Politikai demonstrációra is fel akarja használni az Eurovíziós Dalfesztivál Bakuban zajló döntőjét az azeri ellenzék. Tüntetések sorozatát tervezi, aktivistái „Szabadságot a politikai foglyoknak” feliratú pólót viselnek majd, és több száz híve arra készül, hogy a szombati finálén is hangoztassa ezt a követelést. A kulturális esemény keltette figyelem jó alkalom arra, hogy a nemzetközi színtéren is bírálják a hatalmat, mondván: a dél-kaukázusi szovjet utódállamban megsértik az emberi jogokat, a sajtószabadságot, elnyomják az ellenzéket. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet szerint hat újságírót és 14 politikai foglyot őriznek azerbajdzsáni börtönökben.
A kormány tagadja a vádakat. Lelkiismereti okokból senkit sem tartanak fogva, büntetőeljárás csak köztörvényes ügyekben indul – hangoztatják, hozzátéve, hogy a főváros központjában tiltják ugyan, ám a kevésbé forgalmas helyeken engedélyezik a tüntetéseket az ellenzéknek. Bakuban gyakran érvelnek azzal is, hogy húsz évvel a függetlenné válás után nem lehet a nyugat-európaihoz fogható demokráciát elvárni az országtól.
A parlamentben – a 2010-ben vitatott körülmények között, alig több mint ötvenszázalékos részvétel mellett rendezett választások nyomán – nincs valódi ellenzék, a kormány legelszántabb ellenfelei nem jutottak mandátumhoz. Még szilárdabbá vált viszont az 51 éves Ilham Aliyev államfő hatalma, amelyet a 2003-as választáson szerzett meg, miután apja, az Azerbajdzsánt a szovjet korszakban is vezető Heydar Aliyev elnök súlyos betegsége miatt lemondott a jelöltségről. 2008-ban egy újabb voksolás óriási többséggel megerősítette az ifjabb Aliyevet az államfői tisztségben, majd egy évvel később népszavazással törölték el azt a szabályt, hogy egyvalakinek legfeljebb két államfői mandátumot lehet kitölteni.
A Transparency International legutóbbi korrupcióészlelési listáján Azerbajdzsán 183 országból a 143. helyre került. Bár az utóbbi években lépéseket tettek a visszaélések ellen, tavaly például külön kampányt indított az elnök, és még telefonos forródrótot is létesítettek, szakértők úgy vélik, hogy még mindig sok befektetőt elriaszt a korrupció, amelynek érzékelési szintje az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és a Világbank közös elemzése szerint is Azerbajdzsánban az egyik legmagasabb a rendszerváltó országok között.
A több mint százmillió európai tévénézőhöz eljutó dalverseny, amelyre a hivatalos költségvetés alapján 67 millió, sajtóbecslések szerint valójában 277 millió dollárt költenek, a hatalomnak is jó propaganda. Szívesen hangsúlyozzák például Bakuban a gazdasági eredményeket. 2006-ban Azerbajdzsán a világ legütemesebben fejlődő országa volt, gazdasága akkor 35 százalékkal nőtt, az utóbbi nyolc évben pedig – a központi bank adatai szerint – megháromszorozódott a GDP. A szegénységi küszöb alatt élők arányát a 2001-es 50 százalékról 8 százalék alá szorították le, januárban a költségvetés többlete a GDP 27 százaléka volt, és az idei első negyedévben 3,1 százalékos inflációt mértek.
A Magyarországnál valamivel kisebb területű, kilencmillió lakosú ország főleg az energiahordozóknak köszönheti a sikereit. Olajkészletét kétmilliárd tonnára, gáztartalékát 2500 milliárd köbméterre becsülik. Az eladásokból származó bevételeket egy állami alapban gyűjtik, ami a költségvetésnek, különböző szociális kiadásoknak is fontos forrása. Európában úgy tekintenek az Európa és Ázsia határán fekvő Azerbajdzsánra, mint amely a saját készleteiből és a területén keresztül akár közép-ázsiai forrásból is segíthet enyhíteni az energiafüggőséget Oroszországtól. Baku arra törekszik, hogy kihasználja a geopolitikai helyzetében rejlő lehetőségeket, igyekszik kiegyensúlyozni külpolitikáját. Moszkva eközben próbál befolyást gyakorolni rá: támogatja és egyes feltételezések szerint fegyverekkel is ellátja például Örményországot, amely – igaz, jó ideje komoly harcok nélkül – máig hadban áll Azerbajdzsánnal.
Az azeri területen fekvő Hegyi-Karabah hovatartozása miatt támadt konfliktus még a szovjet időkben kezdődött, de az 1990-es évek elején a függetlenné vált országok között teljesedett ki háborúvá. Az akkor többségében, ma viszont már teljesen örmények lakta térség és hét környező járás örmény ellenőrzés alá került. Bakuban készen állnak a nemzetközi közösség által garantált lehető legnagyobb autonómiát megadni e térségnek, amelyet 750 ezer azeri kényszerült elhagyni, és további 250 ezer menekült Örményországból is érkezett Azerbajdzsánba. Az ország területi épségéhez azonban ragaszkodnak, az örmény erőknek – érvelnek – ki kell vonulniuk onnan.
Nem annyira Örményországgal, mint inkább egy másik szomszéddal, Iránnal szemben Izrael segítségére is számít Azerbajdzsán. A Foreign Policy amerikai külpolitikai folyóirat úgy tudja, hogy Baku 1,6 milliárd dollárért vásárol izraeli fegyvereket, Tel-Aviv pedig lehetőséget kaphat azeri repterek használatára, ami megkönnyítene számára egy esetleges Irán elleni hadműveletet. Mindkét országban tagadják e híreket, ám Irán – ahol különböző becslések szerint 16–30 millió azeri él – ugyancsak igyekszik befolyást gyakorolni Bakura, jórészt a valláson keresztül.
A síita iszlám többségű Azerbajdzsán világi állam, a hit mindenkinek a magánügye, lehet szeszes italt vásárolni, a nők hordhatnak kendőt, de járhatnak miniszoknyában is – hangoztatják Bakuban. Ugyanakkor időről időre Azerbajdzsánban is lelepleznek – szakértők szerint jórészt dagesztáni és iráni szélsőségesek által támogatott – muszlim harcosokat, ám nem látnak valódi terrorveszélyt.
