Az 1923-ban még brit gyarmat Szingapúrban tehetős családba született, ma 87 éves városalapító Li Kuan Ju felmenői az eredetileg Észak-Kínában élő, klánszerű összetartásuk és világszerte szétszóródott migrációjuk miatt „Ázsia zsidóinak” is nevezett hakka – a szó jelentése vendég – kínai etnikum tagjai közé tartoztak. Gyerekkorában angolul és maláj nyelven tanult, Cambridge-ben – angolosan – Harry Leeként szerzett jogi diplomát, és ott ismerte meg tavaly, 89 évesen elhunyt feleségét is.
Szingapúr 1942–1945-ös japán megszállása idején a hódítók propagandahivatalának fordított, 1954-ben pedig megalakította az eredetileg szocialista nézeteket hangoztató Népi Akciópártot (PAP). Öt évre rá a függetlenségpárti PAP győzött a választáson, a kínai gyökereit felfedező és a mandarin nyelvet megtanuló Li pedig miniszterelnök lett. Az akkoriban a kicsi és gyenge Szingapúr túlélési esélyének tartott malajziai államszövetség 1965-ös szétesését megkönnyezte, majd saját elvei alapján nekilátott a városállam felépítésének. Az ellentmondást nem tűrő Li nemcsak a politikai és gazdasági folyamatokat tartotta ellenőrzés alatt, a trópusi hőségtől sújtott, Egyenlítőhöz közeli Szingapúrban ragaszkodik ahhoz, hogy 22 – éjszaka 19 – Celsius-fokos környezetben legyen, a légkondicionálót pedig az emberiség egyik legnagyobb találmányának tartja.
Három gyereke is magas posztra került. Idősebbik fia, Li Hszien Lung dandártábornok, majd pénzügyminiszter és jegybankelnök volt, 2004 óta kormányfő. Menye a 180 milliárd szingapúri dollárt kezelő Temasek Holdings befektetési alap irányítója. Kisebbik fia, Li Hszien Jang évekig a SingTel telefontársaság vezérigazgatója volt, jelenleg a városállam polgári repülési hatóságának az elnöke. Lánya, Li Vej Ling pedig az országos idegsebészeti központ igazgatója.
