szerző:
MTI

Több évtizedes halogatás után végre napirendre kerül Kanadában az az ügy, amelyet egy őslakos vezető az ország történelmének „legdicstelenebb, legártalmasabb és legrasszistább cselekedeteként” jellemzett.

Az 1870-es évektől egészen az 1970-es évekig mintegy 150 ezer indián gyermeket szakítottak el erőszakosan szüleitől, és küldtek otthonuktól távoli bentlakásos iskolákba, ahol mentális, fizikai és szexuális erőszaknak voltak kitéve.

Ezekben az intézményekben, amelyeket különböző egyházak igazgattak a kormány megbízásából, rendkívül rosszak voltak a körülmények. Ezt mutatják azok a statisztikák, amelyek szerint egyes iskolák diákjainak fele tüdőbajban halt meg.

Egy neves kanadai akadémikus szerint népirtás történt, amelyről azonban hosszú éveken át csak kevesen tudtak az országban. Most azonban végre nyilvánosságra kerül ez a kérdés: június 1-jén kezdi meg a munkáját az igazságtétel és a megbékélés bizottsága, amelynek létrehozása része volt az ottawai kormány és az iskolák 90 ezer túlélőjének képviselői között 2006. májusában, hosszú évek perei után megkötött, 1,9 milliárd dolláros megállapodásnak.

Az ötéves mandátumot kapott bizottság beutazza Kanadát és nyilvános meghallgatásokat tart a visszaélésekről. „Fel kell tárni az igazságot. Ma már hihetetlennek tűnik, de mégis megtörtént” – mondta Chuck Strahl, az indián ügyek minisztere.

Az őslakos vezetők azt remélik, hogy a Harry LaForme indián bíró által vezetett bizottság segít javítani a kapcsolatokat a marginalizált egymilliónyi bennszülött és Kanada további 32 milliós lakossága között.

„Nem mondom, hogy egy varázsütésre mindenki megnyugszik, amikor ennek vége lesz, de tudom, hogy e folyamat gyógyító eleméről van szó” – hangsúlyozta LaForme.

A kormány illetékesei annak idején azt mondták, hogy a bentlakásos iskoláknak nevelniük kell a bennszülött gyermekeket. A másik cél az volt, hogy asszimilálják az őslakos népeket és lerombolják kultúrájukat. Duncan Campbell Scott őslakos ügyekkel foglalkozó magas rangú kormánytisztviselő 1920-ban kijelentette: „Túl akarok lépni az indián problémán. Célunk addig folytatni, amíg már nem lesz egyetlen olyan indián sem Kanadában, akit ne szipkázott volna be a politikai társadalom.”

Az indián gyermekeket ezekben az iskolákban megalázták, a tanárok megverték őket, ha saját nyelvükön beszéltek és azzal fenyegették őket, hogy pokolra jutnak, ha nem veszik fel a kereszténységet. Sok szülő soha nem látta viszont gyermekeit. A túlélők gyakran drogba és alkoholba fojtották fájdalmukat. Bár Kanada évente mintegy 10 milliárd dollárt költ az őslakosságra, nagyon sok komoly probléma a mai napig megmaradt. A bennszülött vezetők azt mondják: az ilyen iskolák destruktív öröksége részben megmagyarázza, miért élnek a szánalmas körülmények között az indiánok, miért rossz az egészségi állapotuk és miért magas soraikban a bűnözési arány.

„Azt hiszem, a kanadaiak jobban meg fogják érteni, hogy miért születtek rólunk olyan sztereotípiák, melyek szerint lusták, vesztesek, iszákosok vagyunk. Mindez az őslakosságot sújtó pusztító, elnyomó gyarmatosítás eredménye” – mondta Robert Joseph törzsfőnök.

A feltárási folyamat bírálói szerint a bizottság tevékenységének nem lesz sok foganatja, mivel a testületnek nincsen ítélkezési joga. Roland Chrisjohn, a brunswick-i St. Thomas egyetem tanára szerint Ottawának először el kell ismernie, hogy a gyermekek elvétele szüleiktől és idegen kezekbe adása kimeríti a népirtás bűncselekményét.

„A bentlakásos iskolák politikai, vallási rendszerünk elpusztításáról, közösségeink, kultúránk, életünk elpusztításáról szóltak, és ebben nagy sikert értek el” – mondta Chrisjohn.

Az egyházak ennek megfelelően bűnbánatot gyakorolnak. Fred Hiltz, a kanadai anglikán egyház prímása szerint a vallási hatóságok megpróbálták „szocializálni és kereszténységre téríteni” az őslakosságot. „Becsaptuk őket, becsaptuk magunkat, becsaptuk istent. Elbuktunk rasszizmusunk miatt és azért, mert azt hittük, hogy a fehér ember felsőbbrendű a bennszülötthöz képest.”

Ted Quewezance, a túlélők szövetségének vezetője bízik abban, hogy a bizottságnak sikerül elősegítenie a megbékélési erőfeszítéseket. Ő maga is fizikai és szexuális visszaélések áldozata volt hét éven keresztül, de megtanult ezekkel az emlékekkel együtt élni. Sok indián vezető azonban fél, hogy a kanadaiak többsége tudomást sem vesz a leleplezésekről, mert nem tekinti az indiánokkal történteket fontos dolognak, és ez, mint Joseph mondta, „a legsúlyosabb sértés lenne” mindannyiuk számára.

A kanadai bentlakásos iskolák botránya hasonló ahhoz, ami ugyanebben az időszakban Ausztráliában történt, ahol mintegy 100 ezer gyermeket raboltak el szüleiktől. Kevin Rudd, az ország új miniszterelnöke februárban követte meg az „Ellopott Nemzedéket”. Voltak hasonló iskolák az Egyesült Államokban is, de jóval szűkebb körben.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
MTI Itthon

Kanada újra csábítja a romákat

Kovács István mohácsi roma kisebbségi vezető szerint elképzelhető, hogy a vízummentesség hírére újra több száz helyi roma próbál szerencsét Kanadában - írta kedden az Új Dunántúli Napló.

Kizuhant az erkély üvegtáblája egy pécsi tízemeletesből

Kizuhant az erkély üvegtáblája egy pécsi tízemeletesből

Kiégett egy magyarokat szállító busz Horvátországban

Kiégett egy magyarokat szállító busz Horvátországban

Folyamatosan támadják a hackerek az internet gerincét, és egyre nagyobb a baj

Folyamatosan támadják a hackerek az internet gerincét, és egyre nagyobb a baj

Gigantikus művészeti installációba burkolták a Bécsi Városházát

Gigantikus művészeti installációba burkolták a Bécsi Városházát

Gyorsabban terjed, mint az ebola, már kanyaró-világjárványtól tartanak

Gyorsabban terjed, mint az ebola, már kanyaró-világjárványtól tartanak

Fiatal újságírónő az áldozata az észak-írországi terror fellángolásának

Fiatal újságírónő az áldozata az észak-írországi terror fellángolásának