Putyin egy repülőmodellel. Régi modell? © AP

Az orosz haderő, amely 1,1 millió katonájával az egyik legnagyobb létszámú a világon, nemcsak a levegőben mutatja meg magát újra a világnak, hanem vízen és szárazföldön is. Az orosz flotta hajói ismét járőröznek a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon, s az orosz csendes-óceáni flotta nagyszabású hadgyakorlatot tervez a közeljövőre. Februárban hagyta el az építődokkot a Jurij Dolgorukij nevű, új generációs, atommeghajtású tengeralattjáró, amely 16 atomrakétát képes hordozni, és száz napot tud egyfolytában víz alatt tölteni. A Kreml és a tábornokok egyre-másra teszik hangzatos bejelentéseiket hadsereg-fejlesztési terveikről: jön az új típusú Bulava (Buzogány) interkontinentális ballisztikus rakéta, és a jövő évben állítják szolgálatba a T-95-ös harckocsit, „a XXI. század páncélosát”.

Vlagyimir Putyin előző elnök fáradhatatlanul hangoztatta nyolc hivatali évében az orosz haderő „feltámadását”, arra számítva – nem is alaptalanul –, hogy ez tekintélyt szerez neki a hazai közvéleményben. Ám miközben belpolitikai síkon hasznot húzott ebből a propagandából, külpolitikailag a rivális Egyesült Államoknak kormányának hajtott vele hasznot. George Bush amerikai elnök nem győzött hivatkozni Moszkva hadsereg-korszerűsítésére, amikor 696 milliárd dolláros katonai költségvetést indítványozott a kongresszusnak a 2009-es pénzügyi évre. „A posztszovjet idők egészét tekintve most áll a legmagasabb szinten az orosz fegyveres erők harckészsége” – támasztotta alá az elnök érvelését Michael Maples altábornagy, az amerikai katonai titkosszolgálat (DIA) vezetője.

Robert Gates védelmi miniszter is az orosz hadseregfejlesztésre hivatkozott június közepén, amikor az amerikai haderő továbbfejlesztését, nukleáris elrettentő képességének fenntartását szorgalmazta a légierő tisztjei előtt.

Csakhogy az orosz fenyegetésre való hivatkozás olcsó ürügy – írta elemzésében a Der Spiegel. A német hetilap elemzője szerint Washington valójában már nem tart Oroszország katonai képességeitől. 2007-ben, amikor a teljes orosz katonai költségvetés 35,4 milliárd dollárt tett ki, az Egyesült Államok csupán hírszerzésre 43,5 milliárd dollárt költött. Az amerikai védelmi költségvetés 430 milliárd dollárra rúgott abban az évben, a háborús pótköltségvetés pedig további közel 200 milliárd dollárra. Összesen tehát csaknem 630 milliárdot fordítottak abban az esztendőben katonai célokra az Egyesült Államokban, hozzávetőleg tizennyolcszor annyit, mint Oroszországban.

„Az orosz katonai erő gyors gyarapodásának tézise alaptalan, semmi köze a valósághoz. Csupán része annak a propagandának, amellyel a Kreml megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt” – idézte a német hírmagazin Sztanyiszlav Belkovszkijt, a Nemzetstratégiai Intézet nevű, független moszkvai szervezet vezetőjét. A Belkovszkij vezetése alatt álló intézet tanulmánya szerint az orosz hadsereg mindössze 90, már elavult típusú új harckocsit kapott az utóbbi hét év folyamán az egyetlen még működő, urali tankgyárból. Az új típusú T-95-öst már másfél évtizede ígérik, de még mindig várat magára. Az összes katonai repülőgépnek és helikopternek csupán ötven százaléka van bevethető állapotban, s mintegy négy és fél ezret kell kiselejtezni közülük a közeljövőben. Putyin elnöki hivatali ideje alatt csak két új Szu-34-es vadászbombázót kapott a légierő, s az orosz konstruktőrök húsz évvel le vannak maradva az amerikaiak mögött az ötödik generációs vadászgépek kifejlesztésében.

Putyin hivatali idejében 405 ballisztikus rakétát és 2498 nukleáris robbanótöltetet vontak ki a hadrendből, és csak 27 új ballisztikus rakétát állítottak elő. A mozgatható indítóállású interkontinentális rakéták 80 százalékának „lejárt már a szavatossága”. Az új, Bulava típusú interkontinentális rakéta, amellyel a katonai vezetők a hadiflottát akarják ellátni, szinte minden eddigi kísérletben csődöt mondott. A flottának jelenleg csak 12 olyan hadihajója van üzemben, amely ballisztikus rakéták indítására alkalmas. A hadászati fegyverzetkorlátozásról kötött egyezmények értelmében Oroszország legfeljebb 2200 atomrobbanófejjel rendelkezhet 2012-re, de ez csak elvi lehetőség; addigra ugyanis az oroszoknak legfeljebb ezer nukleáris robbanótöltetük lesz bevethető állapotban.

Az intézet tanulmánya szerint Oroszország elvesztheti azt a képességét, hogy atomfegyvereivel sakkban tartsa potenciális ellenségét, ha nem változik semmi ezen a téren. Nyolc-tíz év alatt a hagyományos fegyverzet terén is lesüllyedhet egy közepes európai ország szintjére, és még olyan államoktól is elmaradhat, mint Törökország vagy Japán. Számos orosz katonai szakértő osztja – legalább részben – az intézet helyzetmegítélését.

A tanulmány szerint az is nagy probléma az orosz stratégiai gondolkodásban, hogy a Kreml és a hadsereg vezetői még mindig az orosz-amerikai szembenállás prizmáján át nézik a világot, és szinte mániákusan paritásra törekszenek a nagy riválissal, miközben a hadászati paritás már csupán illúzió. Ugyanakkor nincs reális elképzelésük a jövendő katonai veszélyekről. „Ma már meglehetősen kétséges annak a feltevésnek a helyessége, hogy a NATO a fő potenciális ellenségünk” – írják tanulmányukban a Nemzetstratégiai Intézet szakértői. Oda kell viszont figyelni Pekingre, hiszen Kína várható terjeszkedése főleg Oroszország felé fog irányulni; erre utalnak a kínai propaganda egyes elemei és a hatalmas szomszéd haderejében végbemenő.