„Vigyen magával elég gyűrődésmentes, ropogós dollárt” – figyelmeztette egy malajziai pénzváltó a HVG Mianmarba (a korábbi Burmába) tartó tudósítóját. Kizárólag friss amerikai bankókat fogadnak el, ezekkel lehet fizetni turisztikai szolgáltatásokért, de ha kell, változatos árfolyamokon át is váltják a helyi valutára, a kyatra. Bankautomaták egyelőre csak elvétve akadnak. A határvidékeken dúló polgárháború miatt csak légi úton juthatnak be az országba a turisták, többségük Bangkokból és a maláj fővárosból, Kuala Lumpurból. A regionális fapados Air Asia társaság legújabb óriásplakátjai Jangon és Mandalay város nevezetességeivel csábítják az utazni vágyókat.
A térség más országaival ellentétben a megérkezéskor nem lehet vízumot váltani, azt előre be kell szerezni, de a turisták száma az idén így is megközelítheti az 1,3 millió főt. Ekkora áradatra az ország nincs felkészülve, nem ritka, hogy a megugró keresletet kihasználva a szobaárak megtriplázódnak, vagy szállodai ágy hiányában az utazók buddhista kolostorokban húzzák meg magukat. Bár az úthálózat egyre jobb, és a modern buszok menetideje is évről évre javul, egyelőre csak az ország középső részei látogathatók. Gyakoriak az áramkimaradások – a Világbank szerint csak a háztartások negyedében van elektromosság –, a közvilágítás alig működik. A mobilhálózat gyenge, Észak-Korea után itt van a második legkevesebb készülék, a világháló elérhetősége néhány internetkávézóra korlátozódik, ott is a modemes idők lassúsága a jellemző.
Hirtelen jöttek a változások, amivel Mianmar rögtön egy nagyhatalmi játszma kellős közepén találta magát. Az 1962 óta hatalmon lévő junta 2010 novemberében tartott választásokat, 2012-ben pedig az időszaki szavazáson a korábban 15 éven át házi őrizetben tartott, az ellenzék jelképévé emelkedett, Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi és pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért is bejutott a törvényhozásba. Thein Szein, a tábornokból lett elnök a gazdasági és politikai reformok után tavaly eltávolította a kabinetből a keményvonalas katonákat, és eltörölte a sajtótermékek megjelenése előtti cenzúrát is.
Az államfő március elején többnapos európai látogatást tett, és fontos politikai vezetők sora látogatott el Mianmarba. Hillary Clinton akkori amerikai külügyminiszter 2011 végén vizitált, egy évvel később Barack Obama követte, aki mint hivatalban lévő amerikai elnök elsőként járt az országban. A napokban ezt a látogatást Thein Szein viszonozta, ami az amerikai gazdasági szankciók végleges feloldásához vezethet – előtte csak 1966-ban, a négy évvel korábban puccsal hatalomra került, Mianmart 1988-ig vaskézzel irányító Ne Win tábornok volt a Fehér Ház vendége. Az EU áprilisban törölte el a kereskedelmi embargót – kivéve a fegyvereladásokat –, amire Thein Szein 56 politikai fogoly szabadon bocsátásával reagált, amerikai útja előtt pedig további 23 rab hagyhatta el a börtönt.
A gazdasági kordon szorításában a külkereskedelem az utóbbi fél évszázadban Thaiföldön, és még inkább Kínán keresztül zajlott, utóbbi összesen 27 milliárd dollárt fektetett be az országban. Az USA megjelenésével Mianmar oldhatja egyoldalú függését, Washington pedig mérsékelheti Peking befolyását a számára egyre fontosabb térségben, így a szankciók eltörlése mindkét fél érdeke. Kína a déli Jünnan tartományából Jangonba szeretne közvetlen vasútvonalat építeni, de olaj- és gázvezeték lefektetésén is dolgozik, amivel nemcsak a modern kori kalózok által fenyegetett Malaka-szorost kerülné ki, hanem gyorsabb és olcsóbb szállítási útvonalhoz is jutna a Közel-Kelet és Európa felé.
Az 1930-as években még a világ legnagyobb rizsexportőrének számító Mianmarban a külföldi befektetések nagy része eddig az olaj- és gázszektorra összpontosult. A jelenleg érvényes szabályok alapján a külföldiek nem szerezhetnek többséget, de a tervek szerint ez a korlátozás megszűnik, lehetséges lesz százszázalékos tulajdonú leányvállalatokat alapítani, és akár ötévi adómentességhez jutni. Mianmar számára fontos kérdés az is, hogy a kétmillió vendégmunkás, aki eddig Thaiföldön dolgozott, hazatér-e, és milyen tapasztalatokat hoz magával. Az Ázsiai Fejlesztési Bank arra számít, hogy a reformok ütemes folytatásával a következő évtizedben a 60 millió lakosú ország évi 7-8 százalékos gazdasági növekedést is elérhet. Ez segítheti a társadalmi problémák megoldását is. Afganisztán után Mianmar a világ második legnagyobb ópiumtermelője, az egy főre jutó GDP alig 1300 dollár, és a középosztály még nem tudott kialakulni.
A hadsereg a politikában enged ugyan, de a gazdaságban őrzi erős pozícióit. Két legnagyobb ernyővállalata – a Myanmar Economic Holdings és a Myanmar Economic Corporation – főleg kereskedik, de jelen van a bankszektorban, az idegenforgalomban, a közlekedésben és az építőiparban is. A parlamentben a képviselői mandátumok negyede a katonáké, ahogy övék a védelmi, a belügyi és a határőrizeti tárca is. A költségvetés 14 százalékát emésztik fel a katonai kiadások, így a 400 ezres hadsereg fenntartása.
Furcsa helyzetbe került az ellenzékiként karizmatikus Suu Kyi, akiről egyre több híve véli, hogy túlságosan alkalmazkodik a hatalomhoz. Márciusban, a hadsereg napján például az első sorból nézte a díszszemlét azoknak a tábornokoknak a társaságában, akik nem is olyan régen még fogságban tartották, és már az is előfordult, hogy dicsérte a katonákat. A szemére vetik, hogy közönyösen viselkedik a Mianmarban kiközösítetten élő muszlim rohingyák sorsa iránt, pedig sorozatosan támadásokat hajt végre ellenük a gyakran buddhista szerzetesek által is tüzelt csőcselék. De a 67 éves politikus számára fontos a hadsereg jóindulata, hiszen ha szeretne indulni a két év múlva esedékes elnökválasztáson, akkor a katonák támogatására is szüksége van. A mandátumok negyedének birtokában ők megakadályozhatják ugyanis, hogy a parlament módosítsa a 2008-as alkotmányt, amely kimondja, hogy nem lehet államfő az, akinek külföldi házastársa van vagy volt, márpedig Suu Kyi 1999-ben elhunyt férje, Michael Aris brit állampolgár volt.
GÁL KRISZTIÁN / JANGON
