| Ha kíváncsi a részletekre |
| A teljes dokumentum megtekintéséhez kattintson ide! |
Azok a problémák és technikák, amelyeket a 90-es években sokan az etnopolitikában olyannyira fontosnak tartottak: a nemzetépítés, a kisebbségi kis nemzetek kialakítása itthon és kint, stb. nagyobbrészt a klasszikus 19. századi nemzetépítés különböző technikáit használják, korábbi saját mintáinkat követik. Azonban, legalább az 50-60-as évek óta Nyugat-Európában e megközelitesek már ritkábbak, visszafejlődtek, vagy bizonyos értelemben ki is mentek a divatból. Ott inkább az utolsó évtizedekben a tömegkultúra és a közösségi kulturális identitások kapcsolata, a médiaélmények, etnikai szimbólumok és a kollektív emlékezetmítoszok, az egymás mellett létező etnikai enklávék kölcsönhatásai a vivőtémák.
Kialakultak azok a – mi helyzeteinkre még alig értelmezett - technikák, amelyek korábban alig léteztek. A tematikai váltás, a problémák sorrendváltása, e technikák bevezetése nálunk minden bizonnyal a közeljövő etnopolitikájának alapfeladata marad.
A Stratégia számára a nemzet, mint szolidaritási probléma újragondolása válik meghatározó kérdéssé. Ki kiért vállal felelősséget, ki kiért lenne hajlamos áldozatot hozni - meddig és milyen áron? A kérdés nem triviális.
A 70-80-as évektől kezdődően Nyugat-Európában fokozatosan egyre fontosabb társadalmi és politikai kérdéssé válik
a bevándorlás
.
Közép- és Kelet-Európában
azonban a problémát ekkor még a maguk számára irrelevánsnak tartják. Ez így lényegében
nem alkotja részét a nemzeti identitással kapcsolatos vitáknak
.
Meg mindig azt gondoljuk, ide nem jönnek és innen nem mennek komolyabb számban. S a közvélekedés szerint egyébként ez így van jól, sőt ez így természetes.
Ugyanakkor minden valószínűség szerint
e helyzet nem marad így
.
Fokozatosan a legtöbb európai tagállam és maga az EU is a reagáló, követő bevándorlás-politikáról a migráció aktív alakítására tér át. Mi sem tehetünk másként. A következő időszakra a bevándorlás politika alapjaként a
magyar progresszió hagyományos integrációs modelljét kiindulópontként el lehet fogadni
. Ugyanakkor azt kiindulópontként azonnal
gazdagítani lehet multikulti elemekkel és a betagoló modell integratív, de kulturális önfeladásra nem kényszerítő változataival.
A bevándorlásra kész Kárpát-medencei magyar csoportok vonatkozásában
csoportos exodusra, kényszerkivonulásra a magyar külstratégiának mindeközben bizonyára nem kell számolnia.
Becsléseink szerint a következő két évtizedben - különösen, ha a magyar kormány és a magyarországi társadalom befogadóbarátabb gesztusokat is tesz,
legfeljebb 500-700 ezer magyar, vagy magát magyarként regisztrálni tudó áttelepülővel számolhatunk. Ez maximális szám.
Az EU politikákon belül a konkrét ágazati szabályzások, fejlesztések és stratégiai irányok mellett egyre fontosabbá válik az
„európai identitásépítés”.
Ha nem alakul ki egy a
nemzeti identitást nem felülíró
, de valamilyen összefogottságot nagyon széles társadalmi keretekben bemutató
európai szolidaritás és összetartozási érzés
, akkor akár maguk az európai keretek is fellazulhatnak és az új tagállamok számára elérhető utolérő modernizációs források is lecsökkenhetnek, vagy kiszáradhatnak. Tehát e vonatkozásban Magyarországnak elemi érdeke hozzájárulni ahhoz, hogy nem csak nálunk, hanem közreműködésünkkel ezek az identitás-formák máshol is erősödjenek.