Azért a víz azúr

„Realisták vagyunk, tudjuk, hogy a tagság nem oldja meg minden problémánkat. A belépés azonban sok lehetőséget nyit meg számunkra, s ezekkel élni fogunk” – mondta tavaly júliusban, hazája EU-csatlakozása után Ivo Josipovic horvát elnök. Az optimista nyilatkozat elhangzása után 12 hónappal egyértelművé vált: a 4,2 milliós nyugat-balkáni ország egyelőre nem sokat profitált abból, hogy 2013. július elsején 28. tagállamként csatlakozhatott az EU-hoz. Már csak azért sem, mert a legjelentősebb kedvezményeket – egyebek mellett a vízummentességet – hamarabb megkapta, s az euró is jó néhány éve a második hivatalos fizetőeszköz az országban.

A bővítés évfordulóján szinte mindenki panaszkodik. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelőknek leginkább az fáj, hogy az olcsóbb nyugati termékek kiszorítják a horvátországi boltokból a hazai cikkeket, míg a nagyvállalatok azért morognak, mert az utolsó importkorlátozások eltörlése után az ő áruik sem versenyképesek a belföldi piacon. A mezőgazdászok szerint a helyzetet tovább rontja, hogy a bizonytalanság és a termelők szervezetlensége okán még esély sincs arra, hogy belátható időn belül megváltoznának a kedvezőtlen trendek.

A helyi egészségügyi szakszervezet tisztségviselői azt mondják, a csatlakozás miatt olyan korlátozó intézkedéseket kellett életbe léptetni, amelyek tovább rontották az orvosok munkakörülményeit. „A kormány az EU-tagság megszerzésére várt a megszigorítások bevezetésével” – állítja Ivica Babic szakszervezeti elnök, aki úgy tudja, csak az idén több mint négyszáz orvos jelezte, hogy más EU-tagállamban keres munkát. Szakértők szerint az év végéig újabb négyszázan csatlakozhatnak az elvándorlókhoz, ami miatt hosszabb távon ellátási nehézségek jelentkezhetnek az országban, ahol mintegy 17 ezer doktor praktizál.

A horvátországi belpolitikai helyzetet és törvényi szabályozást bizonytalannak ítélő külföldi befektetők is egyre óvatosabbá válnak, emiatt évről évre csökken a külföldi beruházások összértéke. Közben Zágráb nem tudja teljesen felhasználni az elérhető EU-s pénzeket. A különféle alapokból évente másfél milliárd eurónyi érkezhetne az országba, ám mivel a szabályozás értelmében az 50 milliárd eurós horvát GDP egy százalékát társfinanszírozásra kellene költeni, a keretnek tavaly csak az egyharmadát használta ki Horvátország. Igaz, így is az EU-s alapokból származott a beruházások több mint kétharmada.

Horvátország az idén sem lesz képes kilábalni a hatodik éve tartó recesszióból – 2008 óta 12 százalékkal csökkent a GDP, ennél gyengébb teljesítményt csak Görögország nyújtott az EU-ban –, miközben a munkanélküliség 20 százalék körüli. A fiataloknak közel a fele nem talál állást, így az elvándorlás nemcsak az orvosokat, hanem a többi, nyelveket beszélő fiatal diplomást is érinti. Horvátország a korábbinál – és az EU-ban előírtnál – kevesebbet fordít kutatásra és fejlesztésre. Fél évtizeddel ezelőtt a GDP egy százalékát szánták erre a célra, mára az arány 0,75 százalékra esett, miközben az EU-ban az átlag ennek több mint kétszerese.

Közben Brüsszel Zágrábot szorongatja. Az EU megindította a túlzottdeficit-eljárást, mivel az ország költségvetési hiánya az előírt három százalék helyett hat százalék körül lesz. Brüsszel azt kéri, hogy Zágráb 2017-re szorítsa a határérték alá a deficitet. A csatlakozás egyelőre a kis- és közepes vállalkozások számára hozott javulást. Damir Novotny zágrábi közgazdász szerint ezek a cégek a nagyoknál rugalmasabbak, ezért hasznot húztak a határok megnyitásából, illetve az új EU-s finanszírozási lehetőségekből.

A 2011 vége óta hivatalban lévő szociáldemokrata miniszterelnök, Zoran Milanovic népszerűsége folyamatosan csökken, a májusi európai parlamenti választásokon – igaz, 25 százalékos részvétel mellett – a nacionalista ellenzék vezető pártja, a Horvát Demokratikus Közösség másfélszer annyi szavazatot kapott, mint a szocdem erő. Zágrábi politikai elemzők szerint a legkevésbé Brüsszel hibáztatható az EU-eufória elmúlása miatt. „Horvátország minden tekintetben rosszabb állapotban van, mint a csatlakozás előtt. A horvátokat a politika, ezen belül az EU iránti apátia és kiábrándultság jellemzi, az emberek úgy érzik, egyik fél sem képes a horvátországi gondok megoldására. Ha viszont elkezd javulni a gazdasági helyzet, és elmúlik a válság, a horvátok EU-val kapcsolatos véleménye is javulni fog” – jelentette ki a Deutsche Welle német televízió internetes oldalán Zarko Puhovski zágrábi politológus.

Az IMF zágrábi képviselője szerint az a legnagyobb baj, hogy a horvát vezetők az állami szektort próbálják erősíteni a magánszféra rovására. „A strukturális problémák fékezik az országot, továbbá az, hogy a vezetők nem tudják, merre akarják vezetni az államot. Szükség lenne olyan emberre, aki úgy képes koordinálni a pénzügyi és strukturális reformokat, hogy közben meginduljon a magángazdaság vezette növekedés” – vélekedett Hongjoo Hahm.

Kérdés, miképpen viselkedik majd Horvátország az EU-tagság felé törő Szerbiával, amellyel Brüsszel megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Egyesek azt szeretnék ugyanis, ha Zágráb feltételekhez kötné Belgrád felvételét. Elérné például a Szerbiában lévő jugoszláv archívumok megnyitását, a Horvátországból elvitt műkincsek visszaszolgáltatását, illetve azt, hogy Belgrád ismerje el elsődleges felelősségét a délszláv válság háborúba torkollása miatt. Bár Szlovénia éveken át fékezte szomszédja és egykori szövetségese, Horvátország európai integrációját, az egymást váltó horvát államfők többször is megerősítették: Zágráb nem próbál bosszút állni Szerbián a vélt vagy valós bűnök miatt.

NÉMETH ANDRÁS