a szegények előtti megnyitásával és az építőanyagok árának csökkentésével segíthetnek - jelentette ki Tibaijuka. A városi szegények többsége csak szakaszosan tud építkezni, ahogyan hozzájut a szükséges pénzhez. A jelentés ezért egytől nyolc évig terjedő futamidejű kölcsönök nyújtását indítványozza a bankoknak 500 és 5000 dollár közötti összegekben a nagyobb értékű, hosszú lejáratú hitelek helyett.

A bankok azzal is segíthetnek, hogy az építési hitelek elbírálásakor számításba veszik a kérelmező jövőbeli kereseti lehetőségét is, figyelembe véve, hogy a szegények gyakran kiegészítik jövedelmüket albérlők befogadásával.