Mindenféle háborúk

„A gázcsapok elzárása az ukrán állam és függetlenség elleni orosz agresszió újabb szintje. Nem fogjuk támogatni az orosz állami gázmonopóliumot, a Gazpromot, és Ukrajna polgárai nem fognak évente ötmilliárd dollárt kivenni a zsebükből azért, hogy Moszkva megvegye azokat a tankokat, repülőket és egyéb fegyvereket, amelyek később Ukrajnát lövik” – magyarázta Arszenij Jacenjuk ukrán miniszterelnök, hogy kormánya miért nem akarja kifizetni a Gazprommal szemben fennálló 3,5 milliárd dolláros tartozását sem. A politikus az után nyilatkozott, hogy zsákutcába jutottak az orosz–ukrán ártárgyalások, és a Gazprom felfüggesztette az Ukrajnának szánt gáz szállítását, s – a tranzitmennyiségen felül – csak annyit hajlandó átadni szomszédjának, amennyit az előre kifizet.

A lezuhant ukrán gép roncsai

AFP

 Jacenjuk álláspontja is arra utal, hogy egyelőre semmi esély az orosz–ukrán kapcsolatok rendezésére, s így a kelet-ukrajnai helyzet stabilizálására. A felek ugyanis minden kérdést politikai tartalommal töltenek meg: míg Ukrajna az általa elismert tartozását sem fizeti meg, Moszkva akkor emelte közel duplájára – ezer köbméterenként 286 dollárról 480 dollár fölé – a gáz árát, amikor február végén Kijevben elűzték a Moszkva szövetségeseként számon tartott ukrán államfőt, Viktor Janukovicsot. Bár Moszkva jogosan követeli a gáz ellenértékét, az is figyelemre méltó, hogy a Gazprom csak a politikai ellenfelekkel keménykedik: az Oroszországhoz csatlakozni akaró, hivatalosan Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaság már 2009 óta nem fizet, s annak ellenére folytatódnak a szállítások, hogy a kifizetetlen számlák összértéke négymilliárd dollár fölé emelkedett.

A gázcsapok elzárása egyelőre nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy megismétlődne a 2006-os, illetve 2009-es orosz–ukrán gázháború. Akkor Ukrajna a Közép- és Nyugat-Európának szánt tranzitszállítmányok megcsapolásával oldotta meg saját ellátását, s ennek következtében több országban, köztük Magyarországon is veszélybe került az energiaszolgáltatás. Most azonban jóval kisebb a fogyasztás, mint a téli hónapokban, s az európai, így a magyarországi tárolókban is maradt annyi gáz, amennyi a gondtalan ellátásra elegendő. Hosszabb távon, az ősz beköszöntével – ha Ukrajna újra megkezdi a tranzit megcsapolását – viszont szükségessé válhat fogyasztási korlátozások elrendelése. A kilátások egyelőre nem túl biztatóak: újabb időpont kijelölése nélkül beszüntették a tárgyalásokat, s a politikusok a média közvetítésével küldözgetnek egymásnak egyre durvább üzeneteket. A piaci félelmeket mutatja, hogy az azonnali gázpiacon egy nap alatt 6,2 százalékkal emelkedett az energiahordozó ára.

A szavak háborúját ezúttal Andrij Descsicja ügyvezető ukrán külügyminiszter robbantotta ki, aki a kijevi orosz nagykövetség előtt összeverődött több száz tüntető nagy örömére „pöcsfejnek” titulálta Vlagyimir Putyin orosz államfőt. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta, a sértés után már nincs miről tárgyalni Descsicjával, míg Ramzan Kadirov csecsen elnök – Putyin nagy tisztelője – azt hangsúlyozta, hogy az ukrán politikus az egész orosz népet megsértette, s emiatt térdre ereszkedve kell bocsánatért esedeznie. Kijevi források szerint Descsicjának eddig sem volt esélye arra, hogy helyet kapjon a formálódó új ukrán kormányban, s Kijevben csak azért nem fognak sietni a leváltásával, hogy ne tűnjön úgy, mint ha a miniszter orosz nyomásra távozna. Nemcsak a durva hangnem, hanem a nagykövetség előtti tüntetés sem válik Ukrajna becsületére: a rendőrök órákon keresztül tétlenül szemlélték, amint a pár száz radikális demonstráló felfordítja a diplomáciai képviselet előtt álló kocsikat, s kőzáport zúdít az épület ablakaira.

Közben Kelet-Ukrajnában egyre súlyosabbá válnak a harcok, s több jel utal arra, hogy Oroszország felől szabadon áramlanak be a szakadároknak szánt nehézfegyverek. Ukrán vádak szerint Rosztov térségéből legalább három harckocsit juttattak át Ukrajnába a szakadárok kezén lévő Luhanszk közelében, s más forrásokból is érkeznek fegyverek a kijevi kormány ellen harcoló erőkhöz. Bár Moszkva hazugságnak nevezte a kijevi állításokat, NATO-források alapján több műholdfelvétel is bizonyítja, hogy a tankok valóban Oroszországból kerültek Ukrajnába. A harckocsik festése is orosz mintájú, így valószínűleg nem igazak azok az állítások, amelyek szerint a szakadárok az ukrán hadseregtől zsákmányolták a páncélosokat.

Kijevben bejelentették, hogy lezárják az ukrán–orosz határt, s megkezdik a két ország közötti választóvonal egyoldalú kijelölését. Ez arra utal, hogy Ukrajna kerítést akar emelni a zöldhatár egy részén is, de kétséges, hogy képes lenne-e maradéktalanul megvalósítani terveit. A határ térségének jelentős részét ugyanis a szakadárok ellenőrzik, s a Kijevhez hű határőregységek laktanyái zárlat alatt vannak. A több mint kétezer kilométeres határ alig több mint 250 kilométeres szakasza áll jelenleg a kormányerők, illetve a most szerveződő mobil határvédelmi egységek ellenőrzése alatt.

A helyi erőviszonyokat mutatja az is, hogy a szakadárok a múlt hét végén a luhanszki repülőtér közelében légvédelmi géppuskákkal lelőtték az ukrán hadsereg Il–76-os szállítógépét. A repülőn 49-en tartózkodtak, s egyikük sem élte túl a támadást. Kijevi állítások alapján viszont sikerült visszafoglalni a szakadároktól az Azovi-tenger partján lévő fontos települést, Mariupolt. A kikötőváros az utóbbi hónapokban többször is gazdát cserélt, az ukrán belügyminisztérium szerint viszont most annyi a különbség, hogy a helyi lakosság felhagyott a lázadók támogatásával.

NÉMETH ANDRÁS