Szokatlan helyzettel szembesül az újra az államfői székre pályázó Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök: a hatalomra kerülése óta eltelt több mint tíz évben először tapasztal számottevő és tömeges tiltakozó megmozdulásokat, amelyeken az ő távozását is követelik. Több tucat oroszországi városban rendeztek tüntetéseket, Moszkvában a rendőrségi becslések alapján húsz-, a szervezők szerint nyolcvanezren vonultak az utcára. Szentpéterváron tízezerre becsülték a tiltakozó gyűlés résztvevőinek számát, és több külföldi fővárosban is tartottak kisebb-nagyobb akciókat az ott élő oroszok hazájuk nagykövetsége előtt. Az ellenzék és a közvélemény egy része szerint ugyanis súlyos csalások kísérték a december 4-ei parlamenti választást, amelyen a kormányzó Egységes Oroszország (JeR) párt kevesebb mint 50 százalékot kapott, és ezzel csak csekély többséget szerzett az alsóházban.
A hatalom eleinte nem nagyon tudott mit kezdeni a demonstrációkkal. A voksolást követő első moszkvai megmozdulást egy idő után szétkergették, aztán finomítottak a módszereken. Az eredetileg a Kreml közelébe, a Forradalom terére tervezett múlt szombati tüntetés méreteit például azzal próbálták csökkenteni, hogy egy távolabbi helyszínre helyeztették át a szervezőkkel. A moszkvai iskolák 9–11. osztályos, vagyis 16–18 éves diákjainak a nagygyűlés idejére váratlanul központi dolgozatot írtak elő orosz nyelvből. Az országos tiszti főorvos pedig arra figyelmeztetett, hogy a hideg és a tömeg miatt az influenzafertőzést kockáztatják az utcára vonulók. Mivel a megmozdulásokat jórészt a Facebookon és a leglátogatottabb orosz közösségi portál, a VKontaktye csatornáin szervezték, egy belügyi vezető még azzal az ötlettel is előállt, hogy fel kellene számolni a világháló anonimitását – amit később Rasid Nurgalijev belügyminiszter ostobaságnak nevezett.
A politikusok igyekeztek relativizálni a tüntetéseken felvetett problémákat. Putyin például arról beszélt, hogy az akciókat külföldről gerjesztik, és néhány ellenzéki vezetőnek jelzésként szolgált Hillary Clinton amerikai külügyminiszter bírálata az oroszországi választásról. A kormányfő ezzel a közvélemény jelentős részében még a hidegháborús időkből megmaradt Amerika-ellenességre apellált. Dmitrij Medvegyev államfő ugyanakkor a hatalom magabiztosságát igyekezett sugallni, amikor siránkozásnak nevezte a voksolási csalásokról szóló híreket és az interneten megjelent videofelvételeket. Igaz, múlt heti prágai látogatásán már a visszaélések kivizsgálását ígérte, hozzátéve, hogy ez a Központi Választási Bizottság (CIK) és a bíróságok dolga. A CIK elnöke, Vlagyimir Csurov viszont hamisítványoknak nevezte a csalások bizonyítékaként bemutatott filmfelvételeket, amelyek némelyike szerinte napokkal a szavazás előtt készült.
Hasonló érveket hangoztattak a JeR képviselői is, akik más kormánypárti szervezetekkel együtt hétfőn Putyint támogató ellentüntetést tartottak Moszkvában. Arra hivatkoznak, hogy nem lehet sok alapjuk a kifogásoknak, hiszen a választási végeredmény megfelel a közvélemény-kutatók előrejelzéseinek. A pártnál ugyanakkor nem ellenzik a manipulációgyanús esetek kivizsgálását, bár úgy vélik, ilyenből nincs olyan sok, hogy a voksolás kimenetelét befolyásolhatta volna, jelentős részükért pedig szerintük éppen az ellenzéket terheli a felelősség.
Putyin és Medvegyev közben azt hangoztatta, hogy a velük egyet nem értőknek joguk van tüntetni – ha azt törvényes keretek között teszik. Szombaton ennek megfelelően még a tiltakozók szerint is korrekten léptek fel a rendőrök, és az eseményről a tévéhíradók is részletesen beszámoltak. A Kremlben alighanem arra számítanak, hogy a mozgalom magától kifullad. Ha másért nem, hát azért, mert közel az év vége, az új esztendő pedig Oroszországban kéthetes ünnepsorozattal kezdődik.
A megmozdulásoknak sem vezetőjük, sem egységes programjuk nincs – mondta a HVG-nek Szergej Mihejev, a Politikatechnológiai Intézet moszkvai tanácsadó cég vezérigazgatója. Szerinte a tüntetések méreteiről szóló hírek túlzóak, komoly változásokra nem lehet számítani. Bár valóban érzékelhető egyfajta tiltakozó lendület, naiv, aki bármilyen „színes forradalomról”, az arab országokban lezajlottakhoz hasonló megmozdulásokról beszél – fejtegette. Más értékelések megemlítik, hogy a tüntetések a nagyvárosokra korlátozódtak, és résztvevőik jelentős része nem a pártok felszólítására, hanem magától ment az utcára. Vagyis a tömegben a politikára érzékeny fiatalok és annak a középosztálynak a képviselői is ott voltak, amelynek megjelenését, megerősödését oly régóta várta a hatalom – ha nem is így.
Az akciósorozat elsősorban Putyin számára figyelmeztetés. A politikai rendszer korrekciója várható, de továbbra is a hatalom teljes kontrollja alatt – véli Mihejev. Ennek jelét látja például abban, hogy kormányzati körök hosszú időn át kísérleteztek – sikertelenül – a politikai palettát színesítő, de számukra is elfogadható liberális párt létrehozásával, aminek szándékát legutóbb a pénzügyminiszteri posztról nemrég leváltott Alekszej Kudrin is bejelentette. Az sem véletlen – mondta a HVG-nek az elemző –, hogy a JeR választási listájának élére Medvegyev, nem pedig Putyin került, aki közben az Összoroszországi Népfront formájában szélesebb együttműködést szervezett, vagyis mintha igyekezne távolságot tartani a kormányzó párttól.
A minap szóvivőjétől, Dmitrij Peszkovtól például azt idézte a BBC brit rádió orosz adása, hogy Putyin független politikus, mert sohasem volt közvetlen kapcsolata a kormánypárttal. Peszkov persze utóbb helyesbített, mondván, angol nyelvű nyilatkozatát félrefordították. Hiszen Putyin – igaz, pártonkívüliként – még mindig a JeR elnöke, bár a felmérések tanúsága szerint a közvélemény ennek ellenére sem mossa össze személyét és a szervezetet. Tekintélye és népszerűsége sokkal nagyobb, mint a pártjáé, amire Putyin igyekszik is ráerősíteni. Például azzal, hogy az elnökválasztáson – amelyre hétfőn jelöltként a milliárdos üzletember, Mihail Prohorov is bejelentkezett – nem a JeR, hanem elsősorban a népfront aktivistáinak segítségére számít.
POÓR CSABA
