Az 1945 januárjában végrehajtott államosítás indoka az volt, hogy a gyáralapító, Louis Renault kollaborált a náci megszállókkal. A hét unokáját mint felpereseket képviselő ügyvéd az első tárgyalási napon cáfolta, hogy a kárpótlást célzó kereset a néhai Louis Renault rehabilitálását szolgálná. "Erről szó sincs" - jelentette ki, ám szavai nemigen tudták meggyőzni a tárgyalóterem hallgatóságát.

Az örökösök kétségbe vonják az 1945. január 16-án kelt elkobzási rendelet érvényességét. A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya ezzel a rendelettel nyilvánította állami vállalattá a Renault-műveket. Thierry Lévy ügyvéd szerint ez a rendelet megsértette a tulajdonjoggal kapcsolatos alapvető elveket, az autógyár államosítása "erőszak" volt, ezért ügyfelei kárpótlást követelhetnek az államtól.

A tárgyaláson megjelentek az állam, a szakszervezetek és az egykori deportáltak szövetségének képviselői is. A szakszervezet ügyvédje megdöbbentőnek nevezte a Renault-örökösök "jogi, pénzügyi és erkölcsi vakmerőségét", amellyel kárpótlásra tartanak igényt.

Mint az ügyvéd kifejtette, a II. világháború idején a Renault-művek túlnyomó része az ellenség kezére került. A vállalat semmiféle segítséget nem nyújtott a németellenes ellenállásnak, s arra sem biztatta dolgozóit, hogy szabotázsakciókkal bénítsák meg a termelést. "Itt revizionista húzásról van szó, hiszen olyan személy rehabilitálását kérik, akitől azért kobozták el a vagyonát, mert együttműködött az ellenséggel" - szögezte le a szakszervezetek ügyvédje. A bíróság január 11-én hirdet ítéletet.