Bármelyik pillanatban légicsapást indíthatnak a franciák Moammer el-Kadhafi erői ellen, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtök éjjel megszavazta a Líbia feletti repüléstilalmi övezet felállítását, és a civilek védelmében - a szárazföldi támadáson kívül - bármilyen katonai lépést engedélyezett. A BT döntését megelőzően a líbiai diktátor egy hét leforgása alatt sorra foglalta vissza a felkelők keleti városait, s már közel van az ellenzék fellegvárának tekintett Bengázi városához is - eközben a világ figyelme a Japán romba döntő természeti katasztrófára összpontosult. (A líbiai eseményeket - percről percre - nyomon követheti a hvg.hu-n!)

A nyugati katonai beavatkozás célja a hvg.hu által megkérdezett biztonságpolitikai szakértők szerint nem a Kadhafi-rendszer megbuktatása, hanem az, hogy kiegyenlítse a szemben álló felek (azaz a felkelők és a kormányerők) közötti aszimmetrikus erőviszonyokat.

Szusszanásnyi levegőt kaphatnak a felkelők

„A repüléstilalmi zóna felállításának és az esetleges légicsapások célja, hogy egyrészt megakadályozza a líbiai légierőt abban, hogy a felkelőket támadja, másrészt megakadályozza a líbiai szárazföldi erőket, hogy további városokat foglaljanak vissza” - mondta a hvg.hu-nak Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet kutatója. Mint mondta, a líbiai felkelés bukásának megakadályozása, a jelenlegi helyzet konzerválása a nyugati erők célja. Wagner Péter úgy véli: a Nyugat ezzel az akcióval nem tudja megdönteni Kadhafi rendszerét. „Szusszanásnyi levegőt biztosíthatnak a felkelőknek. De a repülési tilalmi zóna önmagában kevés a rendszer megdöntésére. 1991-ben Irakban hasonló volt a helyzet és a tilalmi övezet ellenére Szaddám Huszein komolyabb problémák nélkül elvolt” - emlékeztetett a Külügyi Külügyi Intézet kutatója.

Hasonlóan látja ezt Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő is. „A civil lakosság védelme a cél. Ezen kívül nyilván esélyt akarnak adni a felkelőknek arra, hogy ők maguk megdöntsék a rendszert” - véli Tálas, hozzátéve: nem valószínű, hogy a líbiai hadsereg katonái ellen intéznének a nyugati erők csapást, inkább a hadsereg tüzérségi eszközei lehetnek a célpontok. Wagner Péter is hangsúlyozta: a külföldi katonák nem szállnak partra az észak-afrikai országban és főképp nem kezdenek harcot a líbiai hadsereggel. „Ennek ellenére persze elképzelhető, hogy nyugati különleges erők már ott vannak, de azok sem harcolni mentek oda, hanem azért, hogy segítsék a sajátjaikat” - magyarázta Wagner.

Európa ezt nem nézhette tétlenül

Kedvező felállás az Egyesült Államoknak, hogy most nem ő lesz az akció látványos végrehajtója - mondta Tálas Péter. „Most nem érheti az amerikaiakat az a vád, hogy megint a Közel-Keleten akcióznak, noha tudjuk, hogy fejlett technológiáiknak köszönhetően a hírszerzésben, a célmegjelölésben és a kommunikációban döntő szerepük lesz most is” - emlékeztetett a szakértő.

Persze nem véletlen, hogy a beavatkozást az Arab Ligán kívül a franciák és a britek szorgalmazták leginkább. „Észak-Afrika az európai kontinens közvetlen környezetében van, és ezért bizonyos dolgokat Európa nem nézhet tétlenül. A franciáknak komoly arab és afrikai kapcsolataik vannak, míg Nagy-Britannia az európai nagyhatalmak közül mindig is elöl kívánt járni, az erőszak alkalmazása tekintetében pedig közelebb áll az amerikai felfogáshoz, mint például Németország” - hangsúlyozta Tálas Péter.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. Európa lépett

MTI/EPA

Francia részről a lépés mögött meghúzódik az is, hogy a térségben megakadályozzák az amerikai térnyerést, ráadásul a Kadhafi-ellenes felkelők, illetve az arab országok demokráciatörekvéseinek támogatásával korábbi negatív megítélést is helyre tudják állítani - állítja Wagner Péter, emlékeztetve arra, hogy 2004 után Európa és a líbiai diktátor közeledett egymáshoz, ami miatt most sok bírálat is éri az öreg kontinenst. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint természetesen gazdasági érdekek is meghúzódnak az európaiak döntésének hátterében, főleg az olaszok részéről, akik 2004 óta sok pénzt fektettek be Líbiában, és feltehetőleg nem szeretnék, ha ezek a befektetések elvesznének.

"Nyugati típusú" demokráciára ne számítsunk

Európának érdeke a térség demokratizálódása. Ha Líbiában piacgazdaság alakulna ki, akkor egyes szakértők szerint nemcsak a korrupció csökkenne, de gazdasági növekedés is lenne, ami remélhetőleg munkahelyteremtéssel járna. Ezek a tényezők pedig csökkentenék a menekültek számát, márpedig a migráció komoly probléma Európa számára. Nem beszélve arról, hogy Líbia Kadhafi bukása után is felvevőpiaca lehet Európának, ha jól alakul a kapcsolat a következő rezsimmel.

Csakhogy egyelőre senki nem tudja, mi lesz Kadhafi esetleges bukása után - mutatott rá Tálas Péter. „Líbia törzsi társadalom, ezért legfeljebb csak 'törzsi demokrácia' alakulhat ki” - utalt a demokratizálódási folyamattal kapcsolatos kételyekre.

Érdekes a líbiai felkelők viszonya az Egyesült Államokhoz is. „Amikor megjelent Líbiában néhány brit titkosügynök és diplomata, akkor a felkelők látványosan elfogták és hazaküldték őket. Az ellenzék minden bizonnyal el szeretné kerülni még a látszatát is annak, hogy a folyamatok mögött nyugati titkosszolgálatok machinációja állna” - véli Wagner Péter. Tálas Péter szerint a felkelők Egyesült Államokhoz való viszonya ugyanakkor változhat. Akkor utasították ugyanis vissza az amerikai segítséget, amikor úgy tűnt, hogy Kadhafi bukása elkerülhetetlen. A helyzet azóta viszont változott, most Kadhafi áll nyerésre.

Az Egyesült Államok támogatását élvező Egyiptom szerepe sem elhanyagolható a líbiai eseményekben. A szomszédos ország - ahol a tüntetők győzelmet arattak saját diktátorukkal, Hoszni Mubarak elnökkel szemben - vezetése a hírek szerint fegyverrel támogatja a líbiai ellenzéket. Teszik ezt annak ellenére, hogy - mint ahogy arra Tálas Péter felhívta a figyelmet - az ENSZ BT egyik korábbi határozata tiltja a fegyverszállítást Líbiába.

Kadhafi most versenyt fut a Nyugattal

„Egyiptomnak - amely a közel-keleti forradalmakban főszerepet játszott - stratégiailag fontos a líbiai szerepvállalás. A kairói vezetés nemcsak a repüléstilalmi övezet felállításában segédkezett, de a líbiai civilek védelmében is rengeteg erőfeszítést tesz, gondoljunk csak a humanitárius segélyekre, az egészségügyi támogatásokra, a menekültek befogadására” - magyarázta Tálas Péter. A szakértő hangsúlyozta: Egyiptom mellett sok olyan arab ország van, amelyiknek már a bögyében volt Kadhafi, nem véletlen, hogy a katonai beavatkozást az Arab Liga és az Afrikai Unió is támogatja. „Kadhafi a több mint negyven éves uralma alatt sok borsot tört mások orra alá, külön utakon járt, ez pedig sokakat zavart az Arab Ligában, ahol a pánarabizmus döntő. Most már egyik arab állam sem engedheti meg magának, hogy Kadhafit támogassa. Főleg nem azok a diktatúrák, amelyek fent akarnak maradni.”

A katonai beavatkozás lehet siker, de akár csúfos kudarc is. „Kudarc lenne, ha elbukna a felkelés. Persze ez nem jelentené azt, hogy hossz útávon jól járna Kadhafi, mert az szinte biztos, hogy teljesen elszigetelődne” - magyarázta Tálas Péter. Sikernek számítana a Nyugat számára, ha a már alábbhagyott tüntetés újra lángra kapna Líbiában. Ez esetben döntő szerepe lehet annak, miként viselkedik majd a líbiai, törzsi alapon szerveződő hadsereg, Kadhafihoz ugyanis leginkább a légierő „kötődik”. Tálas Péter szerint jelenleg versenyfutás van a brit-francia erők és Kadhafi között. A szakértő szerint a kérdés az, ki éri el hamarabb a célját. „Minden óra számít. Az látható, hogy a folyamatot Kadhafi is igyekszik felgyorsítani.”