A Plan International "Csak mert lány vagyok" című tanulmányában rámutatott, hogy Zimbabwéban a gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések, a hagyományok, a szegénység, a korai házasság és gyermekvállalás mind hozzájárul ahhoz, hogy ilyen nagy arányban esnek ki az oktatásból a fiatal lányok.

Maira Gwati két évvel ezelőtt, 14 éves korában fejezte be tanulmányait, amikor családja arra kényszerítette, hogy kösse össze életét egy 60 éves férfival. "A nagyapám megölt egy nőt, aki sok évvel ezelőtt nem volt hajlandó összeházasodni vele, és az áldozat családjának az elhunyt lelkének megnyugvásáért cserébe egy szűz lányra volt szüksége. Engem választottak ki és hozzáadtak egy idős emberhez, aki rendszeresen vert engem, és mikor állapotos voltam, akkor sem kímélt" - mesélte Gwati, aki végül vidékről a fővárosba, egy kismamákat befogadó intézetbe menekült.

Gwati - elmondása szerint - soha nem számított éltanulónak az általános iskolában, de mindig arról álmodott, hogy egyszer majd híres atléta lesz, a következő Marion Jones. Az iskolapadba - gyermeke születése után, aki hat hónapos korában meghalt - már nem volt kedve visszaülni, de nemrég csatlakozott egy atlétika klubhoz, hogy álmát valóra váltsa. Mint mondta: a hozzá hasonló lányok közül sokan az utcán végzik, és bármibe belemennek, csak hogy pénzhez jussanak.

"Több mint 10 éve segítek szegény és magára hagyott terhes lányokon, és azt látom, hogy a minket felkereső áldozatok száma folyamatosan nő. A legtöbbeket hozzátartozóik, tanáraik, ritkább esetben szeretőik ejtik teherbe, akik aztán elűzik őket otthonról" - mondta Makaitei Tevedza, a kismama-otthon vezetője.

A zimbabwei oktatás helyzetét csak súlyosbítja a 2005-ös "Űzd el a söpredéket!” című kormányprogram keretében végrehajtott tömeges kilakoltatás, amelynek során a városokból körülbelül 700 ezer embert internáltak vidékre. Az Amnesty International jogvédő szervezet idén októberben megjelent tanulmányában rámutatott: az intézkedés miatt nagyjából 220 ezer gyermek szakította meg alapfokú vagy középfokú tanulmányait, és többségük azóta sem tudta folytatni, mivel az új lakhelyükön nincs lehetőségük tanulni, a legközelebbi iskola pedig több órányi járásra van.

A dél-afrikai ország oktatási rendszere egykor modellként szolgált a többi afrikai állam számára. Ez ma már a múlté, az utóbbi évtizedben - elsősorban a súlyos gazdasági válság miatt - folyamatosan romlik a színvonal, sok iskolában nincs tankönyv és az egyéb taneszközök is hiányoznak.

Egy 2005 és 2010 között Zimbabwéről készített ENSZ-jelentés szerint az országban a gyerekeknek csaknem fele nem folytatja tanulmányait az általános iskola elvégzése után.