Még a sok kemény csatát megért, világhírű nehézsúlyú bokszoló, az Udar (Csapás) nevű pártja élén politikai babérokra pályázó Vitalij Klicsko is megszenvedte Kijevben azt a könnygáztámadást, amellyel rohamrendőrök próbálták megfékezni a múlt héten az ukrán parlamentben elfogadott nyelvtörvény ellen tiltakozó tüntetőket. Maga a jogszabály is kisebb harcok árán született meg: a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között verekedés tört ki, amikor a házelnök első helyettese, a kommunista Adam Martinjuk váratlanul előbb a téma napirendre tűzéséről, majd a jogszabályról is megszavaztatta a honatyákat.
A tavaly augusztusban a parlament, a verhovna rada elé terjesztett törvény sorsát végig heves vita kísérte. Az előzetes meghallgatások résztvevőinek többsége, parlamenti bizottságok tagjai, kormánytisztviselők és szakértők is a jóváhagyása ellen foglaltak állást, mondván, ellentmond az alkotmánynak, veszélyezteti a nemzetbiztonságot és az ország egységét. A tiltakozók attól tartanak, hogy a törvény következtében háttérbe szorul az ukrán nyelv, és ez megosztaná a társadalmat. Pedig a tervezet megerősíti, hogy az egyetlen államnyelv az ukrán marad, de a régiókban számos más nyelvet, egyebek közt az oroszt, a beloruszt, az örményt, a tatárt, a bolgárt, a románt és a magyart is lehet hivatalosan – például a helyi hatalmi szervekben, a közigazgatásban – használni, ha az azt anyanyelvként beszélők aránya az adott térség népességén belül eléri a tíz százalékot.
Az ellenzék elsősorban azt kifogásolja, hogy a nyelvtörvényt puccsszerűen, a házszabály megsértésével szavazták meg a Régiók Pártja (PR) által vezetett, az ötpárti parlamentben három frakció támogatta kabinethez lojális honatyák. Ám a vihart valójában az az aggodalom váltotta ki, hogy Ukrajnában a szovjet korszak után ismét előtérbe kerülhet az orosz, amely a törvény értelmében az ország 27 közigazgatási egységéből 13-ban válhatna regionális nyelvvé. A lakosság negyede tartja ugyanis orosz ajkúnak magát – főként a keleti térségekben –, míg az orosz nemzetiségűek aránya csak 17 százalék körül van.
A törvény, amely ellen az ország több más településén is tüntettek, kényes helyzetbe hozta a PR tiszteletbeli vezetői posztját is betöltő Viktor Janukovics államfőt. Noha a hivatalos indoklás szerint a jogszabállyal az elnökválasztási kampányban tett ígéretét akarják valóra váltani, a politikus már jelezte, csak alapos elemzés után dönti el, hogy aláírja-e a törvényt, a kormányt pedig arra kérte, vizsgálja meg a tervezethez fűzött módosító indítványokat. Vagyis a törvény még közel sem végleges, ám nem valószínű, hogy a közeljövőben sikerül kompromisszumra jutni. Főleg az után, hogy a verhovna rada a politikai válság ellenére felfüggesztette a munkát, és szeptember elejéig nyári szabadságra ment.
Az ellenzék biztosan napirenden tartja a témát. Arszenyij Jacenyuk volt külügyminiszter és parlamenti elnök – akinek pártja, a Változások Frontja tavasszal választási szövetséget kötött a hivatalosan gazdasági kár okozásáért börtönben lévő egykori kormányfő, Julija Timosenko Batykivscsina (Haza) pártjával – „Ukrajna Janukovics ellen” jelszóval határidő nélküli tiltakozó akciót hirdetett. Aláírásokat gyűjtenek az államfő lemondatásáért, illetve előrehozott parlamenti és elnökválasztás kiírásáért. Rendkívüli voksolásra azonban már biztosan nem lesz idő, mivel az idén októberben amúgy is törvényhozási választásokat tartanak.
Miközben egyes feltételezések szerint – Vlagyimir Putyin orosz elnök lapzártánk után esedékes ukrajnai látogatása előtt – Moszkvának akartak gesztust tenni a váratlan parlamenti akcióval, az elemzések többsége azt inkább már a választásokat előkészítő manővernek tartja. A cél az lehet, hogy a megméretés előtt mozgósítsák a kormánypárti erők szimpatizánsait. Sokat azonban aligha nyerhetnek, legalábbis ezen az állásponton van Volodimir Feszenko politológus, aki úgy vélekedett, hogy a törvény napirendre tűzésének köszönhetően legfeljebb 2–2,5 százalékkal javulhat a PR támogatottsága, amely különböző felmérések szerint – Jacenyuk és Timosenko szövetségével szinte fej fej mellett – mindössze 18–22 százalékon áll. Véleményét alátámasztani látszik egy másik közvélemény-kutatás eredménye is: a megkérdezettek kétharmada a választások előtti népszerűség-növelő fogásnak tartja a vitatott törvényt. Aminek megvalósítása amúgy is kétséges lenne, mivel alighanem elviselhetetlen terhet jelentene, a kijevi pénzügyminisztérium becslése szerint évente 12–17 milliárd hrivnyába – 350–490 milliárd forintba – kerülne a költségvetésnek.
POÓR CSABA
