Tízezrek ünnepeltek az utcákon Brazíliában, amikor a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2007-ben nekik ítélte a sportág világbajnokságának, a nyári olimpia után globálisan a legnézettebb sporteseménynek a rendezési jogát. Mostanában is tízezrek vannak az utcákon, ám ők tüntetnek, mert úgy vélik, a futballseregszemle túlzottan nagy terhet ró az országra, és a pénzből inkább iskolákat, kórházakat kellett volna építeni, s újabb milliókat kiemelni a mélyszegénységből.
Hét éve Latin-Amerika legnagyobb gazdasága abban bízott, hogy a világbajnokság megrendezésével és a Rio de Janeiróban tartott 2016-os nyári játékokkal ugyanúgy bekopogtat a fejlett országok elit klubjának kapuján, mint Tokió az 1964-es, Szöul pedig az 1988-as olimpiával. Most viszont azért szurkolhatnak, hogy elmaradjanak a sztrájkok, a közlekedési infrastruktúra kibírja a csapatok és a szurkolók mozgását, az újságíróknak legyen működő mobil- és internetkapcsolatuk a helyszíneken, a külföldiek pedig a még mindig nem mindenütt teljesen kész stadionok közvetlen környezetén kívül is biztonságban érezzék magukat.
Demonstrálók Brazíliában
AFP
A helyzetet tökéletesen illusztrálja, hogy a legnépesebb brazil városban, az ország gazdasági központjában, Sao Paulóban a világbajnokságra épített stadionban vasárnap 37 ezer néző előtt játszották az utolsó tesztmérkőzést, mert biztonsági okokból nem engedtek be több embert a 62 ezres arénába. A FIFA határideje szerint a létesítményt a tavalyi év végére tokkal-vonóval át kellett volna adni, de még mindig a székeket szerelik a helyükre, a nézőteret fedő üvegpanelek csak a vb után érkeznek meg, és a biztonsági ellenőrzés lassúsága miatt szurkolók százai késték le a kezdőrúgást. A helyi szervezők szerint másfél heti kemény munka vár rájuk, és a most bakizó biztonsági emberek az elődöntőre már mindent fejből tudnak majd. A baj csak az, hogy az emlegetett mérkőzés július 9-én esedékes, előtte viszont már öt meccset játszanak a stadionban, legelőbb is a torna nyitótalálkozóját június 12-én, amikor a házigazda Brazília Horvátország ellen lép pályára.
A világbajnoksághoz kapcsolódó létesítmények és infrastrukturális beruházások sorában alig találni olyat, ami időben, és nem a költségvetést alaposan túllépve készült volna el. A teljes számla 11,7 milliárd dollárnál tart, ami éppúgy rekord a vébék történetében, mint az ebből stadionokra költött 3,6 milliárd. Ráadásul a brazilok ez utóbbit csak maguknak köszönhetik, hiszen az építkezésekkel – vagy a VIP-vendégeket illető bánásmóddal – kapcsolatban gyakran túlzott igényekkel vádolt FIFA csak nyolc stadiont kért, ám a házigazdák tizenkettőt vállaltak. Elsősorban azért, hogy a hatalmas országban minden régió kivehesse a részét a fociünnepből – a befolyásos gazdasági és politikai érdekcsoportok pedig az építkezésekkel járó haszonból. A felkészülés során számolatlanul folyt el a pénz, a nemzetközi szervezetek becslése alapján Brazíliában évente legalább 40 milliárd dollárt nyel el a korrupció, és félelmetes a bürokrácia: a Világbank felmérése szerint átlagosan 107,5 munkanapba kerül egy vállalkozás beindítása, és 400 napig is elhúzódhat egy építési engedély kiadása.
A kandidálás idején hivatalban lévő államfő, Luiz Inácio Lula da Silva azt ígérte, az arénák zömmel magántőkéből készülnek majd, ám a számla 90 százalékát az államkassza fizeti. Így épült 300 millió dollárért 40 ezres stadion az Amazonas-vidék fővárosában, Manausban, ahová az esőerdőre kíváncsi turisták özönlenek, de futballtradíció nincs – a helyi rangadó 1500 nézőt vonz. Az ország második legnagyobb befogadóképességű arénáját pedig a fővárosban, Brasíliában húzták fel, ahol nem akad komolyan vehető csapat – az eredetileg tervezett összeg háromszorosáért, 625,5 millió dollárért.
Ígéretekben nem volt hiány más területeken sem. Sao Paulo és Rio között 16 milliárd dolláros költségű szuperexpresszt terveztek, ami az idővel az egész országot átszövő – Latin-Amerikában első – gyorsvasúti hálózat induló eleme lett volna. 2009-ben még úgy volt, hogy a világbajnokság kezdetére készen lesz, ám a határidőt azóta 2020-ra tolták ki, és senki nem venne rá mérget, hogy akkor tényleg közlekedni fognak majd a szerelvények. Az északkeleti Fortalezában a stadion ugyan elkészült, ám a repülőtér termináljának a bővítése nem, így az érkezőket egy hatalmas sátor fogadja.
A világbajnokságra 600 ezer külföldi szurkolót várnak, akik kétharmada Rióba tart. Számukra mellbevágó lehet az a figyelmeztetés, hogy ne ellenkezzenek, ha az utcán megpróbálják kirabolni őket, mert az értékeik mellett az életüket is elveszíthetik, készpénzt pedig a biztonságuk érdekében a szállodájukban található automatából vegyenek fel. Hasonló baljós mondatok négy éve, a dél-afrikai világbajnokságra való készülődés idején is elhangzottak, ám ott nem igazolódtak be a félelmek. Brazíliában 157 ezer rendőr, katona és privát biztonsági ember dolgozik majd azon, hogy az ő országuk se riasztó bűnesetekkel, hanem sportsikerekkel kerüljön be a hírekbe. Az ország 17 ezer kilométeres határát katonák tízezrei vonják majd szigorúbb ellenőrzés alá, és a torna 64 mérkőzése alatt repülési tilalmat rendelnek el a stadionok fölött.
Külön program indult hat éve a 2016-os olimpiai rendezésre is készülő Rióban a 6,3 milliós város lakosainak ötödét befogadó, túlzsúfolt és bűnözéssel súlyosan fertőzött bádogvárosok, a favellák pacifikálására. A turisták által kedvelt helyek tőszomszédságában, jellemzően a hegyoldalakon lévő nyomortelepek a kábítószer-kereskedés gócpontjai, ahol a rendőrség és a katonaság megerősített jelenléttel próbál legalább átmeneti időre viszonylagos nyugalmat teremteni. Az eredmény felemás, a bandákkal vívott tűzharcokban több katona és rendőr életét vesztette, az utcai rablások száma pedig Rióban tavaly 6700-ra emelkedett az előző évi 4700-ról. Ennek is betudható, hogy a vb alatt a Maracana Stadion környékét és a turisták által kedvelt helyeket 7 ezer katona őrzi majd.
Bár Lula, majd utódja, a jelenlegi elnök, Dilma Rousseff irányításával a Munkáspárt vezette kormány 40 millió embert emelt ki a mélyszegénységből a 200 milliós országban, a jövedelmi különbségek – amelyek például a favellák és jóval gazdagabb környezetük kontrasztjában megmutatkoznak – még mindig hatalmasak. Ezt a brazilokkal ideig-óráig el tudja feledtetni a futball, ám sokan attól tartanak, ha a válogatott nem váltja be az esélyét, és nyeri meg hatodik – s házigazdaként első – világbajnoki címét, akkor a társadalmi feszültség robbanhat. Tavaly júniusban a nagyvárosi buszjegyek árának húszforintnyi emelése volt a szikra, amely a katonai diktatúra bukása óta nem látott, több százezres tüntetéssorozathoz vezetett, és ahhoz, hogy a Konföderációs Kupa nyitómérkőzésén a vadonatúj brasíliai stadionban kifütyülték Rousseffet és vendégét, Sepp Blatter FIFA-elnököt. Erre most nem lesz lehetőség, mert június 12-én a hírek szerint egyikük sem beszél a Brazília–Horvátország-összecsapás előtt.
A siker vagy a bukás akár az októberi elnökválasztást is befolyásolhatja. Rousseff népszerűségi mutatóját az egy évvel ezelőtti tiltakozáshullám a hivatali ideje alatti legmélyebb szintre, 30 százalék alá vitte, és bár onnan visszakapaszkodott, májusban ismét 37 százalékra süllyedt. Ha Brazília nem szerzi meg az áhított trófeát, még hevesebb népharag lehet a költséges rendezés miatt, miközben a vb támogatottsága a 2008-as 79 százalékról idén áprilisra 48-ra csökkent. Rousseff szerencséje, hogy az ellenzéke megosztott, mert hiába rekordalacsony, 5 százalékos a munkanélküliség, az infláció makacsul 6 százalék fölötti, a gazdasági növekedés pedig a korábbi felére, 2 százalékra lassult, és tovább fékeződik. Úgyhogy az elnök nem csupán hivatalból lehet vezérszurkolója annak, hogy a Maracanában július 13-án – az 1950-es nemzeti tragédiát jóvá téve – a brazil válogatott kapitánya emelje magasba a győztesnek járó kupát, mert az a szinte másnap induló kampány idejére választópolgárok tömegeivel feledtetheti a gondokat.
NAGY GÁBOR
