Hónapokig tartó titkos tárgyalások és kényes diplomáciai egyeztetések után a vezető olajfelhasználó országok egy része úgy határozott, hogy stratégiai tartalékából felszabadít 60 millió hordó nyersolajat a líbiai olaj kiesésének kompenzálására. A váratlan és merész lépésre a könnyűolaj irányadó mutatója, a Brent minőség ára hétfőn a hordónkénti 103 dollár alá süllyedt, tíz százalékot zuhanva a bejelentés óta. Sikerült tehát letörni a törékeny globális gazdasági fellendülést veszélyeztető és az inflációt világszerte felpörgető magas olajárat, de kérdés, hogy e recept mennyi ideig és milyen hatékonysággal alkalmazható.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) az 1973/1974-es arab olajembargó után hozta létre a globális stratégiai olajtartalékot, hogy a kínálatot korlátozó szükséghelyzetben biztosítsa az ellátást. A 28 tagország kormányainak közvetlen ellenőrzése alatt álló készlet jelenleg összesen 1,4 milliárd hordó, ennek közel a felét az USA birtokolja. A világ egyik legnagyobb olajtartalékához eddig kétszer nyúltak szükséghelyzetre hivatkozva: a Kuvaitot megszálló Irak elleni 1991-es támadáskor 17 millió, az USA déli partjainál lecsapó Katrina hurrikán 2005-ös pusztításakor pedig 29 millió hordó kőolajat dobtak piacra. A mostani indoklás is vészhelyzetre utal: a líbiai polgárháború márciusi kezdete óta 140 millió hordó könnyűolaj tűnt el a piacokról, amit a főként nehézolajból álló szaúdi többlettermelés csak mennyiségben tud ellentételezni. Számos finomító képtelen a magas kéntartalmú Arab Heavy minőség feldolgozására, és az IEA könnyűolajat önt a piacra.
Piaci szakértők kétlik azonban, hogy a hangadók – az USA, a nagyobb európai országok, Japán és Dél-Korea – pusztán gazdasági megfontolásokból cselekedtek. A héten induló akció során egy hónapon át napi 2 millió hordó kerül a piacra, pedig a Líbiában kieső mennyiség csak napi 1,2 millió hordó. Az utóbbit ráadásul a termelők, főként a szaúdiak lényegében pótolják. Vagyis sokak szerint a piac olajjal jól ellátott, nincs ok riadóra, az IEA – szereptévesztésből – pusztán az ár letörésére vetette be fegyverét. A 60 millió hordónyi felszabadított készlet felét adó USA erőteljesen támogatta a döntést, Barack Obama amerikai elnök a benzin drágulásának, a gazdasági növekedés lassulásának, a munkanélküliség növekedésének és az infláció felgyorsulásának a következményeire, azaz a választókra gondolhatott a jövő novemberi elnökválasztás előtt.
Bahreini olajmezőn
AP
A tagországok nemcsak belpolitikai gondjaikra, hanem a nagypolitikára is figyelemmel lehettek. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai a döntés előtt két héttel nem tudtak megegyezni a termelés bővítéséről, vagyis nem adtak egyértelmű jelet a piacoknak, hogy hajlandók-e hordónként száz dollár közelében tartani az észak-afrikai és közel-keleti felkelések hatására növekvő olajárat – és ennek érdekében emelni a tagországok kitermelési kvótáit. Így sokan az OPEC döntésképtelenségére adott válaszként értelmezték a beavatkozást. Az olajkartellen belül a Nyugat-ellenes klikk – Irán, Venezuela és Algéria – fúrta meg a felhozatal növelésére tett szaúdi javaslatot.
A lépés a rövid távú előnyökért cserébe hosszabb távon még bizonytalanabbá teheti az olajpiacokat. Az IEA egyes elemzők szerint taktikai hibát követett el, nem feladata ugyanis az ármanipulálás, ráadásul azzal, hogy egyszer ezt megtette, már soha nem lehet majd tudni, mikor teszi meg újra. Bár az amerikaiak egyeztettek a szaúdiakkal, és elérték, hogy az IEA tartalékainak piacra dobása után Rijád nem fogja vissza a termelést, a stratégiai készlet megnyitása kényesen érinti Szaúd-Arábiát. A királyság elveszítheti érveit, ha az OPEC-en belül alkudoznia kell a felhozatal bővítéséről. És megrendülhet az együttműködés az IEA és az OPEC között, ami könnyen az olajárak hektikus mozgásához vezethet.
A közel-keleti válság alighanem jó ideig eltart még, az IEA stratégiai tartaléka azonban hosszabb távon semmiképpen sem elegendő arra, hogy befolyásolja a piacokat. Rövid távon, azaz néhány hónapig csökkentheti az olajárat, miközben az előrejelzések azt mutatják, hogy a világkereslet gyorsabban nő a kínálatnál. Így – figyelmeztetnek elemzők – könnyen lehet, hogy az olajár-csökkenési periódust még az idén meredek emelkedés követi. Az IEA tagországai – köztük Magyarország – a kormányok közvetlen ellenőrzése alatt lévő 1,4 milliárd hordón kívül további összesen 2,9 milliárd hordó tartalék felett rendelkeznek. A szervezet tíz éve határozta el, hogy minden tagországa 90 napi importnak megfelelő mennyiséget készletez.
Az IEA döntése azért is érthetetlen, mert szakít Dick Cheney volt amerikai alelnök doktrínájával, hogy válság esetén a Nyugat a szaúdiakra vagy az OPEC-re bízza a pótlást. Arra ugyanis már több példa is volt, hogy az IEA nem mozdult, amikor jelentős mennyiségű olaj esett ki, így például a 2002-es venezuelai sztrájk, Irak 2003-as amerikai inváziója, vagy a Niger deltájában 2005-ben történt szabotázssorozat idején.
