Hol tágasabb?

Öt lövéssel végezték ki a múlt hét végén Tirana belvárosában Artan Santót, a Credins Bank vezérigazgatóját. Helyi források szerint az 58 éves szakembernek azért kellett meghalnia, mert vezetése alatt a pénzintézet túl gyorsan növekedett, s ezzel megzavarta a helyi erőviszonyokat. A fényes nappal végrehajtott merénylet – a motoron ülő két elkövető nyom nélkül eltűnt – kényes időpontban történt: az EU gyakorlatilag a leszámolás pillanataiban adta meg Tiranának a hivatalos tagjelölti státust. Ráadásul a sok nem után született brüsszeli igen indoklásában előkelő helyen szerepelt, hogy a balkáni országban az utóbbi hónapokban komoly harc kezdődött a szervezett bűnözés és a korrupció ellen.

A látványos gyilkosság ellenére valóban születtek eredmények. Megvesztegetett bírák és ügyészek ellen indítottak eljárást, és a rendőrség június közepén visszafoglalta a kábítószer-kereskedőktől Európa „cannabisfővárosát”, a görög határ közelében található Lazarat falut. A település 15 évig állt a nehézfegyverekkel is felszerelkezett drogmaffia ellenőrzése alatt, s az évente termelt négymilliárd euró értékű kábítószer jelentős része az európai illegális piacra került. A várakozásokkal ellentétben a hatósági fellépés nem ütközött ellenállásba: miután a rendőrök több napig gyűrűbe zárva tartották a falut, a titkos útvonalakat ismerő maffiavezérek elmenekültek, a rendfenntartók pedig felégették a kendermezőket, illetve az elkobzott 25 tonna marihuánát. Kérdéses viszont, mit hoz a jövő a falu számára. A leggazdagabb albániai település lakói most ugyanis megélhetés nélkül maradnak, s nem valószínű, hogy a kormány által kilátásba helyezett befektetések – Tirana egyebek mellett ruhaipari cégek odatelepítését ígérte – a kábítószerhez hasonló nyereséget termelnek majd.

Albánia a szocialista párti ellenzéki politikus, Edi Rama egykori tiranai polgármester győzelmét hozó tavaly szeptemberi parlamenti választás után indult meg a reformok útján. Az előrelépést az tette lehetővé, hogy a hatalomból kiszorított korábbi államfő, majd miniszterelnök, Sali Berisha vezette Albán Demokrata Párt (PDS) súlyos vereséget szenvedett, s így elmaradt az utóbbi tíz évben megrendezett választásokat rendre követő belpolitikai válság. A hetvenéves Berisha valószínűleg végleg eltűnik a politikai életből, amit sokáig meghatározott: 2005-ben kezdődött, nyolcéves kormányfői időszakára jutott az Albániát is megrokkantó nemzetközi pénzügyi válság, s emiatt a korábban 5-6 százalékos éves gazdasági növekedés 2013-ra fél százaléknál is kisebbre mérséklődött. „Berisha az összes hatalmi ágat irányítani akarta, a gazdasági befolyást is a maga, illetve szövetségesei kezében szerette volna összpontosítani. Végül mégis képtelen volt megoldani a gazdasági válságot, jelenleg is húsz százalék körül van a munkanélküliség, ezért a választók megbüntették őt és a PDS-t” – magyarázta nemrég egy sajtóértekezleten Artan Puto, a Tiranai Egyetem politikatudományi tanszékének a vezetője, aki szerint negyedszázaddal a rendszerváltás után az albánok is megelégelték Berisha autoriter politikáját.

A többi nyugat-balkáni ország példája (lásd a Balkáni táncrend című írást) ugyanakkor azt mutatja, a tagjelölti státus immár nem jelenti azt, hogy az ország biztosan és belátható időn belül bekerül a 28 tagú integrációs szervezetbe. „Albánia valóban előrelépett a korrupció elleni harcban, ám a demokratikus struktúrák kiépítése, a független bírói hatalom megteremtése és a szervezett bűnözés elleni harc folytatása nélkül nem csatlakozhat az EU-hoz” – közölte Michael Roth, Németország európai ügyekért felelős államtitkára.

Tirana esélyeit rontja, hogy a legbefolyásosabb EU-tagállamok, Franciaország, Németország, Spanyolország és Hollandia követeli a leghatározottabban a további mélyreható reformokat. Így az elemzők arra számítanak, hogy legalább egy évtized eltelik a balkáni állam felvételéig. Még akkor is, ha az albánok 77 százaléka egyértelműen csatlakozáspárti, és a tiranai vezetők is elismerik, hogy a tagjelölti státus megszerzése csak az első komoly lépés az EU-csatlakozás felé. Az sem javít a helyzeten, hogy az EU-ban egyre többen tartják elsietettnek Bulgária és Románia 2007-es felvételét, s azt hangsúlyozzák, hogy csak akkor szabad ezentúl bármilyen országot bebocsátani, ha az többet tesz a korrupció elleni harcban, mint az említett két tagállam.

NÉMETH ANDRÁS