Nicasat–1 néven 300 millió dolláros kínai műholdat tervez fellőni Nicaragua 2016-ban – legalábbis erről folynak a tárgyalások a napokban Managuában. A hír sokakat meglepett, Nicaragua ugyanis a világ azon 23 országának egyike, amelynek nincs diplomáciai kapcsolata Kínával, hanem a Peking által renegát tartománynak tartott Tajvannal tart fenn hivatalos viszonyt. Egy jóval nagyobb beruházásról is kínai féllel tárgyalnak: a Panama-csatorna konkurenciájának szánt, a közép-amerikai földnyúlványt nicaraguai területen átszelő, 30 milliárd dollár értékű hajózó útvonalról.
A Kína felé fordulást egyesek annak tulajdonítják, hogy Daniel Ortega elnök attól tart, a napokban újraválasztott Hugo Chávez venezuelai államfőtől érkező segítség az ottani, egyre súlyosbodó gazdasági gondok miatt beszűkülhet, esetleg elapadhat. A radikális baloldali Chávez anyagi támasza ugyanis nemcsak a hatalomba segítette az egykori szandinista vezért 2006 végén – és a WikiLeaks által kiszivárogtatott dokumentumok szerint a 2008-as önkormányzati választáson is pénzelte Ortegáékat –, de kedvezményes kőolajszállításaival, beruházásaival rendszerének a fenntartásából is jócskán kiveszi a részét.
Kérdés, milyen ez a mai Ortega-rendszer. Egyesek szerint autoriter és korrupt, a Facebookon szerveződő, fiatalokból álló Nicaragua 2.0 közösség például egyenesen illegitimnek tartja Ortega elnökségét, és a 2008-as választások kivizsgálását követeli. Most pedig, a november elején tartandó helyhatósági választásokra készülve, protestszavazásra, pontosabban érvénytelen voksolásra buzdítja tagjait.
Sokakat nem zavarnak azonban a választási rendellenességek – pedig Ortega tavaly úgy tudott harmadszor is államfői mandátumot szerezni, hogy elérte az alkotmány átírását –, és nem is kérdőjelezik meg a 66 éves politikus elnökségének legitimitását. 2007-es hatalomra kerülése óta a volt szandinista harcos ugyanis gyökeresen másként vezeti az országot, mint a nyolcvanas évek közepétől 1990-es bukásáig. A Somoza-diktatúra 1979-es megdöntését követő polgárháború után Nicaraguát a szandinisták vezette államosítások, egyebek közt 1,5 milliárd dollár értékű föld, üzlet és egyéb vagyon konfiskálása, hiperinfláció, a külföldiek elvándorlása, 12 milliárd dolláros államadósság jellemezte.
Ortega tanult akkori hibájából, és újonnan hatalomra kerülve első dolga volt elnyerni a befektetők, a lakosság és az ellenzék bizalmát, hogy az ország ne csússzon ismét olyan mély gödörbe, mint 1990-ben, ami végül a bukásához vezetett. Az elnöki posztot visszanyerve már nem bolygatta a magánszektort, sőt a befektetők számára bizalmi légkört teremtett, amit az IMF is elismert. Üzletbarát politikájával, adókedvezményekkel és különleges gazdasági övezetek létrehozásával nyitott a külföld felé, és ma egyre több cég próbál szerencsét Nicaraguában, köztük a jelenlegi legnagyobb munkaadó, a kanadai B2Gold bányászati vállalat is. Megerősödött a helyi bankszektor, az export értéke megduplázódott, a külföldi befektetések értéke pedig az ötszörösére emelkedett. Az abortusz teljes tiltásával még a katolikus egyházat is maga mellé tudta állítani.
A gazdaság átmeneti esés után tavalyelőtt és tavaly is 4,5 százalékkal nőtt, nem kis részben a még mindig meghatározó mezőgazdaság eredményeinek, illetve az agrártermékek világpiaci áremelkedésének köszönhetően. De az is számít, hogy a nicaraguai munkaerő versenyképes, egyre több világcég gyártja ott a termékeit az immár kiszámítható gazdasági környezetben.
A kontinens – Haiti után – második legszegényebb országában ugyanakkor a lakosságnak még mindig a 15 százaléka él napi egy dollárnál kevesebből. Pedig Ortega – tanulva Cháveztől – több mint negyvenféle szociális programot indított, nagyrészt külföldi segítséggel, köztük IMF-részvétellel is. Az egyik program keretében a legszegényebb családoknak öt csirkét és egy kakast osztottak ki, a Tető-terv során pedig cinklemezeket adtak át rászorulóknak, hogy kijavíthassák lyukas háztetőiket. Külön mikrohitelekkel segítik a nőket vállalkozások beindításában, országszerte fejlesztik az infrastruktúrát, és csökkentették az egészségügyi és oktatási költségeket. Az energiaszektorban megcélozták, hogy 2016-ra a mostani olaj helyett javarészt megújuló energiaforrásokból nyerjék az áramot, így a geotermikus, a szél- és napenergia-hasznosításban nőnek a beruházások.
Számos kritika éri ugyanakkor Ortegát, hogy a Venezuelából – nagyrészt kőolaj formájában – érkező, évi 500 millió dollár értékű „segélyt” egy venezuelai–nicaraguai vegyesvállalat kezeli, aminek ténykedése meglehetősen átláthatatlan. Külföldi szakértők szerint a szandinistáknak komoly érdekeltségeik vannak az energiaszektorban, az élelmiszerexportban, a turizmusban és a médiában is. Több televíziós csatorna és hírportál például Ortega legbelső köreihez kapcsolódik. A pragmatikussá vált Ortega ugyanakkor ügyel arra, hogy ne bolygassa az ország gazdaságában meghatározó 12 család érdekköreit.
