A bikaviadal szezonja Spanyolországban április közepétől október közepéig tart – e téli hónapokban azonban sokan rendszerint Latin-Amerikába szerződnek, ahol az időjárás egész évben alkalmas viadalok rendezésére. Így szegődött az 1766-ban épült limai Achóba, Latin-Amerika legrégebbi arénájába, plaza de torójába a Peruban csak „a limai torreádor” néven emlegetett spanyol Vicente Barrera is, akinek október 29-én, hétfőn – Lima védőszentjének, Csodatevő Urunknak az ünnepén – könnybe lábadt a szeme, pedig nagy pompával készült az ötszáz kilós bikával, Taquitóval való leszámolásra.

A viadalnak már a kezdete rendhagyó volt: a torerót éljenző tömeg kiabálásába állatvédők rigmusai keveredtek. Sőt az állatvédők a viadal kezdetén odakint, a stadion előtt demonstrációt is rendeztek, a bikaviadalok betiltását követelve. Azt skandálták: a bikaviadal nem sport, nem kulturális tradíció és nem is művészet – ahogyan Peruban a többség tekinti –, hanem egyszerű állatkínzás. A limai rendőrség azonban, amely a tüntetést akarta szétzavarni, végül magát a bikaviadalt zavarta meg, illetve tette tönkre. A legfeljebb pár száz demonstráló ellen bevetett könnygáz ugyanis nem állt meg a tüntetőknél, a szél befújta az arénába, s nemcsak a közönség kezdett könnyezni, hanem „a limai torreádor” is, akinek meg kellett mosni a szemét, s ezért félbe kellett szakítani a játékot. A menet hátralévő részében a nagy spanyol torreádor produkciója a limai kommentátorok szerint „szellemtelenné vált”.

Klasszikus értelmezésben persze a második torero, a szintén spanyol, de októbertől Peruban fellépő Eduardo Gallo járt rosszabbul, akit a bika a levegőbe öklelt. Ám szerencséje volt: a szarv a sztár hátsó részébe döfött, a nemesebb szerveit megkímélte, így Gallo a viadalt a sebesülés után is folytatta..

De a hátralévő részben az ő menete sem volt már diadalmenet – állapították meg a nézők, akiknek egyöntetű véleménye szerint a hétfői bikaviadal méltatlan volt a Dél-Amerika egyik legjobbjának tartott Acho arénához, a híres torreádorokhoz, de a jobbhoz szokott közönséghez is.

"Ezt éreznéd, ha bika lennél". Állatvédők bikaviadal ellenes felhívása

Peruban, Kolumbiában és más latin-amerikai országokban továbbra is az első számú látványosság és időtöltés a bikaviadal, amelyet a római gladiátori játékok kései, a bika szempontjából reménytelen utódjának tekintenek. (Portugáliában más a helyzet, ott elvben nem ölik meg a bikát a viadal végén – csak, gyakran, utána –, így néha egy-egy bika visszatérhet az arénába, mint egykor egy-egy sikeres gladiátor.)

Spanyolországban hiába rendeznek egyre-másra „jótékonysági bikaviadalokat” – a bevételekből kórházaknak, éhezőknek, menekülteknek gyűjtve –, a jelek szerint mindenekelőtt Barcelonában, de egész Spanyolországban is egyre határozottabb a vélemény: a legjótékonyabb döntés a bikaviadalok megszüntetése lenne.

A spanyol bikaviadal-iparág menekülési útvonala kétségtelenül Latin-Amerika, ahol az időjárás egész évben megfelelő, az egyház nemhogy nem ítéli el a viadalokat, de a legtöbb aréna éppen szentek nevét viseli, az állatvédők pedig még nem elég erősek. A rendőrség éppen azért alkalmazott az Acho aréna melletti tüntetésen is könnygázt, nehogy az állatvédők demonstrációja megzavarhassa a peruiak számára oly fontos ünnepet. Nem gondoltak arra, hogy a tüntetők hangja nem lesz zavaró, az ellenük bevetett könnygáz viszont a bikaviadal híveit és ellenfeleit egyaránt  megríkatja.

Gerlóczy Ferenc